Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹2.6🌼

Tae szemszöge:

Mikor megláttak , Jackson meg akart szólalni, de közbevágtam.
-Beszélni akarok vele.

-Nem. Vágta rá, mire ingerülten fordultam felé.
-Mi az hogy nem? Felfogod hogy min mentem keresztül az elmúlt napokban? Rohadtul elegem van, azt akarom hogy vége legyen de ahhoz tisztáznom kell a dolgokat Jungkookkal.
Jackson egy hirtelen lendülettel felállt, majd karon ragaddott, magához húzva engem.
-Hidd el, teljesen tisztába vagyok a helyzettel. Ezért sem fogom engedni , hogy beszélj vele. Mondta ijesztően mély hangon, majd felrángatott a lépcsőn. Próbáltam ellökni magamtól, de természetesen semmit se ér az erőm egy alfáével szemben. Könyörögve néztem vissza Baekra, viszont ő csak egy sajnálomot tátogva ült tovább a kanapén.

A szobám mellett elhaladva vitt egy számomra ismeretlen ajtó felé. Ahogy oda értünk kinyitva azt belökött a szobába. Mire reagálni tudtam volna, kattant a zár. Azonnal a kilincshez nyúltam, rángatni kezdtem az ajtót , de az meg se rezzent.
-MIT CSINÁLSZ JACKSON?! ENGEDJ KI!!
-Ezt mind a te érdekedben teszem Taehyung.
-AZ ÉN ÉRDEKEMBEN?! HA AZ SZÁMÍTANA NEKED, MÁR A JEON-FALKÁNÁL LENNÉK!
-Nem fogom engedni, hogy elmenj. Csak bántódásod esne. Mondta nyugodtan.
-JACKSON AZ ISTENÉRT IS, ENGEDJ MÁR KI!  Jackson? Jackson!!
Egyre halkabb léptek adták tudtomra, hogy elment az ajtó elől. Egy ideig még próbáltam rángatni azt, de semmi haszna nem volt. Gyorsan körbenézve rohantam oda az egyetlen ablakhoz a szobában, de nem volt rajta kilincs...

Éreztem, hogy szemeimbe könnyek gyűlnek, majd szépen egymást követve gurulnak le az arcomon. Miért.... Miért én...

Jungkook szemszöge:

A gyerekszoba falának dőlve nézem a két kis alvó csöppséget. Minél többet figyelem őket, annál több dolgot veszek észre, ami Taere hasonlít bennük.
Jimin pisze orra, Chan gyönyörű bambi szemei...
Észre se vettem, és egy könnycsepp csordult le az arcomon. Jobb kezemmel gyorsan letöröltem, majd egy-egy puszi után átmentem a saját szobánkba. A szobámba...

Levetkőztem, majd elmentem zuhanyozni. Csak folyattam magamra a vizet, és engedtem, hogy a könnyeim újra útnak induljanak. Nagyon hianyzik Taehyung... De nem csak nekem, mindenkinek.

Namjoon viselkedésére rá se lehet ismerni. A nyugodt, mindig vidám természete szinte teljesen eltűnt, helyette egy agresszív mindenre haragudó alfa lett. Jin sose hagyja egyedül, próbálja felvidítani, de nehéz, ha közben ő maga se boldog.

Suga csak lézeng a házban , sose beszél, mindig csak Hope társaságát keresi. Ugyan ez Hope szemszögéből.

Lea meg.... Lea nem jön ki a szobájából az az este óta. Egyikőnk se látta, még enni se jön le. Szeretnék majd vele beszélni, hiszen akkor is ha tudja, el fogom mondani, hogy az akkor semmit sem jelentett. Nekem csak Tae létezik, és ez sose fog változni.

Ha minden terv szerint megy, holnap visszamegyünk a Jin-falkához. Beszélni fogok Taevel, ha szeretné ha nem. Tudnia kell, hogy magamtól soha nem csaltam volna meg... A világon ő az egyetlen ember, aki képes boldoggá tenni, és ezt tudatnom kell vele, hiszen majdnem biztos, hogy most magát ostorozza.

Kilépve a zuhanyzóból gyorsan megtörölköztem, majd egy alsót felvéve mentem vissza a sötét szobába.
-Jungkook?... szinte megugrottam a hirtelen vékony hangtól , ami az ajtó felől jött. Felkapcsolva a lámpát megláttam Leát, aki ahogy rájött, hogy csak egy alsó van rajtam, elrántotta a tekintetét. Bocsi... nem akartalak megijeszteni. Esetleg beszélhetnénk?...
Kicsit még zavarodottan, de leültettem az ágyra, és felvettem egy rendes melegítőt. Nem számítottam arra hogy átjön.

Egy ideig még csendben bámult, majd hirtelen könnyek kezdtek el folyni a szemeiből.
-Kérlek, bocsáss meg nekem Jungkook! Sose állt szándékomban megbántani Taet vagy téged! Ő a legjobb barátom, szinte már a bátyám, nem akarom elveszíteni! Kezeibe temette arcát, majd folytatta. Nem tudom mi ütött belém, elfelejtettem bevenni gyógyszert és... egyre hangosabban sírt, szinte kapkodta a levegőt. Közelebb eső kezemet a hátára helyeztem, és lassan simogatni kezdtem.
-Nem csak a te hibád volt... én ugyan úgy benne vagyok, mint te, ellen kellett volna állnom , hiszen nekem már párom van. De nem tettem... Nincs mentsége se neked, se nekem... De semmi sincs veszve. Beszélni fogok Taevel, elmondom neki, hogy soha senkiért nem hagynám el szándékosan! Az már más kérdés, hogy hinni fog-e nekem...

Lea lassan felemelte a fejét, és meg törölte a sírástól puffadt szemeit.
-Megtaláltátok?
-Igen... A Jin-falkánál van. Holnap megyünk el hozzá.
-Veled mehetek? Én is beszélni szeretnék vele.
-Lea, nem hiszen hogy-
-Kérlek Jungkook!! Hangja megremegett, míg szemeiben kétségbeesés látszott. Te is tudod, hogy milyen bűntudatot érzek... Muszáj elmondanom neki, hogy nem szándékos volt! Kérlek...
Igaza van... végülis ha ő is bocsánatot kér, talán több esélyünk van arra, hogy hisz nekünk és hazajön.
-Rendben. Egy kis mosoly húzódott ajkaira, majd szorosan átölelt. Hirtelen gesztusa miatt kicsit lefagytam, de pár másodperc múlva visszaöleltem.
-Köszönöm... lassan leengedte karjait, majd egy jóéjszakát után kiment a szobából.

#másnap#

-És mi van, ha nem akar beszélni? Kérdezte Jimin, körbenézve a társaságon. Mindenki itt van a nappaliban. Namjoon már menetkészen, Jinnel az oldalán. Rosé Jimin mellett ül, ő itthon fog maradni a szülőkkel a gyerekekre vigyázni. Hope pedig Suga mellkasának dőlve támaszkodik a falnak.
-Az biztos, hogy én nem megyek el , amíg nem beszéltem vele. Mondtam, majd engem az éppen a lépcsőn lejövő Lea követett.
-Én se. Mindenki meglepődve kapkodta a tekintetét köztem és Lea közt.
-Ő is jön? Kérdezte kicsit se kedvesen Namjoon, mire Jin megcsapta a kézfejét.
-Igen. Szerintem érthető, hogy bocsánatot szeretne kérni Taehyungtól.
Namjoon továbbra is szúrós tekintettel bámulta Leát, míg párja meg nem szólalt.
-Rendben. Mindenki legyen kész tíz percen belül. A kapu előtt találkozunk.

Ahogy ez elhangzott, mindenki ment készülődni. Még mielőtt elindultunk volna, felrohantam a gyerekszobába , és elköszöntem a gyerekektől.
-Anya nemsokára itt lesz, jó? Apu visszahozza őt....

2.6!!🤍
Remélem tetszik! Hamarosan hozom a kövi részt!
Hogy vagytok?

Lullaby🖤💜