Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.40🌼

Taehyung szemszöge:

Eltelt pár nap, mire teljesen ki tudtam pihenni magam. A gyerekek gyönyörűek, egy omega kisfiú, és egy alfa kislány. Chan lett végül a kisfiunk neve, Jimin pedig az éppen a karomban aluszkáló kislányé. Sikerült rávennem Jungkookot a nevekre, ugyanis az első pár napban nem nagyon akarta elfogadni, hogy már pedig az lesz amit én szeretnék. A végére már neki is megtetszettek a nevek, így nem lett belőle vita.

Jungkook az elmúlt napokban viszont egyre furcsábban viselkedett. Ha odamentem hozzá, valami indoka mindig volt, hogy el húzzon onnan. Nem tudom mit tervez, de nagyon kezd idegesíteni, hogy folyton kerülget. Ha megint elkezdi azt amit a múltkor.... Kapni fog...

Ahogy ezeken gondolkoztam, Jimin felsírt a karjaimban. Azonnal ringatni kezdtem, nehogy felkeltse az egyik baba ágyban alvó testvérét.
-Semmi baj édesem... Apu meg fogja ezt oldani. Tudod, majd ha nagyobb leszel megérted, hogy néha a férfiak nagyon idegesítőek tudnak lenni. De ne aggódj, majd megtanítalak befenyíteni őket.
Ahogy befejeztem a mondatot, egy halk kuncogást hallottam a hátam mögül. Nem kellett hátra nézzek, tudtam hogy Jungkook az. Az erős rózsa illat, ami a szobában keringett,mindent elárult.
Halk lépteket hallottam magam mögött, majd megéreztem két erős kart a derekam köré fonódni. Lányom mintha megérezte volna, kinyitotta szemeit.

Gyönyörűek.. Az egyik kék, mint az égbolt, a másik vörös mint a rózsa... Csak úgy, mint Jungkooké, és az enyém. Szerelmünk gyümölcsei nem csak hogy a köztünk levő, de a falkáink között lévő kapcsolatot is jelképezik.

-Annyira gyönyörű... Az orra teljesen a tiéd... Kuncogta Jungkook a fülembe, miközben kezével hasamat simogatta.
-Még szerencse. Ha tőled örökölte volna... Pfuuuuuu.. Kezdtem el én is kuncogni, viszont Jungkook ezt nem igen díjazta. Kivette Jimin a kezemből, majd óvatosan betette őt a baba ágyba. Odahajolt hozzá, majd egy kis puszit adott a fejére.
-Én és anyu most elmennek egy kicsit, de ne aggódjatok, addig Jin vigyáz rátok. Adott egy puszit Chan arcocskájára is, majd engem karon ragadva kirángatott a szobából. Jin az ajtó előtt mindent tudó mosollyal nézett engem, majd bement a babákhoz. Jungkook konkrétan végig rángatott, míg be nem értünk a hálószobánkba.

Ahogy bezáródott mögöttem az ajtó , szinte felkent rá, s úgy tapadt rá a nyakamra. Karjaimat nyakába akasztottam, és úgy tűrtem hogy több helyen is megjelöl. Fokozatosan haladt lefelé, míg el nem jutott kulcscsontomig. Fogát is bevetve kezdte ostromolni, mire egy nagyobbat nyögve vezettem ujjaim a hajába. Éreztem hogy elmosolyodott, majd mire észbe kaptam, már az ágyunkon feküdtem, felettem alfámmal.

-Emlékszel, hogy miket ígértem neked?... Például mikor nélküled keltem fel már sokadjára, vagy mikor megjelöltelek?... Mélyen a szemeimbe nézett, most vörösen csillogó íriszeivel.Hogy ne emlékeznék... Otthagytam, mikor eléggé khm... készenlétbe volt hogy úgy fogalmazzak... Azt mondta hogy mind vissza fogom kapni.

Ahogy eszembe jutottak a dolgok, arcomra pír szökött, amit ő is észre vett. Csábosan elmosolyodott, majd újra nyakhajlatomhoz hejezte fejét.
-Ahogy látom igen... Mondta egyenesen a fognyoma felett, ahol megjelölt. Egy apró puszit lehelt rá, majd fejét kivéve nyakhajlatomból, újra szemeimbe nézett. Ne aggódj, nem lesz semmi az esküvő utánig. Viszont készülj... Utána el leszel intézve. Kacsintott egyet, mire ha az lehetséges, még vörösebb lettem.

Arcomat elforditottam, mire ő azt nevetve fordította vissza, és egy lágy csókot adott ajkaimra.
-Csak akartam szólni, hogy holnap lesz az esküvő. Mindent megterveztem már, beleértve a nász utat is. Annyit kell csak tenned, hogy legyél ott.