New York-i Románc

3. Rész

- 20 percet késtetek - reszkettem a hidegtől, miközben a sporttáskám akasztóját gyűrködtem átfagyott ujjaimmal. Jóideje ott álltam az autó mellett, azt várva, hogy végre végezzenek a kávézóban. 

- Valami lelkes rajongó pont megismert minket, és nem engedett el minket, amíg nem készítettünk vele közös képet, és nem dedikáltuk minden holmiját - borzongott meg Lucas, beletúrta szőke hajába, majd kinyitotta a kocsiajtót, és a már kihűlt kávéjával együtt beszállt.

Bevágtam magam a hátsó ülésre, és onnan figyeltem ahogyan Mason, miután betette a csomagtartóba a táskámat, előresétál és beül az anyósülésre. Lucas beindította a motort, majd kiparkolt ésbepofátlankodott egy türelmesen várakozó jármű elé. 

New York utcái a hóesés, és a még nem egészen délutáni óra ellenére tömve voltak, így csak araszolva tudtunk haladni. A város egészen másik felébe mentünk, ahol én még nem jártam, tekintve, hogy a megszokott útvonalaim, az az otthon-suli-kiadó, esetleg Kimék, de az ő lakásuk a miénkkel szemben, az utca másik oldalán van, úgyhogy nem igazán nagy kitérés. Azonban most inkább a felhőkarcolók irányába indultunk, ami New York legforgalmasabb része. 

- Csak hogy tisztában legyünk vele - szólalt meg Mason, miközben hátraforult, ezzel kiszakítva engem elmélkedésemből - Ismersz minket? Mármint a bandát? A történetünket? Vagy csak megkaptad ezt a feladatot, és sötétben fogsz tapogatózni végig?

- A helyzet az, hogy nem önszántamból, de szinte mindent tudok rólatok - forgattam meg a szemem, visszagondolva arra, amikor Kimberly órákon keresztül mindenféle információkkal traktált, hogy utána tudjunk beszélgetni a Stormról, és én is értsem, hogy miről van szó - A legjobb barátnőm az egyik legnagyobb rajongótok, és néha rátört a felismerés, hogy ahhoz, hogy tudjunk beszélgetni rólatok, meg a számaitokról, ahhoz nekem is kéne tudnom valamit... Persze a tehetségkutató megvolt, azt még én is láttam, ahogyan megnyertétek, illetve az első klippeteket, de a többi már nem annyira foglalkoztatott. Közbejött egy-két dolog...

- Azt mondod, hogy mindent tudsz rólunk? - vonta fel a szemöldökét, mintha sokszor találkozott volna már ezzel a feltevéssel, azonban egy dologgal nem számolt. Hogy azon kívül, hogy sokmindent megjegyzek, még jó megfigyelő is vagyok. 

- Tesztelj, ha nem hiszed - néztem a szemébe magabiztosan. 

- Ahogy akarod Padlizsán - pillantott lila hajamra vigyorogva. - Lássuk csak... Kezdjük az alapokkal. Mikor alapult a banda?

- 3 éve november elején. 

- Hányan vagyunk a tagjai?

- Jelenleg négyen, de először csak hárman voltak, te voltál az, akit később vettek be - húztam nagy mosolyra a számat meglepett arcán. 

- Rendben. Mi volt az első szám, amit feldolgoztunk?

- A műsorban a One Republic-tól az I Lived-et, Youtube-ra az első feldolgozás Imagine Dragons: On the top of the world - idéztem vissza a két számot, amiből igaz az eredetit sokkal jobban szeretem, mégis hála Kimnek a feldolgozásokat tobbször hallottam.

- Ki javasolta a bandanevet? - kérdezett bele Lucas, miközben indexelt, és bekanyarodott egy mégforgalmasabb utcába. 

- A mentorotok, mert úgy gondolta, hogy viharként fogtok végigsöpörni az országon, és az egész világon - tettettem ásítást, mintha unnám. 

- Hány helyszínen volt a mostani turnénk?

- 40 ország, 56 helyszín, de a két Spanyolországi helyszínen elmaradt, mert valamelyikőtöknek, vagy mindenkinek hirtelen tüdőgyulladása lett, így csak 54 koncert volt.