New York-i Románc

1. Rész

||Arabella||

- Tessék - nyújtottam át Kimberly-nek a csokrot, aki előtte még végigsimított hófehér menyasszonyi ruháján. Hónapok óta számolt vissza eddig a napig, és néha még most sem tudta elhinni, hogy kihez megy feleségül.

- Biztosan jó ötlet ez? - kérdezte parázva, ami mosolyt csalt az arcomra.

- Vissza ne merj lépni pont most! - simítottam meg bátorítóan a vállát - Szereted. Ő is szeret. Ez a lényeg, nem?

- De - vett egy mély levegőt, és szorosan megölelt - Köszönöm!

- Ugyan már, ez a legkevesebb - öleltem vissza, vigyázva, nehogy összekuszáljam a haját.

- Nem csak ezt - rázta meg a fejét - Hanem az előző éveket is. Hogy annak ellenére ami történt, te támogattad a kapcsolatomat Lucas-sal. Akkor is, ha azóta nem találkoztatok...

- Megérdemeltem amit kaptam - nevettem fel keserűen - Ennek így kellett lennie... És már nem is bánom annyira, elvégre boldog vagyok. Itt van Matthew, és nagyon is jól megvagyunk. Nemsokára jön az új könyvem, ami az előrendelési listák élén van. És a legjobb barátnőm most készül férjhez menni! Ennél boldogabb nem is lehetnék...

- Legalább nekem ne hazudj - ült le a hotel szobájában elhelyezett kanapéra. Lucas az esküvőszervezés terén mindent rá bízott, és mivel Kim-nek régi nagy álma volt itt házasodni, így meg lett oldva. - Ők is itt vannak. És tudom, hogy ideges vagy miatta. Mert még mindig fáj...

- Miért kéne fájnia? - ültem le mellé értetlenül. - Főleg ennyi idő után. De még akkor is, hogyha Andrew volt életem szerelme, akkor sem rágódhatok örökre ezen, mert nem lehet! Továbbléptem, és szeretem Matthew-t.

- Szereted? - kérdezett vissza felvont szemöldökkel.

- Igen, szeretem - bólintottam magabiztosan.

- De nem vagy szerelmes belé - fejezte be. - Látszik... Tudod, ismerlek már. Elkötelezettnek érzed magad mellette...

- És ezzel mi a baj? - firtattam tovább, de tudtam, hogy mire akar kilyukadni. És azt is tudtam, hogy igaza van...

- Az, hogy neked mindened a szabadság - forgatta meg a szemét.

- És honnan veszed, hogy Andrew mellett szabad voltam?

- Te honnan veszed, hogy nem? - nevetett fel, majd amikor kopogtak felállt - Mindjárt kezdünk...

- Nem szeretném, hogyha a te nagy napod rólam szólna - suttogtam halkan.

- Tudom - vágta rá mosolyogva, majd elkomolyodott - Nem tudják, hogy ittvagy, vagy hogy te vagy a koszorúlány...

- Nem tetszik ez nekem...

- Andrew szeret téged, te is szereted őt. Könyörgöm nem volt nektek hat és fél év szenvedés?

~~~

- Felkérhetlek téged is egy táncra? - jelent meg a látóteremben egy szőke hajkorona, mire mosolyogva bólintottam.

- És mi lesz a feleségeddel? - kérdeztem, miközben vállára tettem a kezem.

- Ő éppen az apjával táncol, és tudja, hogy olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél - válaszolta vigyorogva.

- Van neked egy húgod, nem elég az?

- Igen, van egy, aki nem tudom hová tűnt el a barátjával, de nem is nagyon akarom tudni - borzongott meg, mire elnevettem magam.

- Tudod, hogy semmit sem változtál?

- Még mindig ugyanaz az idegbajos vagyok, aki szinte összetörte a konyhapultot, amikor akkorát csapott rá, miután megtudta, hogy egy szó nélkül odaadtam magad a haveromnak? - vonta össze a szemöldökét.

- Igen, még mindig ugyanaz vagy - pörögtem egyet, azonban amikor visszaérkeztem már nem tudtam Lucas-ra figyelni. Mögötte, a tánctér szélén ugyanis két férfi beszélgetett egymással. Illetve próbált rendesen beszélgetni, de látszott a feszültség mindkettőjükön. És az egyiküket nem értettem, hogy miért feszült és ideges. Mert neki évek óta nem kéne annak lenni. - Azt hiszem baj van - suttogtam halkan, mire Lucas elengedett, és megfordult.

- Kim még nem vette észre - sóhajtott fel megkönnyebbülten, majd felém fordult - Kérlek csinálj valamit, mielőtt észreveszi...

- És te mit csinálsz? - kérdeztem hitetlenül.

- Elterelem a figyelmét - futamodott meg egy pillanat alatt.

Sietve igyekeztem a két férfi felé, akik nem vettek észre. Megváltozott. Tudtam, hogy fog változni, és ha egyszer találkozunk, akkor teljesen másképp fog kinézni, de nem hittem volna, hogy ilyen nagy hatással lesz rám. A haja hosszabb lett, de még mindig látszódott benne a göndörség. És jól állt neki a szmoking... Túlságosan jól.

Tudtam, hogyha megpróbálnék vele normálisan beszélni, akkor előhozná a hazugságomat, és minden mást is, így egy egyszerűbb megoldás mellett döntöttem, miszerint bebizonyítom neki, hogy túl vagyok rajta.

- Szívem - léptem oda hozzájuk, félbeszakítva a mondatát. Matthew rámnézett, és mosolyogva karolta át a derekamat, majd belepuszilt a hajamba. Mosolyogva kulcsoltam rá az ujjaimat az övéire, és éreztem Andrew égető pillantását. Idegesítette. - Andrew - néztem a szemébe egyfajta köszönésképpen.

- Bella - ejtette ki a nevemet olyan hangsúllyal, amiről nem tudtam eldönteni, hogy jót vagy rosszat jelent-e.

- Ismeritek egymást? - szólt bele Matt, pedig tudta a választ. Hiszen mi másért váltott volna szócsatát a göndör hajúval.

- Igen - bólintottam. - Még régről, ugye? - néztem a szemébe azt sugallva, hogyha bármi mást mer mondani, akkor puszta kézzel folytom meg.

- Olyan régről, hogy már azt sem tudom igaz volt-e... - forgatta meg a szemét, miközben a hajába túrt.

- Matt, nem akarsz táncolni? - néztem a szemébe kérdőn.

- Sajnálom, de tudod, hogy csak beugrottam - rázta meg a fejét - Mennem kell, várnak bent a stúdióban...

- Mikor jössz haza? - vontam fel a szemöldökömet.

- Lehet, hogy csak éjszaka - sóhajtott fel - Sok a munka, és időre kell. Nagyon sajnálom...

- Nem baj - mosolyogtam rá bátorítóan - Kikísérjelek?

- Gyere - indult el az ajtó felé, én pedig még egy utolsó szúrós pillantást vetettem a vigyorgó Andrew-ra. Élvezte, hogy nem úgy jött össze ahogyan terveztem.

Nem szóltam Kimberly-nek, hogy kimegyek az épületből, hanem csak Matthew-t követve léptem ki az ajtón. Már késő délután volt, és hűvös lett az idő, így kissé dideregtem. Matt leintett egy taxit, majd egy gyors csókot követően be is szállt. Pár másodpercig még figyeltem az utcán elhaladó járműveket, majd mivel kezdtem nagyon fázni, így visszaindultam a hotelbe.

Éppen becsukódott mögöttem az ajtó, és indultam volna vissza a terem felé, amikor az egyik oszlop takarásából egy túlságosan ismerős hangot hallottam.

- Megcsal...