Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.46🌼

Tae szemszöge:

Morogva próbálom belenyomni az arcom a párnámba az egyre erősödő fény miatt a szobában. Szinte ki süti a szemem.

Szerelmem kezei szorosan fonódnak derekam köré, miközben feje a mellkasomon pihen. Tegnap a fürdős incidens után nem bírt leállni. Már nem mintha nagyon ellenkeztem volna... Elég durva volt de egyszerre szenvedélyes is , így nem bánom. Bár a fenekem még most is fáj. Nem hiszem hogy képes leszek ma felkelni innen.

Jk szemszöge:

Mikor kinyitottam a szemem, Tae még mellettem volt. Végre egy reggel, amikor nem egyedül kelek.

Szemei csukva vannak, de tudom hogy fent van, hiszen a hátamat simogatja egyfolytában. Ami azt illeti rohadtul sajog az egész . Ami tegnap történt Taevel... Valami eszméletlen volt. Bár jó sokszor végigkarmolt a hátamon, de minden más tettével jóvá tette. A teste nagy részét takaró fedi , szóval nem látom a gyönyörű szívás nyomokat a mellkasán, de biztos vagyok benne hogy ott vannak.
-Jó reggelt életem... Simítok arcára , mire kinyitotta szemeit.
-Behúznád azt a rohadt függönyt kérlek? Meg lehet vakulni.
Kuncogva simítok egyik kezemmel fenekére, mire ő felszisszenve csapja meg a vállamat.
-Már értem, hogy miért nekem kell felkelni.
Arca felvette azt a pirosas színt, amit úgy imádok, miközben csúnyán nézett rám.
-A te hibád hogy nem tudok!!
-Nem mintha annyira ellenkeztél volna... Ha az még lehetséges, arca még vörösebb lesz, mire én koncogca kelek fel, és húzom be a függönyt.
-Úgy látom, ma nekem kell kiszolgáljalak hercegnőm.
-Az anyád hercegnő... De igen. Nem hiszem hogy ma könnyen fel tudnék kelni... Hajtja le a fejét, mire csak elmosolyodom. Felkapok gyorsan egy melegítőt, majd újra felé fordulok.

Lassan lépdelek az ágy mellé, majd Taet egy takaróba bugyolálva emelem fel menyasszony pózba. Ő felsikkantva karolja át nyakamat, majd elsuttog egy "barom" szót. Imádom...

Ahogy leértünk a könyhához, letettem ez egyik székbe.
-Mit szeretne reggelire a férjecském?
- Valami édeset. Boci szemeivel néz rám, és esküszöm még a pupillája is kicsit kitágult. Nem tudnék neki nemet mondani.

Úgy döntöttem, hogy gofrit fogok csinálni, mert kb annyi a főző tudásom, így neki is álltam. Tae tekintetét végig magamon éreztem, így mikor az utolsó gofrit tettem a sütőbe, megfordulva néztem vissza rá.
-Csak nézni fogsz, vagy elmondod hogy mi a baj.
-Semmi csak.... Ahj mindegy. Tekintetét a padlóra vezette és száját kezdte rágni. Elé lépve fogtam állát kezeim közé, így muszáj volt , hogy a szemembe nézzen.
-Nem ,nem mindegy. Ha valami bánt, mond el.
-A hátad.... Már megint szétkarmoltam. Ezek rosszabbak mint a múltkoriak. Biztosan fájnak...
Szemeit újra a padlóra vezette, amire muszáj volt mosolyognom. Füléhez hatoltam, majd suttogni kezdtem.
- Addig nem baj, amíg te csináltad... Amúgy meg ha ott is marad a nyoma, csak emlékeztetni fog engem arra, hogy milyen szenvedélyes voltál azokon az estéken.

Kezét azonnal vörösödő arca elé helyezte, amit én gyorsan el is vettem onnan. Arcához hatoltam és puszilgatni kezdtem mindenhol, mire kuncogni kezdett. Ezt akartam hallani.
-Szeretlek...
-Én is szeretlek... Suttogta vissza, majd egy szerelmes csókban forrtunk össze.

# mindeközben a Jeon háznál #

Hoseok szemszöge:

-Ahj... YOONGS!! Szinte már kétségbeesetten hívom páromat, aki valószínűleg még közös ágyunkban alszik mélyen.
-Igen? Hallom meg álmos hangját a lépcső felől, mire mosolyognom kell.
Megint sírnak? Csak bólintva válaszolok, mire sóhajtva mellém lépked, és Jimint a kezébe véve kezd el járkálni a nappaliban.

Mióta Tae és Jungkook elment, a szüleik vigyáztak a kis csöppségekre. Viszont tegnap este hirtelen szóltak nekünk, hogy valami baj van a Kim-falkánál, így nekik el kell menniük. Szóval most mi vigyázunk a picikre. Alig bírtuk aludni, rengetegszer ébredtek fel, és nehezen alszanak vissza.. Kész rémálom volt az este.

-Kérsz egy kávét? Kérdezem meg Sugát, aki csak lassan bólint egyet. Reggel hat óra fele lehet, mindkettőnkre ránkfér egy kis koffein. Chant is a kezébe adva megyek a konyhába, és le főzök két hosszú kávét. Nem kell bele semmi, most csak azért isszuk így, hogy energiánk legyen.

Ahogy vinném be a kávét a nappaliba, Suga hangja miatt megtorpanok.
- Sssshhh nincs semmi baj... Apu és anyu nemsokára hazajön hozzátok, jó? Ne aggódjatok, nem lesztek addig se egyedül. Hoseok és én addig vagyunk itt, amíg kell.
Szívem hevesen kezd verni, ahogy hallgatom őt. Ért a gyerekekhez... Nagyon is. Nem egyszer gondolkoztam már ezen a témán... Mi lenne ha nekünk is lenne egy gyerekünk? Korai lenne? Nem is tudom... Lehet még várnom kellene ezzel az egésszel. Hiszen nem vagyunk még házasok és fiatalok is vagyunk, nem?...

-Hope? Baby?? Feleszmélve veszem észre, ahogy Suga ijedt szemekkel bámul rám.
Minden rendben?... Mintha nem itt lennél.
-P-persze... Csak gondolkodtam. Mosolyogtam rá, mire ő is elmosolyodott.

Együtt ültünk le a kanapéra, a gyerekeket visszatéve először a babaágyakba, hiszen ahogy párom kezeiben kerültek, rögtön aludtak is.
-Szerinted minden rendben van velük? Félek hogy valami nagy baj van. Utaltam Tae és Jungkook szüleire, mire Suga csak egy puszit nyomott az arcomra.
-Biztos vagyok benne hogy minden rendben van. Ne aggódj ennyit. Mosolya persze engem is felvidított. Nem tudom mit gondoljak ezzel a gyerek témával kapcsolatban.

46.rész!
Ez egy ilyen kis... Töltelék rész? 😂 értelmes ez egyáltalán?

Remélem azért tetszett, hozom a következő részt nemsokára!

Hogy vagytok?

Lullaby 💜🖤