Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.41🌼

(Namjin rész)

Namjoon:

Mióta Jimin és Chan megszülettek, rengeteg a sürgés-forgás Jungkookéknál. Sokat is vagyunk ott segíteni a gyerekekkel, vagy ha kell, a ház körül is. Jin mindig annyira lelkes mikor megyünk hozzájuk. Imádja a gyerekeket, egyszerűen süt róla az irántuk érzett szeretete.

Rengetegszer gondolkodom el azon, hogy én ezt nem tudom megadni neki. Hiába, hogy mindig mondja, ez nem az én hibám, mégis úgy érzem, hogy ha nem is teljesen, de valamennyire igen.

Én és Jin a Kim-falkánál maradtunk, hiszen valakinek vezetnie kell az itt élőket is. Anyám szerint nemsokára én leszek a falka alfája, viszont én előtte el szeretnék intézni pár dolgot. Például elvenni Jint... De arra még szeretnék kicsit jobban felkészülni.

Az egész birtok a miénk, anya le költözött a faluba, azt mondja jobb neki egy kis társaság. Mióta az a faszfej, aki az apám sajnos, nincs ott vele, senkije se maradt. Mondtan neki, hogy nyugodtan maradjon, erre viszont csak annyit felelt, hogy nem akar olyat látni, amit neki nem kéne... Na igen...kkhmm...

Ma egyedül vagyok itthon, Jin elment az erdőbe kicsit, mert ki akarta szellőztetni a fejét. Ahogy elment nekiálltam "sütni". Egyszerű pizzát próbálok csinálni, csak nem lehet annyira nehéz. Mivel azt írta a doboz, hogy 20 percig kell bent legyen, gondoltam be teszem, és lefekszem kicsit pihenni. Csakhogy mivel semmi se jön nekem össze, ROHADTUL ELALUDTAM! Vagy 40 perce bent van , szóval kétlem, hogy bármi lenne belőle, de azért minden gyorsaságomat bevetve kezdek el rohanni le a konyhába. Nem is én lennék , ha nem esnék pofára a lépcső alján, beverve az orrom a padlóba ami azonnal vérezni is kezdett. Nem érdekelt, rohantam a konyhába, ahol szinte már füst jött ki a sütőből. Kinyitva azt néztem meg munkám eredményét, ami nem úgy nézett ki ahogy elképzeltem. Fekete... Mindenhol fekete.

Ki akartam venni a sütőből a tálcát, el feletkezve arról, hogy az még éget. Amint kivettem, lányokat megszégyenítve felsikítottam, és ledobtam a földre. Azonnal a csapathoz rohantam, hogy lehűtsem az ujjaim, mikor meghallottam az ajtó csapódását.

Jin...

Jin szemszöge:

Kifulladva döntöm hátamat egy fának, miután futottam a közeli erdőben. Kellett egy kis friss levegő...

Sokat gondolkozom azon, hogy Namjoon hogy reagálna egy gyerekre. Tudom, hogy magát hibáztatja a miatt, hogy nekünk nem lehet saját babánk, pedig ez egyáltalán nem rajta múlik. Tae és Jungkook gyerekei tündériek, és sokszor látom Namjoont is velük. Mikor a kezében tartotta Chant.... Olyan gyönyörű pillanat volt. Nagyon jó apa lenne.

Sok gyermek marad árva mostanság... Vannak azok az őrültek, akik omegákat erőszakolnak meg , majd otthagyják őket az út szélén. Az Omega nem akarja megölni a picit, ezért megtartja majd megszüli. De nem akarja felnevelni... Gondolkozom az örökbefogadáson... Talán még Namjoon is belemenne.

Gyorsan megrázva fejemet álltam fel majd átalakulva futni kezdtem haza. Mikor a Kim-birtokra értem, valami furcsa szagot éreztem. Talán valami füst szerűt, ami sose jelent jót... Főleg ha ottvan Namjoon... Sejtésem beigazolódott, mikor megláttam Nam rohanó alakját elsuhanni a konyha ablaka előtt. Várj.. A konyha?! Az egyetlen hely, amit mondtam hogy messziről kerüljön!!

Megszaporázva lépteimet futottam a ház felé. Félúton meghallottam Nam lányokat megszégyenítő sikolyát. Szinte be estem az ajtón, majd rögtön rohantam is a konyhába. De ami ott fogadott, arra nem voltam felkészülve.

A füst folyamatosan jött a sütőből, ellepve a konyhát. Egy tálca hevert a földön, valami felismerhetetlen fekete cuccal rajta, ami szintén füstölt. Feljebb vezetve tekintetemet, szemem összeakadt szerelmemével egy pillanatra, majd mikor kezére néztem, még jobban meghökkentem. Fel volt dagadva az ujja, látszott hogy valamivel meg égette. És ekkor össze állt a kép.... Ő sütni próbált?...

Namjoon szemszöge:

Mikor Jin berontott a konyhába, dühös volt. Nem tehettem semmit, csak álltam ott, és próbáltam nem az ujjamban lévő fájdalomra koncentrálni.

Gyönyörű szemeit végig vezette a konyhán , pár pillanatig rajtam is elidőzve, majd mintha leesett volna neki mi is történt, döbbent arcot vágott.

-Te... Te sütni próbáltál?
-Jinnie én esküszöm jót akartam kihozni belőle, ne-
Nem bírtam végig mondani, ugyanis ő előttem termett, majd ajkait hevesen az enyének nyomta. Szenvedélyesen mozgattuk párnácskáinkat, teljes szinkronban. Mikor elhúzódott tőlem, egy nemtettsző sóhaj szökött ki ajkaimon, amin csak kuncogni kezdett.
-Aranyos vagy Nam, de te is tudod, -kis szünetet tartott, míg újra végig vezette tekintetét a konyhán- ha te bejössz a konyhába , annak semmi jó vége nem lesz. Még meg is égetted magad. Értékelem, hogy megpróbáltad, de máskor inkább várj meg, minthogy elrontsd a kedvenc tálcámat. Nézett a földön heverő tárgyra, amire jó erősen rá volt égve a pizza. Hopsz...
-Igazad van, sajnálom... Máskor inkább rád hagyom az ilyen dolgokat. Kuncogtam, ami őt is mosolygásra késztette.

Kezemet kivettem a hideg víz alól, majd azt arcára téve húztam magamhoz egy csókra. Annyira édesek az ajkai... Pár perc után megelégelve a csókot, kezeimet lassan levezettem tökéletes félgömbjeire, majd megmarkoltam azokat, mire ő halkan nevetve vált el tőlem úgy , hogy orrunk még mindig összeért.
-Ha feltakarítottad a konyhát, beszélhetünk... Mondta, majd egyet kacsintva, csípőjét ringatva ment fel az emeletre.

Kikészítesz Kim SeokJin.....

41.rész!

Egy örökkévalóságig tartott, mire meghoztam az ígért Namjin részt , de itt van. 🥺

!!FIGYELEM!!
Köszönöm mindenkinek aki támogatta , olvasta, csillagozta a könyvemet. Ma, pontosan egy éve került fel az első rész.. És azóta hova eljutottunk. 🥺 Mégegyszer köszönöm azoknak akik itt vannak/voltak/lesznek! 🤍🤍

Nem sok rész van már hátra, igyekszem hozni őket. Felvetelit írók szűk két héten belül, sokat kell tanulnom 🥺 nézzétek el kérlek

Tali a kövi részben!

Lullaby💜🖤