Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.11🌼

Taehyung szemszöge:

Mikor ezt kimondtam, egy mosoly kíséretében egy apró kis puszit nyomott ajkaimra. Szemembe nézett én meg az övébe. Nem tudtam pontosan min gondolkodhat, de ha azon amin én.... Én azt szeretném hogy ez a pillanat soha ne múljon el... Soha ne kelljen máshová néznem a szemein kívül.... Soha ne kelljen elszakadnom ölelő karjaiból...

Egy végtelennek tűnő pillanatig néztünk egymás szemébe, majd a pallinatot egy kopogás szakította meg.

-Fiam itt vagy? Haza kell mennünk a falkához! Jeon alfa hangja határozottan, de mégis kedvesen csengett. De várjunk, honnan tudta hogy Jungkook itt van?
- Igen, máris megyek! Jk válasza eléggé lehangolt. Elmegy.... És én meg azt akartam hogy menjen haza.... Most meg... Nem hiszem el hogy ezt mondom de szinte... Szinte sóvárgom a csókja után...

Visszafordult felém én meg azt tettem , amit soha nem hittem volna, hogy tenni fogok... Megcsókoltam... Olyan erősen csókoltam őt mintha az életem múlna rajta... Nyaka köré fontam karjaimat és mozgatni kezdtem számat. Jungkook az elején nem mozdult hirtelen tettem miatt, de pár másodperc múlva ő is pont olyan szenvedéllyel csókolta ajkaimat, ahogy azt én is tettem. A falhoz tolt , majd szinte azonnal átvette felettem az irányítást... Csontos kezével besímított pólóm alá, majd lassan simogatni kezdett.

-JEON JUNGKOOK! Ne kelljen többször mondanom!
És a csókunknak újra vége szakadt...
JK lassú léptekkel az ajtóhoz ment , vissza pillantott rám és eleresztett egy szívdöglesztő mosolyt.... Majd kiment...

Lassan vissza tértem a kómából, felöltöztem , majd egy kicsivel elviselhetőbbé varázsoltam kinézetemet. Mikor leértem a kapuba , a Jeon-falka már készenlétben állt az induláshoz.

Engem néz.... Végig engem néz.... Szüleink elköszöntek... Most rajtunk a sor...

JK szemszöge:

Oda sétáltam az én drága omegámhoz majd a kezemet nyújtottam. A szemében a szomorúság tisztán látható volt... O édesem ha tudnád én mennyire maradnék.... Kezét nyújtotta felém, majd kezet fogtunk.... Azt hiszem eltelhetett egy két perc, míg egymás szemébe bámulva merültünk el gondolatainkban. Arra eszméletlen fel, hogy elereszti kezemet, és hátrébb lép bátyja mellé. Átváltoztunk , majd az erdő felé vettük az irányt...

Utolsó pillanatban vissza néztem rá.... Istenem de gyönyörű....

(Előre mondom , sajnálom hogy ilyen rövidre sikeredett .... 😅♥️)
Hello... 11.rész!! Nagyon nagyon nagyon nagyon sajnálom hogy ilyen későn rakom ki ezt a részt, csak apám elvette a telefonom....(nem kicsit megalázó) . Szóval tényleg sajnálom és remélem élvezhető volt! Ha valahol mikor helyett mikrót írtam vagy valami hasonló , akkor sajnálom előfordul😅👉👈. Hogy vagytok? Mizu? Hozom a kövit nemsokára!

Lullaby🖤💜