New York-i Románc

3. Rész

- Mi? Ezt meg honnan veszed? - eszméltem fel, és egy pillanat alatt magamhoz szorítottam a telefonomat. 

- Ott volt az üzenetben - nyúlt a mellkasomhoz szorított készülék felé. - A fickó írta, hogy már régen megtalálta a pendrive-ot, amin több száz oldalas könyvek vannak. Írtál még a New York fényeihez folytatást? - vonta fel a szemöldökét. 

- Nem - ráztam meg a fejem.

- Őszintén?

- Őszinte választ akarsz? - nevettem fel keserűen, és letöröltem egy kósza könnycseppet az arcomról - Nem, nem a folytatása. Teljesen más könyv. Nem rólatok szól...

- Akkor? - értetlenkedett, miközben még egy lépést tett felém. 

- Rólunk - sütöttem le a tekintetetem - Kettőnkről. Rólad és rólam. Ahogyan én éltem meg az egészet, és ahogyan elképzeltem, hogy hogyan folytattuk volna, hogyha nem magadtól jössz rá a dologra, hanem mondjuk adagolom, és fokozatosan kifejtem, hogy miért csináltam... 

Visszaléptem a fürdőbe, és le akartam fürdeni, hogy lemossam magamról az estét, de a bőrömön a hotel tusfürdőjének illatát éreztem. Kezdtem összezavarodni, de mivel nem volt tiszta törülköző, így csak felöltöztem és fölkötöttem a hajamat. A kistáskámban alapozót nem találtam, így nem volt mivel elfedni a nyakamon éktelenkedő nyomokat. 

- Öhm... - nyeltem nagyot ahogyan kiléptem a fürdőből. Ő még mindig nem öltözött fel, csak egy szál boxerben főzött kávét magának. - A fürdő... öhm, tudsz valamit a fürdőben történtekről?

- Hogyne - pattant fel egy pillanat alatt - Meg akartál fürödni. Velem. 

- És miért nem mondtál nemet? Vagy egyszerűen miért nem voltál észnél? - akadtam ki.

- Ittunk, Bella - vonta meg a vállát - És ez lett a következménye. 

- De...de... - próbáltam megtalálni a megfelelő szavakat, de nem igazán sikerült - Azt mondtad, hogy emlékszel az éjszakára, ugye?

- Igen - bólintott vigyorral az arcán. Sejtettem, hogy milyen képek villannak a fejében. 

- Akkor valamennyire észnél voltál! Miért nem állítottál le? Miért nem vittél egyszerűen haza azzal az indokkal, hogy berúgtunk, és nem vagyok magamnál, ahelyett, hogy reggel itt ébredjek melletted?

- Milyen férfi lennék, hogyha egy ilyen lányt leállítanék, miközben azt ecseteli, hogy mennyire hiányoztam neki, és hogy mennyire vágyik rám? - váltott át a vigyor egy pimasz mosolyba, én pedig éreztem, hogy a vér az arcomba ömlik, és lassan úgy nézek ki, mint egy paradicsom. - Igen, ez megtörtént. Ahogyan a fürdőszobai szeretkezés is, amit akár hiszel, akár nem, de te is élveztél... 

- És az éjszaka többi része? Hiszen nem szeretted, hogyha ruhában alszom melletted...

- Kicsit fülledt volt az idő a szobában, így nyitottunk egy ablakot, és nem akartam, hogy megfázz. Ezért volt rajtad az ingem... 

- Álljunk csak meg egy percre - tettem fel a kezem összezavarodottan, miközben a másnapos agyam próbálta feldolgozni az információkat. - Nem azt mondtad, hogy a fürdőben történt? Akkor, hogy lehetett fülledt a szoba?

- Ki mondta, hogy csak egyszer történt meg? - fúrta mélykék tekintetét az enyémbe, kezét pedig a derekamra vezette, és úgy húzott közel magához. Éreztem az illatát, de nem olyan volt az érzés, mint amilyenre évek óta vártam. Azt reméltem, hogyha egyszer kibékülünk, és előlről tudjuk kezdeni az egészet, akkor... akkor megint egy különleges éjszaka lesz az, amit együtt töltünk. Ehelyett ő olyan, mint amilyennek a világ ismerte. Úgy viselkedik, mintha most én is csak egy egyéjszakás dolog lennék, nekem pedig ez nem tetszik. Mert már nem létezett a régi, gondoskodó énje.