New York-i Románc

12. Rész

Még mielőtt felszállt a gép, írtam apának, hogy jönnön értem a reptérre. Nem mintha nem tudtam volna magamtól hazamenni, csak most úgy éreztem még szükségem van pár napra nála, hogy majd őt is beavassam a dolgokba. Meg nem volt kedvem hazamenni a rumlis lakásomba, ahol bármikor megtalálnak a kiadótól. 

- Nahát, Kim, de rég láttalak - köszöntötte apa a barátnőmet, aki velem együtt három nappal a megjelenése után ugyanúgy hazajött. - Sokat változtál - dícsérte meg. 

- Köszönöm Mr. Woods - akasztotta a vállára a táskáját Kimberly mosolyogva.

Apa ott volt még a nyár végén az esküvőjükön, csak hamar el kellett mennie. De olyan a kapcsolata Kim-mel, mint nekem. Én a testvéremnek tekintem, apa a fogadott lányának. És van ami nem változik. 

- Meddig vigyünk el? - fordult hátra apa, amikor mind a hárman beültünk a kocsiba. 

- Majd mondom az utat, köszönöm. Illetve beütöm a GPS-be - nyúlt előre a két ülés között, és bepötyögte a címet. 

~~~

- Michael hogy-hogy nálad lakik? Nem tudok valamiről? - értetlenkedtem, miután kitettük Kim-et, és apa beszámolt a dolgokról.

- Eladta az előző házát, és most még építik a következőt, amit már megvett, de így még nem tud beköltözni...

- De ugye van még egy szabad szobád pár napra? - haraptam be az ajkaimat. 

- Persze, nagy a ház - nyugtatott meg - Nem jártál még ott, ugye?

- Nem - sütöttem le a pillantásom - Ne haragudj, de nem fért bele. November közepén költöztél oda, és nekem az volt a legsűrűbb. Utána mentem Los Angeles-be, majd egyenesen valahova az isten háta mögé, aminek a nevét még mostanra sem tudom!

- Nem baj, legalább egyfajta meglepetés lesz - vonta meg a vállát, és az üres utcán is indexelve bekanyarodott egy udvarba.

- Ez az új házad? - esett le az állam. - Te állást váltottál?

- Nem. A munkatársam és a felesége lakott itt, de miután elváltak senkinek sem tudták eladni, mert a munkába járó emberek szerint nagyon messze van a belvárostól, így én kedvezményesen vettem meg. Meg amúgy is, tíz év és nyugdíjas leszek, akkor meg teljesen jó lesz a környék...

- És te nem jársz be munkába? - akadtam meg egy pillanatra, miközben kiszálltam az autóból. 

- Mostanában nem gyakran. Itthonról dolgozom, illetve ha mégis be kell mennem, akkor sincs messze az iroda... Nem a belvárosban van - húzta mosolyra a száját és kivette a bőröndömet hátulról. 

- Értem. Még jó, hogy ebben a palotában van nekem egy szabad szoba - hitetlenkedtem. 

- Attól félek, hogy a bátyádnak is megtetszik majd és nem akar majd elmenni - borzongott meg. Szerencsére az utóbbi években kibékültek, és nem veszekedtek napi huszonnégy órában. 

- Mióta lakik itt? És meddig maradna?

- Pár hete van itt. Maradni pedig nem tudom meddig marad, de mióta itt van, nem engedi, hogy én fizessem a számlákat. Mindent ő fizet - grimaszolt, és kinyitotta előttem az ajtót. - Michael! Meglepetést hoztam - ordította el magát, majd visszafordult hozzám - Nem tudja, hogy hazajöttél és itt leszel egy ideig. 

Hangos trappolás hallatszott, majd a bejárati ajtóval szemben lévő lépcső tetején megláttam a bátyámat. Vele sem találkoztam hónapok óta, és ahhoz képest, hogy régen rosszban voltunk, mostanra egészen megjavult a kapcsolatunk.