Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.20🌼

Jk szemszöge:

Mikor felébredtem, szépségem nem volt mellettem. Ahhh komolyan mondom hogy az őrületbe kerget ez a fiú. Kipattantam az ágyból, majd tanulva a történtekből, már felöltözve indultam el megkeresni szerelmem. Már nem először kelek nélküle.Ezért még kapni fog ...

Leszaladtam a nappaliba, majd követtem szerelmem illatát a fürdőszibáig. Erőszakosan be nyitottam, de a láványtól ami fogadott, azonnal megtorpantam.
Tae a szoba közepén állt, felém fordulva hisz megijedt tőlem, de..... A haja........ A haja rózsaszín...... Gyönyörű őzike szemeivel egyenesen az enyémekbe bámult.... Olyan gyönyörű.... És ez a haj... Nagyon illik hozzá. Kiemeli arcát, és vidámmá teszi küllemét. Tökéletesen illik hozzá...

Mikor feleszméltem a bambulásomból, észrevettem, hogy babám szemei könnybe lápadtak.

-Kérlek ne haragudj Kook, tudom hogy nem tetszik de-
-Hogy nem tetszik!? Szakítottam félbe.
Tae....gyönyörű vagy... Nagyon illik hozzád ez a szín... Mikor ezeket kimondtam, abbahagyta a sírást, majd kezeim közé rohant. Lea, aki a szobában tartózkodott, halkan kiosont mellettem, majd becsukta az ajtót. Gondolom ő festette be babám haját... De a tényt, hogy megint nélküle keltem, nem bírtam elengedni.

-Életem... Hajoltam oda füléhez, és suttogtam bele a szavakat.... Tudod mit beszéltünk meg arról, hogy nem szeretek nélküled ébredni ugye?
Teste megfeszült karjaim között, majd lassan eltolt magától... Mélyen szemeimbe nézett majd megszólalt.
-Sajnálom Jungkook... Többször nem fog előfordulni ....max ha elrabolnak. Mondata végén elkuncogta magát, majd megfogta kezeimet és úgy nézett tovább szemeimbe.
-Egy! Sose hagynám, hogy újra elraboljanak. És kettő, ne sajnáld, majd kiengesztelsz valahogy... Eleresztettem egy pajkos mosolyt, amit ő egy nagy nyeléssel díjazott. Most én kuncogtam el magam, majd lassan mézédes ajkaira hajoltam.

Lassan faltuk egymás párnácskáit, mégis olyan szenvedélyesen.... Sose fogom megunni...

Egy pár perc nyálcsere után, Tae megfogta a kezemet, majd ki vezetett a fürdőből, egyenesen a kertbe...

Tae szemszöge :

Nagyon örültem, hogy Jungkooknak tetszik a hajam... Nem nagyon lenne kedvem vissza festeni....

Kicsit hosszabbra nyúlt csókunk után, kivezettem őt a kertbe, a kedvenc cseresznyefám alá.
-Ez a fa gyönyörű Taehyung....
-Ugye? Ez a kedvencem... Még mikor kicsi voltam, anyukámmal ültettük.

Mivel nem érkezett válasz, ránéztem Jkre, és rögtön láttam, hogy valami nincs rendben. Bár selytem mi lehet...

Leültem a fa tövébe, majd Jungkookot is le húztam magam mellé.
-Jk... Tudom hogy illetlen ilyet kérdezni, de.... Még nem láttam anyukádat. És nem is említetted nekem... Mi történt?..
Próbálta fedni fájdalmát, de teljesen nem tudta... Szemeiben mérhetetlen szomorúság tükröződött vissza.

-Anyám meghalt.....kezdett bele. Szeméből egy kis könnycsepp gurult le, amit én óvatosan letöröltem felé eső kezemmel. Mikor 16 éves voltam, a két falkánk háborúzott egymással... Az egyik ilyen estén, anyám megpróbált átmenni a Kim-falka területére, hogy békét ajánljon... De.... Itt könnyei már egyre gyorsabban folytak lélektükteiből.... Az egyik béta farkasotok azt hitte újabb elterelés és rátámadott..... Anyám nem élte túl Tae.... Ártatlanul halt meg.... Pedig ő csak véget akart vetni a haborúzásnak...

Magamhoz húztam , majd átölelve őt suttogtam neki nyugtató szavakat....
"Én mindig itt leszek neked Jk.... Semmi baj.... Add ki ami bánt...."