New York-i Románc

8. Rész

- Mégis ki az jó élet hozta be a ruhát? - vontam kérdőre Nick-et. - Mert ha ezt a stylist küldi, akkor nincs ízlése, és akár rögtön ki is rúghatnák...

- A barátod hozta be - paskolta meg a vállamat.

- Mondtam már, hogy nincs barátom - vágtam rá, majd a rajtam lévő egyszerű ruhámban kiléptem az ajtón. Mondjuk, lehet, hogy ez nem volt a legjobb ötlet, tekintve, hogy kint mind a négy fiún fekete bőrszerkó volt, és úgy néztek ki, mintha a '40-es évekből csöppentek volna ide. - Ki volt az a barom, aki ezt a ruhát hozta nekem? - mutattam fel a kezemben tartott fogast. Mindenki felém fordult, és teljesen elnémultak. Még csak egymásra sem néztek. - Oké, akkor megyek egy másikért...

- Ez miért nem tetszik? - szólalt meg Andrew halkan. 

- Úgy tudtam, hogy te voltál - vágtam hozzá a ruhát, aminek fogasa koppant a fejét. - Most komolyan, nem nézhetsz olyan naívnak, hogy fel is veszem!

- Jól van, na! Egy próbát megért - masszírozta halántékát, és végignézett a ruhán. - Pedig garantált sikered lett volna benne...

- Kösz a jó tippet, majd ha modellnek állok, akkor megfogadom - forgattam meg a szememet, majd a stylisthoz léptem és kértem egy másik ruhát. - Miért néznek ki úgy, mintha időt utaztak volna? - súgtam oda neki, mire megrázta a fejét. 

- A menedzserük bosszút akart rajtuk állni, így ilyen kép lesz az egyik magazin címoldalán.  - válaszolta higgadtan, majd felém fordult - Lila vagy fekete. Ebből a két színből választhatsz, bár lehet, hogy tudjuk kombinálni. Más nem állna jól...

- Én is így gondoltam - mosolyodtam el hálásan, majd figyeltem ahogyan a fogasok között keresgél, és leemelte egy megfelelő darabot és a kezembe adta.

- Tessék, ezt vedd fel - mutatott rá, majd visszahesegetett Nick külön részébe, hogy ott öltözzek át. Természetesen a fodrász már kijött onnan, így nyugodt szívvel fel tudtam venni a számomra is megfelelő ruhát.

A tükörbe nézve rájöttem, hogy a ruhám tökéletesen illik a hajam színéhez, ami meglehetősen jól jött. A fekete alapon lila pöttyökkel borított ruha, derekán és szív alakú dekoltázsán egy fekete szalaggal, valamint nyakban megköthető fekete anyaggal eltalálta azt a stílust, amilyen ruhát a srácok is viseltek. És nem is volt ellene kifogásom, hiszen nem mutatott sokat, és jól is állt. És az igazán ritka, hogy én elismerem, hogy valami jól áll. 

Mikor kiléptem az ajtón, ezúttal már a megfelelő ruhában, nem valami olyanban, amiben szajhának néztem ki, a srácokat már próbálták beállítani az első képhez. Nem akartam zavarni, meg úgy voltam vele, hogy én itt csak egy vendég vagyok, így a fotósok és technikusok között megálltam a sötétben, és onnan figyeltem ahogyan a négy fiú próbálja teljesíteni az utasításokat. 

- Most komolyan? Én megértem, hogy nem a barátod, de hogy ilyen tekintettel ábrándozz... - szólalt meg mellettem Nicholas, aki eddig Andrew hajával szarakodott. Végül valami olyasmit sikerült kihoznia belőle, mint amilyen John Travoltának volt a Grease-ben; oldalról hátra volt zselézve, elől középen pedig a homlokába lógott egy göndör tincs. Fekete farmer volt rajta, egyszerű fekete pólóval és fekete bőrdzsekivel. Tényleg nem nézett ki rosszul, sőt, ezzel a rosszfiús külsővel egyenesen szívdöglesztő volt. 

- Mi? - eszméltem fel a bambulásból.

- Csak azt mondom, hogy ne csorgasd a nyálad ilyen nyilvánosan - veregette meg a vállam, mire elvörösödtem. 

- Én nem csorgatom a nyálam - kértem ki magamnak, próbálva magabiztos lenni, de nem nagyon sikerült meggyőznöm. 

- Etesd csak magad ezzel - vigyorgott rám, majd a fotóshoz hajolt, és súgott valamit a fülébe, mire az rám nézett, majd bólintott.