Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹2.9🌼

Taehyung szemszöge:

-Taehyung én annyira sajnálom... szavait szinte suttogva mondta, mégis tisztán értettem. Tudom, hogy nincs mentségem, amit tettem az egy szörnyű dolog, de tudnod kell, hogy önszántamból sose csaltalak volna meg! Nem voltam magamnál, miután megéreztem Lea illatát. Teljesen beködösítette az elmémet, nem én irányítottam!

Tekintete perzselte arcomat, mégse bírtam ránézni. Ismerem magamat, elvesznék azokban a gyönyörű vörös szemekben, nem tudnék rendesen figyelni arra amit mond.
Taehyung, higgy nekem kérlek... mindennél jobban szeretlek téged és a gyerekeket. Nincs az a dolog, amiért elhagynálak téged, vagy a családunkat. Óvatosan lépdelni kezdett felém, szemeit továbbra is rajtam tartva.  Emlékszel, mikor meséltem neked Félixről? Kérleltél, hogy bocsássak meg neki, mert csak az ösztönei vezérelték... Most én kérlek meg arra, hogy bocsáss meg nekem... Mondata végén már csak pár centi választott el minket.

Kezeit lassan felemelte, közrefogva vele az enyémeket. Tekintetemet arcára vezettem, mire észrevettem, hogy már nem arcomat, hanem kezemet figyeli. Követve tekintetét néztem le a kezemre, amin a gyűrű csillogott. Ujjaival gyengéden végigsimított rajta, majd újra szemeimbe nézett. Szeretlek Taehyung. Mindennél jobban. Ezt sose kérdőjelezd meg...

Jungkook szemszöge:

Még hordja a gyűrűt. Nem számítottam rá, azt hittem hogy a történtek után az első dolog amit tett az hogy levette és elhajította. De nem. Ezek szerint még van esélyem.

Mikor újra arcára néztem, végre találkozott a tekintetünk. Szemei kéken csillogtak, de a régi időkkel ellentétben, most nem tudtam bennük olvasni. Semmilyen érzelmet nem láttam szemeiben, így még jobban félni kezdtem. Kezeit lassan kihúzta az enyéim közül, majd tett egy lépést hátra.

-Mi garantálja, hogy nem lesz több ilyen eset...? Őszintén? Semmi. Semmi se garantálja, mert az ösztöneim vezéreltek.
-Figyelj Tae. Remélem megbízol bennem annyira, hogy ha azt mondom , hogy megbántam és szeretlek, akkor elhiszed. Ez az egész történhetett volna a másik irányból is. Példának ott van Lea, ő is egy omega. Ő se akarta ezt az egészet, szimplán csak kellett neki egy alfa aki segít rajta. És ebben a szerencsétlen esetben pont én voltam ott. Egyikőnk se volt magánál, eszünkbe se lett volna ilyet tenni!
-Ez még mindig nem magyarázat!
-Miért mit vársz, mit mondjak?! Nem tudom megígérni, hogy nem lesz több ilyen, mert az ösztöneinket rohadtul nem tudjuk irányítani! Igen, tudom hogy hibáztam, és nagyon sajnálom, de meg kell értened, hogy ez az egész egy rohadt nagy véletlen volt! Akár Namjoon is lehetett volna a helyemben, csakhogy nem ő volt ott! Rosszkor voltam rossz helyen, ez van! Ami megtörtént az megtörtént, már nem tudok rajta változtatni. És, ha már a megtörtént dolgoknál tartunk, nem is történt semmi köztünk! Nem feküdtem le vele! Ezért igazán abbahagyhatnád a drámázást és megbocsáthatnál, mert kezd ez az egész nagyon az idegeimre menni!

Taehyung a fejét rázva hátrálni kezdett, majd megfordulva szó nélkül elsétált. Visszagondolva lehet kicsit durva voltam, de csak azt mondtam amit gondolok. Tényleg bárkivel megtörténhetett volna ez a szituáció, csak szerencsémre pont én voltam rossz helyen. Meg kell értenie, hogy tényleg sajnálom, de nem fogom megígérni neki azt, amiben nem lehetek biztos.

Taehyung szemszöge:

Nem könnyű bevallani magamnak, de igaza van. Akár velem is megtörténhetett volna ez az egész. Csak annyira elvakított a saját gondolkodásom, hogy az ő oldalát nem vettem figyelembe.

Az biztos, hogy nem fogom tudni csak úgy elfelejteni a történteket, hiszen mégiscsak a legjobb barátomról és a férjemről van szó. De hiába akarnám tagadni, már megbocsátottam neki.

A kérdésemre viszont nem kaptam túl kielégítő választ. Bár gondolhattam volna, hogy nem ígéri meg. Nem is tudom mire számítottam. Azt többször mondta, hogy szeret.... És persze, hogy sajnálja. Én hiszek neki, csak... nem olyan egyszerű hirtelen megbocsátani, és elnézni egy ilyen dolgot.

Mikor elsétáltam, nem figyeltem hogy merre megyek, így észre se vettem , hogy már a ház másik oldalán vagyok. Bár nem bánom, úgyse akarok bemenni, a gyerekek alszanak, a többiekkel pedig még nem akarok találkozni.
Lassan sétálgattam az erdő határán, mikor a hátam mögül lépteket hallottam. Nem kellett megforduljak, hogy tudjam ki van mögöttem. Elég volt egy mélyebb levegővétel, ami megtöltötte az orromat az édes vattacukor illattal.

Sziasztok!
Tegnap hiába próbáltam kitenni ezt a rész, a wattpad úgy gondolta hogy még nincs itt az ideje, konkrétan nem engedte hogy kitegyem :(( most viszont remelem sikerülni fog!

Ez most egy rövidebb rész lett tudom, de Leát már egy másik részben szerettem volna leírni.

Ti nézitek a csillaghullást? 💜

Lullaby🖤💜