Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.38🌼

~miután Tae és Jk átverték a többieket~

Hope szemszöge:

A kis Sugával való incidensünk óta eltelt már vagy 2 hónap. Mikor megcsókolt nagyon boldog voltam. Utána már kevésbé... Ugyanis ott hagyott. Egyedül a barlangban, miután ő csókolt meg. Ki látott már ilyet?! Azóta kerül engem, ha meg véletlenül találkozunk , szinte pillanatok alatt eltűnik. Azon tűnődöm, hogy hol rontottam el. Nem sok helyen lehetett, mivel alig ha voltunk együtt. Talán talált valaki mást. Ki tudja. Lassan már nem is érdekel. De azért fáj...

A kertben áldogálok már egy ideje. Miután sikerült lenyugtatnunk Jimint, mindenki aludni ment. Én is megpróbáltam de valahogy nem megy... Olyan sok minden kavarog a fejemben, hogy nem vagyok képes lecsukni a szemem.

Gondolataimból két erős kar ébresztett fel. Lassan a derekam köré fonódtak, ezzel hozzá láncolva testem a mögöttem állóhoz. Mikor készültem volna megszólalni , megéreztem illatát... Kókusz...Nem szólaltam meg. Egyszerűen nem tudtam mit mondani. Féltem, ha kinyitom a szám, olyan dolgokat hordadék össze, amit később nagyon megbánnék.

Sokáig álltunk csendben, mikor megéreztem hogy fejét tarkómnak dönti. Majd megszólalt....

Suga szemszöge:

Már vagy két hónapja törtét, de még mindig tisztán emlékszem a pillanatra mikor meg csókoltam. Csodálatos volt... Eper ízű ajkai megbabonáztak... De én elszaladtam. Otthagytam őt. Egyedül, azzal a gondolattal, hogy mit is ronthatott el. Pedig én rontottam el.

Egyszerű az indok... Nem akarom hogy csalódjon. Hiszen ő annyira más. Tiszta, kedves, és bolondos, én meg mogorva inkább magamnak való típus vagyok. De ő felszabadított. És én menthetetlenül beleszerettem. Megbántam, hisz ha nem szaladok el, legalább egy kis ideig vele lehettem volna, mielőtt elhagy....

Mikor már mindenki aludt, meghallottam a padló halk recsegését. Valaki fent van.

Kikelve az ágyból mentem le és is a nappaliba majd körbe néztem. És megláttal őt.... Az erkély ajtó nyitva volt, ő meg kint állt a kertben...Hajába belekapott a hideg szél. Édes eper illatát idáig elhozta... Olyan gyönyörű... Nem gondolkodva lépdeltem mögé, majd karjaim közé zártam. Éreztem hogy szíve gyorsabban kezd verni. Lehet csak megijedt.

Nem szólalt meg. Bár megértem, gondolom nem akart velem kiabálni, nehogy felkeljen mindenki. Vártam még, hátha mégis elkezdene velem beszélni.. Vagy csak a szemembe nézne. De nem.

Fejemet tarkójának döntöttem, majd eldöntöttem. Ha ő nem, majd én beszélek.
-Nem fogsz megszólalni igaz?.. Miért is tennéd. Hiszen gondolom akkor csak kiabálás lenne. Bár megérdemelném. Olyat tettem veled, amit sose kellene megbocsájtanod. Otthagytalak egyedül, mikor én tettem meg az első lépést... Sajnálom. Annyira szánalmas vagyok... Nem érdemellek meg.. Ezért is mentem el. Te túl jó vagy hozzám képest. Nem érné meg neked hogy egy magamfajtával legyél, miközben annyi jó srác epekedik utánad. Bocsáss meg nekem szerelmem... Mert az vagy. A szerelmem. Annyira az ujjaid köré csavartál ez az egy év alatt... És én ezt tettem veled...
Megfordult kezeim közt, mire megláttam könnyes szemeit... Ezt is miattam van.
Kérlek csinálj valamit, kiabálj, üss, tépj.... Nem számít...

Mikor ezek a szavak elhagyták számat, mintha egy kis mosoly jelent volna meg az ajkán. Először nem értettem miért. Aztán felemelte a kezét, és arcom felé lendítette... De nem az történt amire számítottam.

Olyan gyengéden tette kezét arcomra, hogy szinte alig éreztem. Közelebb hajolt úgy, hogy ajkunkat alig egy centi választotta el.
-Te akkora egy barom vagy... Suttogta, majd ajkaimra mart. Akkora lendülettel dőlt ajkaimért, hogy le lökött a fűbe. Felém mászva csókolt tovább, majd hirtelen elvált.
-Ne merészeld azt mondani, hogy a magadfajta nem elég jó nekem! Néztél már tükörbe? Tökéletes vagy! Az arcod egy kész mestermű, rohadt sexy és helyes! Nem fogom elfelejteni, hogy otthagytál..de ettől függetlenül szeretlek... Nagyon szeretlek, értsd már meg, hogy nekem te kellesz. A te perverz, idióta fejed....
Gyönyörű szemeivel az enyémekbe meredt, majd egy lágy puszit nyomott arcomra.

-Akkor... Megbocsátasz?
Kezével arcomra simított, majd fülemhez hajolt.
-Igen... Viszont lehet kérek még valamit...
Egyik térdével combjaim közé férkőzött, majd férfiasságomhoz nyomta. Felmorrantam, mire egy csibész mosoly ült ki arcára.

Hirtelen felállt, majd felhúzott engem is, és szaladni kezdett a fák felé. Illata felerősödött, ami már eleve elvette az eszem. Utána futottam, majd látva hogy farkas alakba változott, én is azt tettem. Követtem őt, míg egy igen ismerős helyre értünk. A barlang...

Hope szemszöge:

Bevallom, mérges vagyok rá. Hogy merte azt gondolni, hogy nem elég jó nekem? Sebaj... Majd tudatos vele, hogy ő az egyetlen aki nekem kell.

Mikor elvezettem őt tervem helyszínére, visszaváltoztam, ahogy ő is. Ez az a barlang, ahol megcsókolt... Majd elhagyott. El akarom felejteni azt a rossz emléket, és egy jóval elfedni... Ha minden jól sül el, ez egy életre szóló pecsét lesz...Mielőtt bármit is tehetett volna, karjánál fogva magamhoz rántottam, majd a földre lökve őt, feküdtem rá.
-Vázolom a helyzetet baby... Mindketten tudjuk hogy te vagy a dominánsabb... De ma este ez nem számít... Én leszek felül.

Arcára kiült a meglepettség, és mintha egy kis félelmet is láttam volna benne ami miatt kuncognom kellett.
-Az ezer százalék, hogy nem hagyom magam seggbe rakni! Háborodott fel, mire újra kuncognom kellett.
-Ez egy része a megbocsátásnak... Ha szeretsz, megengeded... Ígérem, többször nem kell...

Vehetjük ezt valamiféle tesztnek is. Tudom hülyén hangzik hogy ezzel teszem próbára szeret e, de tudom, hogy sose engedné hogy ez megtörténnyen. Ő a domináns, mind a ketten tudjuk. De ha most ezt elfogadja, akkor szeret... És azt nagyon jó lenne biztosra tudni.

Suga szemszöge:

Nem számítottam ilyen lépésre... Ő is tudja, hogy soha nem engedném ezt meg senkinek. Talán még neki se, ha ne lenne ez a szituáció. De tudom, hogy, tesztel vele. Én még rohadtul szeretem őt... És bevallom tetszik a domináns énje... De ezt neki nem kell tudnia...

-Csináld... Suttogtam, mire mosolyogni kezdett.
-Tessék? Nem hallom. Nézett rám sunyin, mire mérgesen néztem rá. Tudom hogy hallotta csak fel akar idegelni.
-AZ ISTENIT, CSINALD MÁR!
-Ígérem vigyázni fogok rád......

Majd megtörtént. Egy ködös éjszakán lettünk egymáséi. De nem zavart, hisz így csak őt láttam, őt érzetem... A szerelmemet... Megpecsételtük sorsunk, megjelöltük egymást.

Már mindenki tudja... Mi egymáshoz tartozunk...

38.rész!
ELJÖTT A SOPE PÁROS IDEJE! Siettem, ahogy tudtam, remélem tetszett nektek! 🥺 Furcsa volt két másik karakter szemszögéből írni , de amúgy élveztem!

Kicsit osszeszedetlen voltam, ez lehet meglátszik, sorry!

Remélem mindenki jól van, amúgy hogy vagytok? 🥺
A kövi részben tali!

(4-5 részt tervezek már csak, + namjin rész🥺)

Lullaby🖤💜