Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹2.5🌼

Jin szemszöge:

Miután szétszéledtek a csapatok, én és Rosé elindultunk a Jeon-falkához.  Azt hittük, hogy ott lesz, hiszen ismeri a helyet, lehet hogy tudatlanul is oda futott. De tévedtünk. Sehol se találtuk és a faluban élők szerint se járt a falka területén.

Mikor vissza értünk , még senki se volt otthon. Pár órával késöbb Nam és Hope is befutott, de ők se szolgáltak jobb hírekkel. A Tan-falkához mentek, viszont ott se találták meg Taehyungot. Az utolsó reményünk a Jin-falka , de onnan még odébb van mire hírt kapunk, hiszen az van a legmesszebb , futva is csak estére érhetnek vissza a fiúk.

Jelenleg mindenki próbálja lefoglalni magát valamivel. Hope és Rosé a kicsikkel vannak, míg Namjoon az erkélyen ül egyedül. Nagyon megviselte Tae eltűnése, jobban mint korábban. Természetesen haragszik Jungkookra, de legbelül ő is jól tudja, hogy milyen egy alfa ha az ösztönökről van szó. Lassan ültem le párom mellé, aki érkezésem után is csak maga elé bámult.
-Ne csináld.
-Mit ne csináljak? Nézett rám értetlenül. Arca megviselt volt, a mostanra már száraz könnycseppek útja halványan csillogott az arcán.
-Túlgondolkodsz. Kezemmel közrefogtam az övét , majd lassan simogatni kezdtem. Biztos vagyok benne, hogy minden rendben van Taevel. Egy olyan dolgon megy keresztül, amin senkinek se kéne... nagyon megbántották lelkileg, de még semmi sincs veszve. Nem lesz baj. Mosolyogtam rá, majd magamhoz öleltem. Egy kis idő múlva éreztem, hogy a teste rászkódni kezd karjaim közt. Sír... Könnyei lassan átitatták a pólómat, de nem érdekelt. Csak szorosabban öleltem magamhoz, hátát lassan simogatva. Nem lesz semmi baj... Megtaláljuk.

Pár perc múlva Hobi rontott ki a teraszra , ami miatt abbahagytuk az ölelkezést.
- Itt vannak Jiminék!! Ennyi kellett, Nam felpattant és berohant a házba, engem kezemnél fogva húzva maga után. Jungkook és Jimin a nappaliban ültek a kanapén, egymás szemébe nézve. Leültünk velünk szembe, várva hogy valamelyik elkezdjen beszélni, ami fél perc csend után se történt meg.
-Valamelyikőtök mondja már hogy mi van! Szólalt fel kicsit idegesen szerelmem, mire megszorítottam kezét.
-Megtaláltuk... Suttogta Jungkook, így hirtelen minden szem rá szegeződött. Namjoon megfeszült, de csöndben maradt. Mikor megérkeztünk , rögtön az alfájukhoz vezettek minket. Viszont mikor megkérdeztem, hogy látták e Taet... A szemünkbe hazudott. Tae egyértelműen ott van...
-AKKOR MIÉRT NEM HOZTAD VISSZA?!
-MERT NAGY VALÓSZÍNŰSÉGGEL NEM AKAR VISSZA JÖNNI! ROHADTUL UTÁL ENGEM, HÁT NEM ÉRTED? Egy könnycsepp csordult le az arcán, majd elfordította tekintetét. Kényszeríteni pedig nem fogom...

Namjoon kitépte a kezét az enyémből, majd nagy lendülettel felállt.
-Akkor majd visszahozom én! Jungkook szemei azonnal vörössé váltak, viszont mielőtt beszélni kezdett volna, leintettem, páromat pedig visszalöktem a fotelba.
-Nem a te dolgod ezt elintézni. Mondtam, majd Jungkook felé fordultam. Neked pedig egy kicsit több eszed is lehetne! Minél több ideig hagyod magára, annál jobban azt fogja gondolni, hogy direkt csaltad meg! Így vagy úgy de beszélnetek kell és nem javaslom hogy halogasd, mert még meglepődsz ha valaki bepróbálkozik nála! Jungkook meglepődve nézett rám, de tekintete pár pillanaton belül komolyra változott.
-Nem hagyom, hogy elvegyék tőlem. Vissza fogom szerezni a férjemet...

Tae szemszöge:

Már egy órája, hogy a szobámban voltam, mikor halk beszédre lettem figyelmes a nappaliból. Csendben álltam fel az ágyamról, majd leülve a lépcsőre kezdtem figyelni.
-Ezt nem hiszem el! Még képes idetolni a képét!
- Nyugodj már le Jacks! Fölöslegesen idegeskedsz. Nem tudta meg, hogy itt van. Kíváncsian hallgattam a beszélgetést, miközben lejjebb ültem pár fokot. Nem tűnnek túl feldobottak.
-Nem is fogja, ha rajtam múlik. Nem fogom engedni, hogy újra összetörje. 
-Ugye tudod,hogy ő még mindig a férje? Gyerekeik vannak Jacks. Előbb vagy utóbb beszélniük kell.
- El fogom érni, hogy többet rá se gondoljon arra a pöcsfejre. Ha meg eljön az ideje, én fogok beszélni vele. Nem engedem oda hozzá, az biztos.
-Akkor nem is akarod elmondani Taenek, hogy itt volt a férje?

Mi?... Hirtelen álltam fel a lépcsőről, nem érdekelt hogy mekkora zajt csapok. Berohantam a szobámba, bezártam az ajtót majd annak neki dőlve estem le a földre. Itt volt Jungkook?... Akkor Jackson végig rólam beszélt?

Halk kopogás hallatszott az ajtómon , de nem érdekelt. Miért nem akarta nekem elmondani? Ha nem megyek ki a szobámból, akkor sose tudom meg, hogy itt volt?
-Tae? Itt vagy?
-Menj el Baek.
-Csak beszélni szeretnék veled.
-Kérlek Baek... Csak menj el. Suttogva mondtam az utolsó pár szót, de szinte biztos hogy hallotta, mert nem volt több kopogás.

Nem rohanhatok örökké. Beszélnem kell vele, ha tisztázni akarom a dolgokat. Valószínűleg ő is ezért jött. Hogy megbeszéljük a gyerekeket meg ilyenek... Lassan felálltam , majd kinyitva az ajtót lementem a nappaliba, ahol a két alfa csendben ült a kanapén. Mikor megláttak , Jackson meg akart szólalni, de közbevágtam.
-Beszélni akarok vele.

5!🥺
Meghoztam a kövi részt! Kicsit rövidebb, de remélem tetszik!

Hogy vagytok? Én annyira élvezem ezt az időt!...

Lullaby💜🖤

💜                          💜                         💜

💜 Boldog 8. születésnapot BTS! 💜