Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.30🌼

JK szemszöge:

Mikor Jin Namjoon után rohant, mi elindultunk négyesben a Jeon-falka felfedezésére. Vagyis inkább csak Tae számára volt új a dolog.

Rengetegen gratuláltak a gyerekekhez, vagy jó kívánságokkal árasztottak el minket. Nem megmondom, nagyon jól esnek ezek a szavak. Van az a mondás hogy sok kicsi sokra megy. Apró kis tettek, amikkel máris sokkal jobbá varázsolták a napunkat.

Tae szája végig mosolyra volt húzva, míg végig mentünk a "kis" falun. Lelkesen beszélgetett az emberekkel, párnak közülük még azt is megengedte, hogy megsimogassák egyre csak növekvő hasát. Mikor már a 6. embernek engedte volna meg, hogy hasához érjen, derekánál fogva magamhoz húztam, majd fejemet a vállára téve suttogtam a fülébe.
-Tudod, kezdek féltékeny lenni.
-Ugyan mire, Mr.Jeon?
-Arra Msr. Jeon, hogy lassan többször érintettek ma téged olyan emberek, akiket eddig egyszer se láttál, mint én a nap folyamán.
Megfordult kezeim között, majd egy komoly tekintetet felvéve akasztotta kezeit nyakam köré.
- Először is. Még nem vagyok Mrs.Jeon és NEM vagyok nő. Ha a nap folyamán mégegyszer nőnek állítasz be, esküszöm hozzám nem nyúlhatsz hetkig. Másodszor pedig, jól tudod hogy nincs kire fétékeny legyél. Én hozzád tartozom, a gyerekekkel együtt.
Mikor közelebb hajolt, hogy csókot nyomjon ajkaimra, egyik kezemet nyakára tettem, majd rá simítottam a legbűnösebb helyre testén. A jelölésre, amit az a kis ficsúr tett rá szerelmemre.
Mire kezem azt a pontot érintette, Tae megállt a mozgásban. Ajkai alig voltak egy centire enyéimtől, de teste szikla szilárdan állt előttem.
-Még nem vagy teljesen az enyém.... Suttogtam ajkaira. De ezen lehet még változtatni...
-Tessék?! Nézett rám Tae boldogsággal, és meglepődöttséggel a hangjában.

Vigyorom nagyobb lett, mikor arcát megláttam. Mosolygott, szinte fülig ért a szája. Mikor bodza izű ajkaira hajoltam volna, egy olyan hang ütötte meg hallójáratom, amit legszívesebben soha nem akarnék hallani.
-Áááá minő meglepetés. A nagy szoknyavadász Jeon Jungkooknak végre párja akadt.
Testem 180 fokos fordulatot tett, mire megláttam e csodás pillanat rombadöntőjét.
-Hello Félix.
-Üdv JK. Miért nem mutattad be nekem a kis omegádat?
-Úgy érzem semmi közöd nincs ahhoz, hogy velem mi és mikor történik.
- Szerintem pedig illene. Egy falkához tartozunk nem? Kiskorunkban mindent elmondtál nekem. Nem hiányoznak neked azok az idők JK?
-Hidd el, egyáltalán nem. De most kotródj. Jimin, Hope, tegyetek róla, hogy békén hagyjon minket.
Mindketten bólintottak, majd elénk állva alakultak farkassá.

Karon ragadtam szerelmem, majd az erdő felé vettem az irányt. Mikor beljebb értünk, át változtam, és jeleztem Taenek hogy szálljon fel a hátamra. Gyors tempóban futni kezdtem, természetesen vigyázva hogy ne rázkódjanak annyit a kicsik.
-Ki volt ez nyuszi? Hallottam még szerelmem hangját a fejemben.
-Ígérem egyszer elmondom, de most más dolgunk van. Zártam le a témát, majd gyorsabb tempóra kapcsoltam.
Mikor a kis házamhoz értünk, letettem Taet, és átváltotam.

-Mi ez a hely JK?
-Mikor kicsi voltam, felfedeztem ezt a házat. Poros és koszos volt, de apám felújíttatta nekem. Mindig ide menekültünk a srácokkal, bármi baj volt, vagy csak lógni akartunk.
Lassan bólintott, majd be nyitott a házba. Óvatosan belépett, és körben járkálta a kis helyiséget. Mikor kinézegette magát, elfeküdt a kanapén.
-Tiéd ez a kanapé?
-Hát, legtöbbször én fekszem rajta, a srácok meg a fotelekben. Miért?
-Mert tipikus Jungkook illata van... Imádom... Az utolsó szót már csak magának suttogta, de jó hallásomnak köszönhetően tisztán értettem. Elmosolyodtam, majd felé kerekedve néztem le rá a kanapén.
-Emlékszel hogy említettem, meg lehet változtatni kihez tartozol?
- Persze hogy emlékszem. Nagyot sóhajtottam, majd rá emeltem tekintetem.
- Akarsz hozzám tartozni Kim Taehyung? Teljesen, és minden értelemben?
-Igen. Egyértelmű igen. Mondta komolyan. Láttam ez elszántságot a szemében. Nagyon megkönnyebbültem, hisz mindig csak erre a pillanatra vártam. De most, kicsit más a helyzet, hogy már van rajta egy jelölés, amit nem kicsit fájdalmas megváltoztatni. Ha tudná mennyire szenvedi fog...
-Akkor legyen. Igazából egyszerű az egész. Annyit kell tennem, hogy ugyan abba a pontba fogom a jelem rádtenni, mint az a kis pöcs tette. Viszont... Ez sokkal fájdalmasabb lesz. Mivel az én jelem el kell tüntesse az övét, mélyebben kell nyomot hagynom, ami pokoli lesz számodra... Nem akarlak szenvedni látni szerelmem. De ha vállalod, végig melletted maradok, míg véget nem ér a szenvedésed. Így is vállalod Tae?
Felült a kanapén, ami miatt az ölében kötöttem ki.
- Bármi legyen is a kockázat, a fájdalom, a kín... Érted megéri. Igen Jungkook. Így is vállalom.

Újonnan kicsorduló könnyimben a szomorúság és a boldogság keveredett . Szomorú, mert tudom, szerelmem szenvedni fog. De boldog, mivel a tudat, hogy az enyém lesz, és ő is az enyém akar lenni, mindent elsöprő.

Óvatosan arcára téve kezem döntöttem oldalra fejét, hogy nyaka érintett részére tökéletes rálátást kapjak. Óvatosan hajoltam nyakára, majd kisebb puszikkal indultam el célpontom felé. Ahogy oda értem, egy utolsó pillanatra el hajoltam és Tae szemeibe néztem. Ő rám mosolygott, majd bólintott egyet, így megadta nekem a zöld utat.

Vissza hajoltam, majd fogaimmal erősen haraptam Tae nyakába. Mélyen szúrták fogaim selymes bőrét, mire egy fájdalmas kiáltás hagyta el a száját. Kezeit hátamra tette, majd körmeivel karmolászni kezdett, de ez most kicsit sem érdekelt. Mire úgy éreztem elég mély volt már a jel, kihúztam belőle fogaim, és lenyaltam a kicsorduló vörös nedűt nyakáról.

Tae egyre csak üvöltött. Lelökött magáról, és szinte fetrengett a kíntól, ami átjárta testét. Egyik keze végig enyémbem pihent, erősen szorítva azt. Eltelt negyed óra, majd lassan 30 perc, mire Tae csillapodni kezdett. Illata felerősödött a folyamat közben, az őrületbe kergetve engem. Egy dolgot nem árultam el neki, mint mellékhatás. Ha vége a kínnak, a helyét átveszi...... A nagy szexuális feszültség....

Szemei kéken villogtak, mikkel engem vizslatott szüntelenül. Felállt, majd az ölembe ülve vörös szemeimbe nézett.

-Ez is része az egésznek hah? Nézett a kis Jungkookra, aki ez idő alatt már elég késznek érezte magát.
-Hupsz. Úgy néz ki ezt a részletet elfelejtettem megemlíteni. Néztem rá ártatlanul, majd váltottam át egy pajkos, de annál inkább perverzebb vigyorra.
-Hát, ha már voltál ilyen tiszteletlen, hogy nem mondtad el nekem, ezt, símított férfiasságomra , mire morogtam egyet, te intézed el magadnak. Mosolygott rám csibészen, majd felállva kiment a házból. Én mint egy idiota ültem ott a földön, kielégületlenül. Mindenre számítottam, csak erre nem. Na megállj...

Amilyen gyorsan csak tudtam, felpattantam, majd Tae után eredtem. Ezt nem ússza meg.

30.rész!!🥺❤❤

30.rész, és 30k olvasás... Megáll az eszem. Egyszerűen nem értem... De nagyon nagyon NAGYON köszönöm annak aki itt van velem, és olvassa a könyvet!🥺😖✨✨

Későn hoztam, sorry, igyekszem nagyon. Remélem jóra sikeredett.

Tali a kövi részben.

Lullaby💜🖤