Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.23🌼

Namjoon szemszöge:

A szobában megfagyott a levegő... Jk üveges tekintettel nézett rám, nem lehetett tudni, mire gondol...Hirtelen eddig fekete lélektükrei vörössé váltak, majd annyit vettem észre , hogy előttem áll, és kezeit a nyakam köré szorítva kiabál az arcomba.

-TE MÉGIS MIT KERESEL ITT?! HOL VAN TAE?!
- J...J..Jungkoo..k....Annyira erősen szorította nyakam, hogy kezdtem egyre kevésbé érzékelni a külvilágot...
-MIVAN?! VÁLASZOLJ NAMJOON VAGY MEGNYÚZLAK!!
-JK elég!! Hiszen mindjárt megfullad!! Fülem már sípolt, így szinte alig hallottam Jimin kissé kétségbeesett hangját.
-MOST TE KINEK A PÁRTJÁN ÁLLSZ HAH?!
-Ne kiabálj velem Jungkook, és pillanatnyilag az ővén, hiszen kurvára folytogatod!! Nem nagyon tudtam annak örülni, hogy Jimin mellettem áll, szemeimet ellepte a fekete köd, én meg átadtam magam a sötétségnek....

Jk szemszöge:

-Na tessék most elájult!! Jimin mellém lépett, kezeimet lefejtette Namjoonról, majd lefektette őt a kanapén.
-Ő MEG MÉGIS MIT KERES ITT?! Gesztikulálva hadartam el a mondatomat.
-Én esküszöm, addig nem beszélek hozzád, míg nem hagyod abba a kiabálást!!
-HOGY MIVAN?! JOGOSAN VAGYOK KIAKADVA MÁR NEM AZÉRT!
-............................
-Ahj Jimin hihetetlen vagy.....
-Na végre! Köszönöm! A hatás kedvéért még meg is tapsolt engem, ezzel lassacskán vissza vezetve engem a kiabaláshoz. Amúgy meg jogosan?! Szóhoz se jutott az a szerencsétlen, mert te majdnem a halálba küldted!! Szerinted azért jött, hogy elmondja mekkora idióták vagyunk, hogy nem találajuk Taehyungot?! Gondolkozz már az istenért! Combjaira csapott, majd mélyen a szemeimbe nézett.

Jimin mondatából csak egy szó ragadt a fejemben.... Taehyung..... Szerelmem...
- Tudja hol van Tae?
- Igen tudja.... De többet nekünk se mondott. Ragaszkodott ahhoz, hogy te is itt legyél.
Ahj én idióta. Sose gondolkozom mielőtt cselekszem... Francba...
-Rendben... Vigyük fel a vendég szobába, és fektessük az ágyba. Várjuk meg míg felébred, és utána együtt beszélünk vele. Okés?
Körbe néztem a szobában, mikor Jiminhez értem, bólintott egyet, de Hopeon megakadt a tekintetem.
Namjoont bámulta, és szeméből egy kis könnycsepp kezdte el útját a padló felé.
-Vajon ő is ott van?...
És leesett.... Suga... Hát persze. J-hope se volt a legjobb állapotban az elmúlt hetekben. Teljesen beleszeretett Mr fapofába. De úgy tényleg fülig...
-Ahogy Namjoon felébred, mindent meg fogunk tudni. Néztem testvéremre egy bíztató mosoly kíséretében. Felállatam, majd Namjoont felkapva, menyasszony pózban vittem fel az emeleti vendég szobába. Bárcsak Taet tarthatnám így a karjaim között...

#TIME SKIP#

Lent ülünk a kanapén Jiminnel és szinte minden hülyeséget kitárgyaltunk, hogy elüssük az időt. Most éppen arról beszélgettünk, hogy szerezni kéne egy új porszívót, hiszen az előbbi elromlott.
Hirtelen arra eszméletünk fel, hogy hangos dübörgéssel J-hope szinte leesett a lépcsőn, majd lihegve elénk sietett.
-Felébredt!

Amilyen gyorsan csak tudtunk, felrohantunk a lécsőn, és szinte beesve a vendég szobába, érkeztünk meg a még kicsit kómás Namjoonhoz.
Mindannyian odahúztunk egy egy széket az ágya köré, majd én keztem hozzá.

-Namjoon én nagyon sajnálom az előbbit... Az érzelmeim atvették az irányítást. Nem...nem is tudom hogy engeszteljelek ki.
-Sehogy sem kell kiengesztelned....szinte suttogott, de azért érthetően.
Megértem miért reagáltál így, ez teljesen normális. Hiszen apám elvitte a szerelmedet. Ki ne lenne ilyen....
Egy megértő mosolyt küldött felém, majd újra beszélni kezdett.
Gondolom sejted miért vagyok itt.
-Őszintén szólva azt hittem te is annak a mocsoknak... Akarom mondani az apád oldalán állsz.
-Dehogy állok! Az öcsémről van szó! Apám sose volt teljesen normális, de ezzel betelt a pohár.
- Ertem de.... Hol van Tae? És Suga?
-Ahhh... Tudjátok, apám elígérte Taet a Tan-falka örökösének területért és pénzért cserébe. Ott vannak mind a ketten... De nyugodjatok meg, mind a ketten jól vannak. Bár, Tae kicsit rosszabb helyzetbe került.
Hopeon látszott a megkönnyebbülés, rajtam viszont egyre csak nőtt az idegesség és az aggodalom.
-Ezt hogy érted?...
- Taenek hozzá kell mennie az örököshöz pontosan egy hét múlva... Ami azt jelenti, hogy a ceremónia a jel feltevésével fog végződni... Ha nem akadályozzuk ezt meg... Akkor Tae hivatalosan máshoz fog tartozni. Sajnos örökre...
A jel... Hát persze... Hogy lehettem ekkora idióta, hogy még a jelet se tettem rá....Meg kellett volna harapnom... Hiszen már a gyerekeimet is magában hordozza.... Várjunk.... A GYEREKEK!?
-A GYEREKEKKEL MI VAN NAMJOON?! mond hogy élnek....mond hogy még Tae vigyáz rájuk....
Namjoon lassan feltornázta magát hogy a hátát a falhoz tudja támasztani, majd szemeit rám emelte.
- Apám megpróbáta megölni a piciket.... De nagyon erős kis lurkóid vannak ám. Egy széles mosoly terült el arcán, mire szemeimből a könnyen lassan folyni kezdtek. Apám úgy tudja, hogy amit Taenek beadott gyógyszert, az megölte a kicsiket. Az igazság viszont az, hogy sikerült lefizetnem az orvost, aki így tartja a száját... A gyerekeid épek és egeszsegesek Jungkook.
Alig láttam valamint, hiszen könnyeim záporszerűen folytak le arcomon. Jimin mögém lépett, majd kicsi kezeivel átölelt. Egy fél perc után, Hope beleugrott az ölembe, és ő is átölelt, amit Namjoon kuncogva figyelt.

Pár perc elteltével Nam megtörte a csendet.
- Viszont az, hogy vissza szerezzük őket, nem lesz séta galopp. Jk , itt rám emelte tekintetét, Taevel egymásnak vagytok teremtve. Ugymond lelki tarsak vagytok, amit már több szempontból is bizonyítottatok. Ennek az első jele az volt, mikor megérezted, hogy Tae bajban van. Ennek a második szintje az, mikor halljátok egymás gondolatait, amikor csak szeretnétek. Pár napon belül ennek be is kell következnie. Ha ez megtörtént, rajtad keresztül tudunk kommunikálni Taevel, így ki tudunk dolgozni egy olyan tervet, ami neki se lesz meglepetés. Így sokkal könnyebb lesz őket onnan kihozni.
-De Tae azt se fogja tudni, hogy mi ez az egész. A szüleitek nem mondtak neki semmit. Ki fog zárni...
-Nyugodj meg, mindenről gondoskodtam. Volt egy lehetőségem beszélni az öcsémmel, mikor apám elment vadászni. Mindent elmondtam neki erről az egészről, tud mindent.
- Egyszóval, mostmár csak arra várunk, hogy mikor kapcsolódunk össze?
- Így van. Felelte Nam röviden.

Jajj szerelmem bírt ki még egy kicsit...Nemsokára beszélhetünk....

Tae szemszöge:

Egy lelki roncs. Az vagyok most én. Mióta Namjoon "eltűnt", sokkal jobban vigyáznak rám. Az őrök számát megduplázták mindenhol a házban, és a területen, mindig van velem valaki.

A hasamat lassan már takarnom kell, ha azt akarom hogy apám ne vegye észre. Úgy tudja hogy a gyerekek meghaltak.... Iszonyat szerencse hogy nem... Elvileg egy 2-3 napon belül sikerül összekapcsolódnom Jungkookkal, és meg tudjuk tervezni a szökésünket. Eszméletlenül hiányzik.... De nem csak nekem. A piciknek is. Minden este fáj a hasam, azóta, mióta Jk nincs velem... Nekik is hiányzik az apjuk...

Már csak abban reménykedem, hogy az az idióta állat a hét végére teszi az "esküvőt" . A ceremónia végén elvileg az a kis pöcs rám teszi a jelet.... Ha az megtörténik.... Nem is akarok belegondolni....

Istenem Jk.... Remélem hamarosan beszélhetünk....

23.resz!!! Remélem elfogadható lett, sajnálom hogy késve, higgyétek el, van okom rá..... De még egyszer sajnálom. Ahogy tudom, hozom a következő részt!!
Addig is mindenkinek boldog vakációt kívánok!

Lullaby💜🖤