Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.44🌼

Tae szemszöge:

A fenekembe nyilaló fájdalomra keltem. Hosszú egy éjszakánk volt Jungkookkal, és még itt leszünk egy hétig... Meg fogok halni.

Megpróbáltam felkelni, de Jungkook erős keze visszatartott, amint a derekamat ölelte. Rohadt aranyos volt, és szívesen maradtam volna még, de muszáj valami kaját csinálnom magunknak. Tegnap mikor megérkeztünk, nem ettünk semmit, mert hát na... Jungkook letámadott.

Felvéve egy alsót, és Jungkook tegnapi ingét totyogtam le a konyhába, ahova még tegnap volt szerencsém futtába benézni. Minden volt ami kell egy palacsintához, így hozzá is láttam az elkeszítésnek. Remélem kész leszek, mielőtt Jungkook felkel.

Jk szemszöge:

Mikor felkeltem, Tae nem volt mellettem. Nem tudom hányszor említettem neki , hogy utálok nélküle ébredni, de ezek szerint nem nagyon jegyezte meg.

Morcosan álltam fel az ágyból, majd megnyújtóztam. Bárcsak ne tettem volna... Úgy belenyilalt a fájdalom a hátamba, hogy visszaestem az ágyra. Ja igen... Tae olyan szenvedélyes volt a múlt éjszaka, hogy legszívesebben már most újra az ágyba vinném. De nem fogom rögtön reggel. Még úgy is van egy hetünk.

Tudtam hogy Tae a házban van, hiszen olyan isteni édes illat töltötte be az egész emeletet, hogy elbódított egy pillanatra. Mikor leértem a konyhába, a lehető legszexibb dolog fogadott. Tae az én ingemben dudorászott a konyhapult előtt, és nem volt rajta nadrág. Így tökéletesen látszódtak a harapás és szívás nyomok, amiket tegnap hagytam rajta.
Palacsintát sütött, így már értem miért van ilyen édes illat az egész házban.

Nem bírom tovább... Halkan mentem a háta mögé, majd egy gyors mozdulattal a derekára fogtam, és megfordítva őt a konyhapultra tettem.
Egy rohadt cuki sikkantás hagyta el a száját, de nem hagytam szóhoz jutni, rögtön édes cseresznyepiros ajkaira martam.

Percekig faltuk egymás ajkait, viszont egy idő után megszakította a csókot.
-Megégett a palacsinta.... Suttogta ajkaimra, oldalra sandítva a ténylegesen megégett palacsintára.
-Neked is jó reggelt életem. Pusziltam ajkaira, majd kicsit hátrébb állva levettem a pultról, az egyik konyhai székre ültettem, és folytattam a palacsinták kisütését.

-Sajnálom....suttogta egy pár perc elteltével mire értetlenül néztem rá.
A hátad. Borzalmasan néz ki.
-Semmi baj életem. Valamit valamiért...
-Tessék? Vágott most ő értetlen fejet mire kuncognom kellett. Szememmel combjaira néztem, mire arca azonnal elvörösödött.
-JUNGKOOK?! MIT CSINÁLTÁL, ALIG VAN KISZÍVATLAN HELY A COMBJAIMON!! Hogy fogom ezt eltüntetni, mire haza érünk?...
-Nem kell eltüntetni, úgyis csak én láthatlak így. Amúgy meg, szerintem ami a combodon van, az művészet.

Szemei kikerekedtek, majd hirtelen megjelent egy sunyi mosoly az arcán.
-Az enyém jobb lett... Simított összekarmolt hátamra, mire felszisszentem. Született Picasso vagyok.

-Majd meglátjuk este, hogy ki a Picasso bogaram... Még úgyis sok hely van a nyakadon. Erre persze megint full vörös lett, amin csak röhögni tudtam.

Tae szemszöge:

Miután elfogyasztottuk a palacsintákat, ledőltünk egy kicsit sorozatot nézni, és egy idő után már csak azt vettük észre, hogy megy le a nap. Bár gondolhattuk volna, hogy 3 éved folyamatos megnézése alatt eltelik pár óra.... Pár.

-Ki akarok menni az erdőbe. Néztem könyörgően Jungkookra, aki ezen csak a szemét forgatta mosolyogva.
-Ki mehetünk.

Mikor kiértünk a friss levegőre, eszembe jutott egy emlék. Mikor kicsik voltunk Nammal, mindig az erdőben bújócskáztunk. Persze nem emberi alakban, hiszen úgy nem annyira volt izgi a játék. Farkas alakban bújtunk el egymás elől. Viszont ha nem találta meg a másikat a hunyó napnyugta előtt, ő veszett. Ha igen, nyert.

Hirtelen mozdulattal fordultam férjem felé, aki csak egy "mi az" nézéssel ajándékozott meg.
-Játszunk bújócskát?
Látszólag meglepte a kérdésem, de furcsa módon rögtön beleegyezett.
-A szabályok egyszerűek. Farkas alakban vagyunk. Ha a hunyó nem találja meg napnyugta előtt azt aki elbújt, veszít. Ha igen, nyert. Ennyi az egész.

Jungkook arcán egy sunyi mosoly jelent meg , majd hátulról átjarolva suttogott a fülembe.
-Van egy feltételem. Ha a hunyó megtalálja azt a bizonyos személyt napnyugta előtt, kérhet tőle bármit. Akármit. Persze ez fordítva is működik, ha nem találja meg, akkor a másik kérhet. Na mit szólsz?
Sejtettem, hogy nem véletlenül egyezett bele olyan gyorsan...
-Legyen. De ki lesz a hunyó?
-Én leszek természetesen. Ismerem a környéket, neked lehetetlen lenne megtalálni engem.
-Ezt vegyem úgy, hogy már elkönyvelted a győzelmedet? Kérdeztem kissé hisztérikusan, mire mosolya nagyobbra nőtt.
-Vehetjük úgy is.
-Akkor menny be a házba. Várj kb 5 percet és jöhetsz.

Mondtam szigorúan, mire csak mosolyogva fordult sarkon, és ment be a házba. Az 5 perc talán emberi alakban kevésnek tűnhet, hogy egy jó búvóhelyet találjunk , viszont farkas alakban az még sok is szokott lenni. Persze egy idegen környezetben lehet nem annyira.

Mikor tegnap jöttünk Jungkookkal a ház felé, elhaladtunk egy kisebb barlang mellett. Szerintem oda fogok menni. Azonnal átváltoztam, és rohani kezdtem be a fák közé.
El is felejtettem hogy mennyire messze van ez a hely. Mire ideértem a barlanghoz, már minimum két kilómétert futottam. Nem baj, így legalább biztos a győzelem. Kétlem, hogy itt keresne.

Bementem a kis barlangba, majd összekuporodva vártam hogy lemenjen a nap.

Körülbelül 10 perc telhetett el, mikor észrevettem hogy majdnem teljesen besötétedett. Ki akartam menni a barlangból, viszont abban a pillanatban megláttam egy fa mögött egy vörös szempárt... Jungkook.

Meg se moccantam. Tudom hogy hallaná. Fejemet óvatosan visszahúztam a sötétbe, így fehér bundám se látszott. Hallottam, hogy lépked, ropogtak a lábai alatt az ágak. Pár másodperc után viszont már nem hallottam az ágrecsegéseket. Elment.

Lassan mentem ki a barlangból, majd bundámról lerázva a port, változtam vissza emberi alakba. Látni akartam a naplementét a fák között, ami viszont emberi szemmel sokkal látványosabb.

Viszont egy másodpercbe se telt, megéreztem két erős kart a derekam körül. Felsikkantottam, majd megfordultam karjai között, mire egy gyönyörű vörös szempár nézett vissza rám.
Közelhajolt számhoz, majd az ajkaimra mormogta.
-Megvagy baby....

Francba....

44.rész!!
Igen.... Ez egy ilyen rész lett.

Utólag is BOLDOG NŐNAPOT társaimnak! 😌🖤

Remélem tetszett! Igyekszem hozni az évadzáró részeket minnél hamarabb!

Hogy vagytok?🥺 (mindenkinek szurkolok, akinek van még szóbelije esetleg)

Lullaby💜🖤

Boldog szülinapot Yoongi!!!! 🖤🥺