Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.39🌼

Jungkook szemszöge:

A szívem kihagyott egy ütemet. Gyerek?.. Most?

Pillanati sokkomból Apám keze ébresztett fel, ahogy azt vállamra tette.
-Minden rendben fiam? Hirtelen lesápadtál.
-T-Tae.... Jön a gyerek...
Apám szemei el kerekedtek, majd már csak annyit éreztem hogy tarkón vágott.
-AKKOR MIT KERESEL MÉG ITT?! MENNYÉL MÁR, A FÉRJED SZÜL, TE MEG ITT TÁTOD A SZÁD MINT VALAMI PONTY?? TAENEK SZÜKSÉGE VAN RÁD!!

Apám szavaira észbe kaptam, és átváltozva rohanni kezdtem haza. Egy dolog viszhangzott a fejemben... Szüksége van rám...
Elrohanva Jimin és Hope mellett, szinte fellöktem őket, de semmit se kérdezve változtak át ők is, majd jöttek utánam.

Ne aggódj szerelmem.... Hamarosan ott leszek...

Tae szemszöge:

Mikor Jk elment, a lányokkal beszélgetni kezdtünk. Igazából semmi komoly téma nem volt, ami eszünkbe jutott, azt ki beszéltük.

Itt ülünk a kanapén, én középen, a két lány meg egy egy oldalamon. Simogatják a pocimat, ami amúgy fáj, mivel a babák élénkek lesznek tőle. De nem szólok nekik, hisz annyira édesek, ahogy a hasamnak beszélnek, meg lehet őket zabálni. Gondolataimból Rosé szakított ki.

-És szerinted milyen lesz a jövőbeli életetek? Úgy értem azért két gyerekkel mégis más. Na meg kevesebbet lehettek majd kettesben. Nézett rám perverzen, mire én röhögni kezdtem.
-Persze hogy más lesz. Két kis izgő-mozgó teremtéssel a nyakunkban... De én is, és Jungkook is készen vagyunk rá. Mosolyogva néztem le hasamra, majd vissza rájuk.
Lea büszkén nézett rám, majd ő is elmosolyodott.

-Na és megvan már, hogy hol lesz a nászút? Kérdezte Rosé, miközben kezét hasamra tette.
-Igen megvan, bár én nem tudom hol lesz. Jungkook mindent egymaga akart megszervezni, hogy nekem meglepetés legyen.

A két lány egyszerre nézett össze, majd egy számomra érthetetlen hangon kezdtek el sikítozni. Azt hittem ott esek le a kanapéról, amit a lányok is észre vettek, hisz rögtön abba hagyták.

-Jungkook tényleg a legjobbat akarja nektek.
-Tudom... Remek apa lesz. Mosolyogtam Leára, majd a megbeszélték szerint, elkezdtünk valami gagyi romantikus filmet nézni.

Nem is én lennék, ha nem sírtam volna el magam ezen is. Persze tudom, hogy a hormonjaim most nincsenek egyensúlyban, de mégis. Ez egy ritka pocsék film volt, én meg itt bőgök.

Szóltam a lányoknak, hogy kimegyek 3 pohár vízért, hiszen szerencsére nem csak én sírtam, hanem ők is. A konyhából visszafelé viszont meg kellett állnom. Hasamba mintha egyszerre több ezer tűt szúrtak volna, nyilalt bele a fájdalom. Egy melyről jövő kiáltás hagyta el a számat, majd legördült az első könnycsepp, amit a többi is követett.

Forgott velem a világ, a szemeim előtt kis fekete foltok jelentek meg, amik ide oda cikáztak a levegőben. Egyensúlyomat elveszítve estem hátamra, ami nagy zajjal járt, hiszen mind a 3 pohár nagy csörömpöléssel tört szét a padlón.

A lányok nevemet kiáltva futottak oda hozzám. Egyre kevésbé érzékeltem a külvilágot, ezért utolsó erőmmel szóltam Jungkooknak. Apa lesz....

Jungkook szemszöge:

Életemben nem futottam még olyan gyorsan mint most. Jimin, Hope, apa, Namjoon,Yoongi, és még Tae anyja is utánam loholtak. Soha, de soha nem gondoltam volna, hogy egyszer ilyen családom lesz. Egy szerető férj, aki megtenne értem bármit. Barátok, akik mindig feldobják a napjaim... És persze a most érkező két kis csöppség, akik fenekestül fel fogják fordítani az életünket.

Ahogy a Jeon házhoz értünk megéreztem szerelmem erőteljes illatát. Mint valami vadállat, rontottam be az ajtón, majd visszaváltozva futottam fel az emeletre, ahonnan Tae illata jött.

Ebben a házban nem volt orvosi szoba, mint a Kim-falkánál, ezért is alakítottunk ki egyet Jinnel, mikor még a ház felujítása nagyban folyt.

Belépve az új orvosi szobába, megláttam Rosét és Leát sírva állni az orvosi ágy mellett , amin szerelmem feküdt eszméletlenül. Azonnal oda siettem, majd kicsit arrébb lökve a lányokat fogtam még szerelmem kezét.
-Mi történt?!
-Filmezés után kiment nekünk vízért, mikor hallottuk hogy üvölt egyet, és a poharak szét törnek. Azonnal oda futottunk, de akkor már el volt ájulva. Mondta sírva Rosé, majd hátrébb lépett Taetől, Leával együtt.
-Le kell vezetnünk a szülést most azonnal, ha nem sietünk, az a babáknak, és Taenek is csak rossz lehet!! Mondta apám, majd kitessékelt mindenkit a szobából, kivéve engem, és Tae anyját.

-Hogy fogjuk csinálni? Kérdeztem még mindig szerelmem kezét szorongatva.
-A te születésednél is jelen voltam, van ebben egy kis tapasztalatom. Bár ez most egy kifejezetten nem jó helyzet, hiszen Tae nincs magánál, ami veszélyes lehet. Mondta apám komolyan, mire izmaim be feszültek. Nem vezsíthetem el...

Tae anyja a vállamra tette kezét, mire arcomat felé fordítottam.
-Ne aggódj, nem lesz semmi baj. Én személyesen tudom igazolni, hogy ájultan is lehet életét adni. Nam is így született. Nem voltam magamnál, mikor világra jött. Mégse volt semmi baj! Mosolyodott el, majd óvatosan lefejtette kezeim szerelmeméről, és tolni kezdett ki az ajtón.
-Nem maradhatnék bent?...
-Ha bármilyen komplikáció fellépne, sajnálom hogy ezt mondom, de csak zavarnál minket a helyzetben. Mindent meg fogunk tenni, ne aggódj. Közelebb lépett, majd egy szoros ölelés után végleg bezárult előttem az ajtó.

A többiek persze azonnal bombázni kezdtek a kérdéseikkel, amikre nem igazán tudtam odafigyelni. Szerelmem, kérlek légy erős...

#Time skip#

Már vagy 3 órája ülünk itt a szoba előtt mindannyian, de semmi. Idő közben Jin is befutott, és hozott mindenkinek valami kaját. Nem meglepő, hogy nem bírtam enni. A stressz, ami most mindenkin rajta van, rajtam 1000x erősebb.

Mikor már be akartam menni a szobába, hogy lássam mi is történik, halk sírásra lettünk figyelmesek. Szinte pár másodperc elteltével egy másik kis hang is megszólalt. A gyerekek....

Nem várva semmilyen figyelmeztetésre rontottam be a szobába, ahol megláttam Tae anyja kezében a két kis csöpséget, míg apám a Tae hasán lévő sebet varrta össze. Mikor készen lett, láttam hogy Tae szemei nyitva vannak, így azonnal odarohantam hozzá, majd kezére szorítva néztem szemeibe.
-Szia szerelmem...
-Szia Jungkookie. Suttogta vissza, mire egy széles mosoly jelent meg ajkaimon. Lassan hajoltam hozzá közelebb, és érintettem össze párnácskáinkat. Nem tartott sokáig, de annál több érzelem volt benne.
-Itt vannak?.... Nézett körül Tae a kicsiket keresve.
-Itt bizony. Mosolyogtam rá, mire Tae anyja oda is hozta a síró piciket. Az egyik baba egy kék kis takaróba, míg a másik rózsaszínba volt belebugyolálva. Én a kis rózsaszín kislányt vettem a kezembe , míg Tae kisfiút, akik megérezve szüleiket, azonnal el hallgattak. A fiúnk, és a lányunk.....

Ahogy a kezembe lévő kislányra tekintettem, megállt a szívem. Alfa...Mondhatjuk ezt első látásra szerelemnek... Pisze kis orra, Tiszta Tae... Kis szemei neki még csukva voltak, de már próbálta nyitogatni őket...
Tae kinyújtva kezét jelezte, hogy adjam oda neki lányát, amit meg is tettem, majd átvettem kisfiamat... Az én fiam....

Ahogy rátekintettem omega fiamra, szinte belém fagyott a levegő. Gyönyörű bambi szemeivel vizslatott engem... Viszont szemei különleges színekben pompáztak...

Kék, és vörös....

39.rész!!!
Megint későn, sajnálom 🥺.
DE itt vagyok, és igyekszem hozni részeket.
Végre itt vannak a babák🥺

Remélem tetszett nektek ez a rész, igyekszem folytatni! 🤍🤍

Hogy vagytok?

Lullaby🖤💜