Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.24🌼

Jk szemszöge:

2 nap telt el mióta Namjoon itt van. Az összekapcsolódás még mindig nem történt meg, kezdek kicsit már türelmetlen lenni.... Péntek van, csak két nap van arra hogy megbeszéljük a szökést Taevel, vagy mindennek lőttek. Megvannak már az alapok, de ehhez neki is tudnia kell mit csinál. Nem mellesleg..... Nagyon hiányzik a hangja....

Namjoon alszik, a másik kettő pedig kiment futni egyet, szóval mondhatni egyedül vagyok. Este fele jár, lassan fel kéne keltenem Namot is hogy fürödjön le. Igen "Nam", már szinte könyörgött nekem hogy ne Namjoonnak hívjam mert szerinte az olyan, mintha nem lennének családi viszonyban. Hiszen azok vagyunk.... Egy család....

Úgy döntöttem végül, hogy hagyom őt aludni meg egy kicsit, addig is én elmegyek zuhanyozni. Bementem Tae szobájába, elvettem a trehányan beágyazott ágyból a pizsamámat majd mikor kiléptem volna az ajtón, még visszapillantottam a szobára. Annyira hiányzik... Nem véletlenül alszom itt minden áldott nap, és töltöm itt majdnem minden időmet. Mindennek Tae illata van.... Bár lassan a párnának, amit este magamhoz ölelek kezd elmenni az illata. Vissza szerzem őt....

Becsuktam az ajtót, majd a fürdőszoba felé vettem az irányt. Lassan mentem, nem sietek sehova, amit várok az meg úgy se tudom mikor érkezik szóval van időm.
Bementem a fürdőszobába majd vetkőzni kezdtem. Őszintén szólva eléggé megizmosodtam az elmúlt hetekben. Ha elmegyünk Taeért megeshet hogy valami balul sül el, hisz a terv elegge kockázatos. Muszáj fit maradjak, nem akarom hogy könnyen le tudjanak gyűrni.

Teljesen levetkőztem, majd a zuhany alá álltam. A meleg vízcseppek megrohamozták a hátamat, majd végig mentek egész testemen le egyenesen a talpamig. Körülbelül 5 perc telhetett el mikor egy szúrást éreztem a szívemben. Egy mélyről jövő üvöltés hagyta el a számat,majd szinte mint egy baba, úgy estem össze a kabinban.

A kín amit éreztem nem úgy látszott mintha múlni akarna. Percekig ordibálhattam, mikor hirtelen kivágódott az ajtó, és Nam lépett be rajta. Mikor szemei megtaláltak engem, egy törölközőt terített rám, majd megfogta a kezemet.

- Nyugi Jk, elkezdődött az összekapcsolódás. Még pár percig ez folytatódni fog, de gondolj arra, hogy ezek után beszélhetsz Taevel. Ő ugyan ezeket a kínokat éli át, ezért érzed ennyire fájdalmasnak az egészet, hisz az ő fájdalmát is érzed. Maradj erős én itt leszek veled!

Ahogy ezt elmondta a fájdalom valahogy nem tűnt annyira erősnek. A szemem előtt csak szerelmem arca lebegett ahogy átéli ezt a kínt, valószínűleg egyedül. Erősnek kell maradnom, nem gyűrhet le egy ilyen dolog!

Vagy egy 10 perc eltelt, és a fájdalom teljesen megszűnt. Nam azt ajánlotta, hogy várjam meg míg Tae szól hozzam, hisz ő lehet nehezebben bírta ezt az egészet, és meg kell kicsit nyugodjon. Szerencsére a dolgok nehezén túl vagyunk, így már én is képes voltam felkelni, és lemenni a nappaliban ahol a többiek vártak rám.
Persze felöltözve.

Ahogy le értem, lehuppantam Hope mellé a kanapéra, majd csöndben vártunk Tae jelentkezésére. Egy perc múlva a számomra legédesebb hang megszólalt a fejemben...

- Jungkook?...

Tae szemszöge:

Ilyen sok idő lenne mire ez a kapcsolat bigyó létre jön? 2 napja várok, és még semmi se történt. Egyszerűen rettegek attól, hogy az esküvő előtt nem lesz meg.... Vasárnapra lett téve végül. Elvileg ma lett volna, de kitűnő színészi képességeimnek hála jól tudok beteget játszani. Igazából nem is kellett annyira rájátszanom, hiszen a reggeli hányás már szokásos a babák miatt.

A szobámban rohadok most. Bár sokkal jobban érzem magam, mert apa végre megengedte hogy Lea be jöjjön hozzám, így annyira nem vagyok magányos. Éppen egy sorozatot nézünk, de nem igazán tudta lekötni a figyelmemet, mert egy iszonyatosan éles szúrást éreztem meg a mellkasomban. Pontosabban a szívemben...

Hirtelen felkiáltottam, mire Lea figyelme is rám szegeződött. Ahogy leesett neki mi történik éppen, egy rongyot nyomott a számba, majd kezemre fogott, ami lehet nem volt a legjobb döntés, mivel a fájdalom miatt teljes erőmből szorítottam azt. Tudom hogy az összekapcsolódás miatt van a fájdalom. Nam elmondta hogy ez lesz. Pont emiatt viselem kicsit jobban. Bár az nem segít, hogy érzem Jk is mennyire szenved. Ki kell bírom.... És beszélhetek vele....

A kiáltásom miatt az őrök be akartak nyitni, de Lea megmentette a helyzetett azzal a szerintem kicsit béna hazugsággal, hogy leestem az agyról, azért kiáltottam fel. Eltelt egy bő 15 perc,mire a kín megszűnt teljesen. Nam mondta, hogy én kezdjek el beszélni elsőnek, mert lehet Jk nem fogja bírni olyan jól a fájdalmat mint én, és a hangom meg fogja nyugtatni. Bár szerintem a hangom most minden csak nem nyugodt!! Izgatott vagyok és nagyon aggódom... Hisz mi van ha megsérült?! Vagy annyira fájt neki hogy elájult.... Rendben Tae.... Szedd össze magad.... Ránéztem Leára, aki egy bíztató pillantást és egy meleg mosolyt küldött felém. Akkor hajrá....

-Jungkook?.... Elég felénken szólaltam meg... Nagyon szeretném ha hallanám a hangját.....
-Tae..... Hallottam meg szerelmem édes hangját....
-UGYE NEM ESETT BAJOD?! NAGYON FÁJT?! AZ ISTENÉRT IS SZÓLALJ MÁR MEG!!
-Megszólalnék ha szóhoz jutnék drága. Éreztem hangján hogy kuncog... Na persze én szét aggódom az agyam, ő meg viccet csinál belőlem!
-Jólvan na! Tudod mennyire aggódtam?! Éreztem hogy fájt neked , ne merj hazudni!!
- Hó hó Tae lassabban egy kicsit. Egyrészt. Én is örülök hogy hallgatom a hangod szerelmem. Másodszor pedig, jó tudni hogy még mindig ilyen kis heves maradtál. Baromira hiányzott már ez! Egyszerűen tudom hogy az a tipikus csábos mosoly van a fején. Aaahhhh hogy ez még a mostani szituációban se változott!!! Bár be kell valljam... Nagyon is hianyzott ez az énje....
- Nekem is hiányzott a hangod JK... De hidd el, nem csak nekem. Minden egyes éjjel fáj a hasam, mióta nem vagy velünk.... Hiányzol nekik.
-Ti is nekem.... Most legszívesebben addig csókolnálak, míg ájultan esnénk az ágyba levegő hiánya miatt... Majd a hasadat addig simogatnám, amíg el nem alszol...
-Istenem Jk.... Éreztem hogy könnyeim folyni kezdenek , majd kijelölt útjukon az ágy felé igyekeznek.
- Ne sírj szerelmem. Ha a terv össze jön, soha, ismétlem soha többet nem engedlek el... Az apádat meg elintézem azzal a kis idióta hímringyóval együtt!!
- Nagyon remélem hogy össze jön a terv... És hogy van Nam?! Mond hogy nincs baja!
- Nincs ne aggódj kedvesem. Bár, mikor ide ért, kicsit.....ahhh hogy is mondjam...
-ESETLEG ÉRTHETŐEN?!
- Elájult miattam szépen fogalmazva.
-HOGY MIVAN?! JK!!!!! EZÉRT MÉG SZÁMOLUNK!!
- Ugye tudod kedvesem, hogy még te tartozol nekem egy kis kiengeszteléssel? Ne hidd hogy csak úgy elfelejtettem a kis akciódat reggelenként mikor nélküled keltem.... És már meg is van hogy leszel megbüntetve.... A hangján tisztán hallatszik hogy valami perverz dolog jár a fejében..... Érzem hogy elpirultam..... A franc!!!
- Csak nem elvitte a cica a nyelved?
- Vitte a franc!! Fogd be , és inkább mond a tervet.....
- Akkor most fogjam be vagy mondjam a tervet? Nem tudok kiigazodni rajtad édes. Istenem tuti hogy fülig ér az a gyönyörű szája!! AHHHHHH az a kis....!!!
- NE HERGELJ VAGY MEG BÁNOD!!
-Jól van na, csak tudni akartam hogy így terhesen mikor akadsz ki. Viszont már csak holnap mondom el a tervet, késő van, aludj Tae.
- Ah igazad van... Jó éjt Jk...
- Jó éjt szerelmeim.....

Majd addig énekelt nekem a fejemben, míg édes hangjára el nem nyomott az álom....

24.rész!!! Remélem tetszett, és sikerült egy kis izgalmat bele vigyek. Bár ezt mindig próbálok, tudom nem mindig jön össze.
Ígérem ahogy tudok jelentkezem a következő résszel! Addig is sziasztok!

Lullaby!🖤💜