Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹2.2🌼

J-hope szemszöge:

-Várjatok!! Taehyungnak egyedül kéne-
-Nem fogom egyedül elengedni! Téma lezárva.
Jungkook és Tae kézenfogva futottak ki a házból, egyedül hagyva engem a konyhában.
Egy pár másodpercig még döbbenten néztem utánuk, majd magamhoz térve mentem vissza a többiekhez.
Mind a nappaliban voltak.

-Hol van Tae és Jungkook? Kérdezte Jimin, miközben Rosé kézfejét simogatta.
-Elmentek. Jungkook nem akarta hogy Tae egyedül menjen.
-De hisz elmondtad nekik, hogy mi van Leával, nem?
Összeszorított szájjal néztem fel rájuk, mire mindenki megdermedt.
Jin szemei kékké váltak, majd a következő pillanatban már gyors léptekkel jött felém.
-TISZTÁBAN VAGY AZZAL, HOGY MILYEN VESZÉLYES HELYZETBE HOZTAD TAET?! JUNGKOOK EGY ROHADT ALFA, TE PEDIG EGY LÁZBAN ÉGŐ OMEGÁHOZ ENGEDTED! HA VALAMI ROSSZUL SÜL EL, RÁ IS TÁMADHAT TAEHYUNGRA!!
Namjoon még időben húzta vissza Jint, pillanatok kérdése lett volna, hogy nekem ugorjon.
-Sajnálom, de nem tudtam mit csinálni! Mire végig mondtam volna, már kint voltak a házból!!
Jin éppen szólt volna vissza, mikor apám közénk lépett.
-Fiúk haggyátok abba! Erre most nincs idő! Utánuk kell menni..... Ha még van értelme... A mondat utolsó felét motyogva mondta, mégis mindenki tisztán értette.
Jin ellépett Namjoontól majd belém karolva indult el az ajtó felé, de mielőtt kimentünk volna, megállt és vissza nézett.
-Én és Hoseok előre megyünk. Ha bármi van, azonnal szólunk nektek. Legyetek készen.

A többiek bólogatni kezdtek, nem mertek most vitatkozni Jinnel, így vele az oldalamon kisiettünk a házból. Mindent beleadva futottunk átváltozva a Kim-falka felé. Tae és Jungkook illata már haloványan érződött a levegőben, ami miatt gyorsabbra vettük a tempót. Ezek szerint ők is siettek...
-Szerinted odaérünk időben?
Jin egy pillanatra hátrafordította a fejét, így láttam aggódással teli szemeit.
-Nem tudom Hoseok... Nem tudom.

Mikor a Kim-falkához értünk, rögtön a falkaházat vettük célba. Viszont ahogy kinyitottuk volna az ajtót, valaki kirántotta azt az ellenkező irányba. Taehyung könnybe lábadt szemekkel állt előttünk, látszott rajta hogy egy újabb sírás roham határán van.
-Tae te mit-
Nem tudtam befejezni, félrelökött minket, majd átváltozva futott be az erdőbe. Jin szemei újra kékben ragyogtak, ahogy nagy léptekkel bement a házba.

Az első dolog ami megcsapott minket, az az egész házban terjengő tömény vattacukor és rózsa szag. Mindketten tudtuk, kikhez tartoznak ezek az illatok... Mégse akartuk elhinni.
Követve az illatokat mentünk fel az emeletre, ahol az egyik ajtó előtt Tae anyja állt. Szemei csakúgy könnyesek voltak mint Taehyungé. Lassan arrébb állt az ajtóból, mire én és Jin egyszerre rugtuk be azt.

Jungkook az ágyon feküdt alsóban, alatta az éppen alsóneműjét levevő Leával. Szemeiket azonnal ránk kapták, mire Jungkook csak egy mély morgást hallatott.
Viszont mielőtt bármit tehetett volna, Jin felkapta az ágy melletti kislámpát, és erősen Jungkook tarkójának ütötte.
Pillanatokon belül az alfa ájultan feküdt a padlón, Lea pedig rémült szemekkel vizslatott minket.

Tae....

Jungkook szemszöge:

Lassan nyitottam ki szemeimet egy világos szobában. A fejem rohadtul fájt, forgott velem a világ, így meg se próbáltam ülő pozícióba helyezni magam.

-Csakhogy felkeltél.
Hallottam egy hangot közvetlen mellőlem, mire oda fordítottam a fejemet. Jimin egy kis fotelban ült az ágy mellett, a falat bámulva. Semmi érzelem nem volt látható az arcán, csak nézett ki a fejéből mereven.
-Hol vagyok?
-A Kim-falkánál. Még mindig nem nézett rám, ami már kezdett kicsit zavarni.
-Mi történt?
Erre a kérdésre viszont már rám kapta tekintetét, szemei enyhén vörös színben pompáztak.
-Nem emlékszel miért vagy itt?
Gyorsan visszaemlékeztem az elmúlt napok eseményeire. Taevel el kellett jönnünk a nászútról mert valami baj volt a Kim-falkánál. Út közben benéztünk a gyerekekhez, de utána szinte rögtöm jöttünk ide.... Ezek után viszont feketeség...
-Addig van meg, hogy Taevel ideértünk a falkához. Aztán semmi...
Jimin szemei újra az eredeti színükben pompáztak. Tekintetéből semmit se lehetett kiolvasni. Egy nagyot sóhajtott, majd újra a falat kezdte bámulni.
-Tegnap előtt jöttetek ide Taevel. Viszont egyikőtök se tudta , hogy Leának láza van. Hoseok próbálta elmondani, de olyan gyorsan elmentetek, hogy esélye se volt. Mikor ideértetek, Tae elment az anyját keresni, míg te feljöttél az emeletre... Leához... Itt kis szünetet tartott, és újra rám nézett. Elvesztetted a fejed, és rámásztál.
-Megtörtént?...
-Nem... Hope és Jin szerencsére időben ide értek. Bár Jinnek le kellett ütnie, hogy leállj... Egy teljes napig nem voltál magadnál... Leát is elzártuk, hogy véletlen se legyen még egy ilyen...ilyen incidens.

Ahogy az utolsó szavak elhagyták a száját, minden beugrott. Mikor elmentem a lépcső előtt, megéreztem Lea szagát... Hívogatott... és én nem bírtam ellenállni. Felmentem, ő pedig már csak alsóneműben volt az ágyon..
Aztán Tae feljött, és én... És én ellöktem. Bántottam, méghozzá nem is kicsit.

Realizálva a dolgokat azonnal felpattantam az ágyból, ami miatt megszédültem, de ez érdekelt a legkevésbé.
-Hol van Taehyung?! Beszélnem kell vele.
Jimin nem nézett rám, száját beharapva ült a székbe csöndben.
Jimin... HOL.VAN.TAE?!

-Nem tudjuk...

2.rész!🥺🥺

Remélem tetszett, igyekeztem. Lehet, hogy holnap is jönni fog egy rész, olyan rövidnek érzem ezt. 🥺

Hogy vagytok?
Vigyázzatok magatokra!

Lullaby 🖤💜