New York-i Románc

13. Rész

Teljesen lefagytam. És nem amiatt, amit mondott, hanem, a tudat, hogy tudta, hogy ébren vagyok, de elmondta. Elmondta, hogy tényleg érez valamit. Akkor is, ha ezt túl korai lenne szeretetnek mondani. 

- Megszólalsz még ma? - piszkálta a tincsemet, mire nagy levegőt véve átfordultam a másik oldalamra. A szemem még csukva volt, majd ahogyan lassan kinyitottam megláttam az arcomat kémlelő szempárt. 

- Szépek a szemeid - húztam halvány mosolyra a számat. - Bár gondolom sokan mondták már...

- Nem, még senki - rázta meg a fejét, miközben én felültem az ágyban, hogy kb egymagasságban legyük. De azt hiszem, kicsit túlságosan is közel kerültem hozzá. - De nyugodtan, bármikor mondhatod - vigyorgott.

- Köszönöm, hogy megengeded, hogy megdícsérjem az igézően kék, varázslatos szemeidet - vicceltem, majd lehervedt a mosoly az arcomról. - De most komolyan, mégis mit kezdjünk ezzel az egésszel? Egymással...

- Az, hogy én most mit szeretnék veled kezdeni, azt elég sokáig firtathatnám, de majd egyszer inkább megmutatom... 

- Mondom, KOMOLYAN! - ütöttem a vállára. - Most mondtad, hogy azért szeretsz, mert más vagyok, mint a többi lány. Mert nem tapadok rád, és mert ellenállok. 

- Látod, kimondtad. Szeretlek, akkor is ha te ezt túl elhamarkodottnak találod. És én is tetszek neked, úgyhogy ezek után nem tudom, mégis mivel kéne mit kezdenünk...

- Talán azzal, hogy alig egy napja ismerjük egymást! - húztam fel a lábam törökülésbe. 

- Akkor? Talán játszuk tovább azt, amit eddig? Hogy idegesítelek, te pedig hogy bizonyítsd, hogy neked van igazad, így megcsókolsz? Mert akkor nagyon foglak idegesíteni - hajolt közelebb egy kicsit. 

- Nem! Én nem akarok játszani. Csak szeretném ha tisztáznánk ezt az egészet - sóhajtottam - Tényleg tudsz rendes is lenni, meg figyelmes, de nagyon korai ez az egész. Hidd el, tényleg tetszett az a csók, és az is egészen imponál, amiket mondtál rólam, de sok. Nagyon sok lenne, ha most engednék annak, amire utalsz.

- Oké, értem - bólintott, majd hátradőlt az ágyamon. Pár percig gondolkodott, majd hirtelen ült vissza - Van egy ajánlatom! 

- Nem biztos, hogy akarom hallani - bizonytalanodtam el látva az arckifejezését. 

- Megértem, hogy neked túl korai lenne az egész - folytatta, figyelembe sem véve a mondatomat - Sok lenne neked egy kapcsolat, oké. De ha nem mondjuk ki, hogy ez egy kapcsolat? 

- Mégis hogyan? Hogyha meglátnak minket együtt, akkor nem mondjuk el, hogy járunk? Vagy hogyan gondoltad ezt?

- Csak hallgass végig. Nem mondjuk ki, hogy ez egy kapcsolat. De mivel nem tudsz ellenállni nekem, mert olyan izmos, és férfias vagyok - kezdett el áradozni magáról, mire megforgattam a szemeimet - Jó, értem, nem ez a lényeg. Tehát abba bennelennél, hogy megcsókolhatsz, és én is téged, amikor csak akarlak, amikor csak jólesik. Mondjuk nem nyílvánosan, ott elég furcsa lenne, de ha kettesben vagyunk. Beszélgetnénk. És megismernél engem, hogy utána ne csak ebből álljon az egész. 

- Nekem ez túl gyanús. - ráztam meg a fejem - Az alapötlet nem rossz, de egy kicsit változtatnunk kellene rajta. Először is, mi az, hogy megcsókolsz, amikor akarsz??? - vontam fel a szemöldököm, mire vigyor terült szét az ajkain - Abban igazad van, hogy meg kell, hogy ismerjelek. Rendesen. Úgyhogy vannak feltételeim. - sóhajtottam, és úgy éreztem akármit is beszélünk most meg, nem fogjuk betartani. Mert úgy sokkal izgalmasabb az egész. 

- Hallgatlak - nézett mélyen a szemembe, én pedig éreztem, ahogyan az arcomat elönti a pír. Ez nem ér, hogy csak egy nézésével le tud venni a lábamról. Nagyon nem ér!