Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.28🌼

Tae szemszöge:

Az alattam lévő farkas iszonyatos sebességgel szelte át az erdőt. Jimin végig mellettünk futott, néha néha rám sandítva. Jungkook..... Remélem jól van. Nagyon határozottnak tűnt. De hogy ennyire komoly legyen. Remélem nem sodorja magát veszélybe. Az a baj hogy el tudom képzelni, hogy megteszi. Amennyire forró fejű, és indulatos, könnyű fel idegesíteni. Szerintem Chanyeol féltheti a bőrét.

Éppen mikor fel néztem az erdőre, egy hangot hallottam meg mögöttünk. Úgy érzem hogy az alattam lévő is hallotta, ugyanis még nagyobb sebességre kapcsolt. Erősebben rámarkoltam bundájára, majd hátra fordítottam a fejemet. Egy szürke, kék szemű farkas loholt utánuk, akit bárhonnan felismernék. Namjoon....

Mikor kicsit közelebb értek, megpillantottam a hátán egy embert. Elég versének tűnt, biztos megsérült... Ez azt jelenti hogy harc volt? Nagyon remélem hogy senkinek sincs komoly baja a falkából. Mondjuk apámnak lehetne. Azt nem bánná senki. A stressz miatt annyira elfáradtam, hogy pár pillanat múlva, már aludtam is a mozgó farkason.

Amint felkeltem, egy szobában voltam. Ami rögtön biztos volt, hogy ez nem a Tan- falka területén van. Már az illata is más... Mikor kitisztult a látásom, felültem, és körbe tekintettem. Fából készült bútorok, magas mennyezet, elegáns kisugárzás... A Jeon-falka lenne? Végülis az lenne logikus. Hisz Jimin és J-hope hozott ide. Aztán még Nam is felbukkant, azzal a valakivel a hátán.... Várjunk... Az a valaki nem... JÉZUSOM JK VOLT A HÁTÁN!! Hogy az istenbe nem ismertem fel?! Szörnyű vagyok....

Ki keltem az ágyból, majd az ajtóhoz siettem. Nagy lendülettel nyitottam ki, mire eszembe jutott. Van rajtam ruha? Lenéztem magamra, és igazából csak egy hosszú pizsama nadrág takarta a testem. Ez most tökéletes lesz.

Kiléptem az ajtón, majd amilyen halkan csak tudtam, elindultam a folyosón. El haladtam egy nagy fekete faajtó mellett, mikor megtorpantam. Rózsa... Rózsa illat van. Vissza léptem, majd lassan be nyitottam a szobába. Ahogy beléptem meg csapott az a bizonyos... Hogy is fogalmazzak.. Jungkook illat. Férfias mégis édes. Imádom. Lassan körbe tekintettem, és egy nagy francia ágyat vettem észre, rajta szerelmemmel. Ahogy végig mértem, észre vettem hogy nincs rajta ruha, mire éreztem hogy arcomba folyik vérem. Hogy most is képes vagyok elpirulni... Elképesztő. Pedig ébren sincsen?!

Mellkasán egy nagyobb kötés volt,a kék zöld foltok viszont egész testét fedték. Elszomorított... Miattam van? Valószínű. Ez az egész miattam van... Odajött, mert én ott voltam. Megsérült mert engem védett. És most itt fekszik sebbekkel tele, mert én nem voltam képes vigyázni magamra, és a kicsikre. Hát milyen anya vagyok én...

Lassan mellé sétáltam, majd be feküdtem mellé, és magamhoz szorítottam, persze sebeire vigyázva. Mintha a kicsik megérezték volna hogy apjuk mellett vannak, mocorogni kezdtek. Lehetünk mi egy boldog család? Lehet olyan életünk, ahol nem kell félnem, hogy bárki is megsérül?......... Addig gondolkoztam ezeken, míg kedvesem mellett el nem nyomott az álom.

Jk szemszöge:

-Nézd milyen édesek!
-Halkabban, még felkelted őket.
-Lassan ideje lenne, szinte 1 napja alszanak egyhuzamban.
-Jinnie, ha te lennél a helyükben, te értékelnéd hogyha felkeltenének?
-Na, elég legyen gerle pár, had csinálják pár fotót.

Ezekre az idiótára keltem fel. Na meg persze hogy fáj az oldalam. De várjunk... "Milyen édesek"?
Oldalamra pillantottam, mikor megláttam babámat engem ölelve szuszogni. Hát sikerült.... Itt van.

Lassan felültem, majd szóltam a szobában tartózkodóknak, hogy hagy legyek kicsit egyedül szerelmemmel, utána vissza jöhetnek, minket pátyolgatni. Jimin, J-hope, Jin és Namjoon elhagyták a szobát, mire én alvó kedvesemhez fordultam. Olyan gyönyörű. Kezeimet gömbölyödő hasára tettem, és lassan simogatni kezdtem, miközben lágy puszikkal leptem al haj koronáját.

Nyitogatni kezdte lélektükreit, majd mikor találkozott a tekintetünk , szeme bekönnyesedett, majd nyakamba fúrta fejét.
-Jhungkhook... Kezdett el halkan sírni, mire felkuncogtam.
-Nyugodj meg kedvesem, vége van, és soha többet nem fog előfordulni.
Simogatni kezdtem oldalát, lassan fel egészen arcáig. Mire kezeimbe fogtam azt, lecsillapodott, és kipirosodott arcal bámult rám. Kész... Ennyi. Nem bírom tovább...

Ajkaira hajoltam, majd egyre hevesebben kezdtem el csókolni, amit nem győzött viszonozni. Szenvedélye miatt, illata felerősödött, ami teljesen elvette az eszemet. Rá fogtam kezeire, majd magam alá tepertem. Lélektükreit kéken világítottak, amiben láttam, hogy enyémek pedig vörösen izzanak.

-Ugye tudod, hogy nem szabad a babák miatt? Nézett rám bambi szemeivel, amiben mintha egy kis huncut csillogást láttam volna.
-Francba is! Igaza van. Már nem szabad. Elkuncogta magát, mire kinyújtottam rá a nyelvem.
-Vigyázz mert még leharapom.
-Ó igen? Csak vigyázz, hogy vissza ne harapjak. Incselkedtem vele, mire szinte fülig pirult. Imádom zavarba hozni. Lassan ajkaira hajoltam, de mint mindig, az idill pillanatot megszakította, hogy Namjoon belépett a szobába.

-Tényleg nem akarlak zavarni titeket, de szerintem Taenek és szinte mindenkinek lenne meséli valója. A srácok alig várják hogy végre ébren legyetek, szóval kérlek gyertek ki.
-Megyünk Nam, csak felöltözünk.
Válaszolt szerelmem, mire Nam egy mosoly mellett kiment a szobából.

-Na gyere TaTa, mennyünk le hozzájuk.
-TaTa? Nézett rám Tae, majd vállamra csapott.
-Igen. Ez is csak egy becenév kincsem, nem kell rögtön fel kapni a vizet.
-De úgy hangzik mintha öreg lennék. Felfújta arcát mint egy mókus, ami látványára felröhögtem.
-Akkor nem foglak így hívni, rendben?
Öleltem át derekát, mire ő nyakamba akasztotta kezeit.
-Rendben!

Gyorsan felöltöztünk, majd Taet előttem vezetve mentünk le a többiekhez.

28.rész! Nekem valahogy mindig mikor Tata-t olvasok, az jut eszembe hogy öreg 😂🙃 . Sorry, tudom hülyeség, de na. Remélem jó lett, és élvezhető. 😂 fogalmazni se tudok.
Na tali a kövi részben.

Lullaby 🖤💜