New York-i Románc

8. Rész

- Oké, befejeztem - tettem fel a kezemet egyfajta védekezésképpen - Mindent tudtok rólam, most én kérdezek!

Az étterem egy eldugottabb részében ültünk, és már a melegen kihozott ételek is kihűltek. Nagyjából egy órája ülhettünk ott, és eddig egy falatot sem tudtam enni, ugyanis folymatosan kérdezgettek mindenféléről. Én arra számítottam, hogy Andrew-nak nem fog beállni a szája, és mindenféle intim kérdésekkel fog bombázni, de kellemesen csalódtam, hiszen alig két-három kérdést tett fel. Ellenben Olíviával, akinek ezernyi kérdése volt, a legtöbb a könyveimmel kapcsolatban, de volt olyan ami kettőnknek szólt. Andrew-nak és nekem. Ezek voltak azok a kérdések, amiktől mindkettőnknek felszaladt a szemöldöke, és talán egy pillanatra elállt a szava. 

- Csak még egyet! - nézett rám csillogó szemekkel Olívia, és szinte láttam, ahogyan a fejében jegyzetel, hogy mindent megjegyezzen. 

- Oké, de ez az utolsó - bólintottam mosolyogva, és kortyoltam egyet a vizemből. 

- Ha összeházasodtok, akkor lehetek én a koszorúslány? - vigyorodott el, én pedig félrenyeltem a vizet. 

Igyekeztem nem megfulladni, miközben velem szemben Andrew-nak ugyanúgy semmi nem jutott eszébe, csak engem nézett. 

- Ho-hogy mondod? - krákogtam, és a végére sikerült rendesen lenyelni a kortyot. 

- Az esküvőtökön - beszélt tovább, mintha nem tudná, hogy mi a bajunk. 

- Nem is járunk, Liv - szólt bele Andrew, de látszott hogy zavarban van - Mégis miért tervezed az esküvőnket, amikor nem is vagyunk együtt?

- Pont te mondod ezt? - vonta fel a szemöldökét a lány, mire a göndör hajú elhallgatott. Lesütötte a szemét, én pedig alig bírtam visszatartani a nevetést. 

- Szerintem valaki jobban örülne annak, hogyha ejtenénk a kérdezgessük egymást mindenféléről témát, úgyhogy azt ajánlom, hogy ebédeljünk meg, utána pedig szívesen elmegyek Olíviával csevegni egy kicsit - fúrtam tekintetemet mélykék szemeibe, mire nagyot nyelt. 

- Liv, bízok benned, különben nekem végem, és sosem lehetsz koszorúslány - nézett a keresztlányára, aki összeszorított ajkakkal próbálta visszatartani a nevetését. 

~~~

- Szóval? Szerinted? - mutatta fel a pólót, amit talált az egyik üzletben. 

- Nem jó, rossz a szabása - ráztam meg a fejemet, és kipillantottam az üzlet üvegfalán. Rögtön megláttam, ahogyan a telefonját nyomogatta, néha-néha felpillantva, hogy mikor végzünk már. 

- És ez? - vett el egy másik fogast, amin egy fekete alapon fehér mintás pulóver volt. 

- Próbáld fel - mutattam a próbafülkék felé, és Liv rögtön el is ment.

Elmondása alapján örült neki, hogy volt egy nő a közelében, aki normálisabb tanácsokat tud adni, mint a keresztapja, aki még maga is egy nagyra nőtt gyerek. Így elrángatott minket a bevásárlóközpontba. Ahol Andrew halálra unta magát, mi pedig elvoltunk az üzletekben. Én nem sok mindent vettem, a kiscsaj viszont kikunyerálta Andrew hitelkártyáját, és már most legalább négy szatyornyi dolgot vett. 

Ahogyan visszanéztem Andrew irányába, valamit mutogatott, aztán elment. Hát, felőlem...

- Hogy is volt az az esküvős dolog? - kérdeztem amikor kiértünk az üzletből. Azóta fúrta az oldalamat ez a kérdés, mióta az étteremben szóba került, de rendes voltam, és nem akartam szóba hozni Andrew előtt.