Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹1.45🌼

Jungkook szemszöge:

-Akkor menny be a házba. Várj kb 5 percet és jöhetsz. Mondta szerelmem durcás képpel, mire majdnem elkuncogtam magam. Visszamentem a házba, és a kanapén ülve várni kezdtem.

Ez a ház még anyáé volt. Kábé kétszer hozott el ide minket ide Hoseokkal mikor picik voltunk. Imádtunk az erdőben játszani, lehet hogy csak kevésszer volt rá alkalmunk az ittlét alatt, de az egész erdő az emlékezetembe égett. Minden kis búvóhelyet ismerek, a ház úgy 3-4 km-es körzetében.

Az hogy elfogadta a feltételemet, csak még izgalmasabbá teszi az egészet... Tudom hogy mit akarok. Már előre...

Ismerve Taet , tudom hogy mer az ismeretlen felé menni. Kb 20 perc még mire le megy a nap, neki pedig van 5 perce elbújni. Nem lehet messzebb három kilóméternél, az már túl messze lenne. Bőven meg fogom találni... Az az illat amit magából áraszt, ő nem tudja, de olyan hatással van rám mint a legjobb drog. Bárhonnan felismerném ...

Mikor letelt az 5 perc futva mentem ki a házból, majd változtam át. Egy szippantás a levegőből elég volt hogy tudjam melyik irányba ment, így azonnal futni kezdtem arrafelé. Úgy látszik nem merte megkockáztatni hogy új helyre menjen. Végig azon az úton érzem az illatát, amelyen tegnap jöttünk végig.

Nem kellett csalódnom... 10 perc keresés után megtaláltam. A barlangban volt, ahol egyszer én is elbújtam Hope elől. Direkt léptem rá pár ágra, hagy hallja hogy jövök. Fejét azonnal felkapta, majd óvatosan visszahúzta az árnyékba.

Pár perc múlva lemegy a nap, és ő azt hiszi nyert... Lassan jött ki a barlangból, majd visszaváltozva kezdte tátott szájjal bámulni a fák között lemenő napot. Haján megcsillant a fény, míg szemei kéken világítottak. Gyönyörű volt...

Tiszta vágy kerülgetett.... Vérem felforrósodott, minden bizonnyal szemeim is vörösen világítottak. Átváltozva léptem ki rejtekhelyemről, majd lassan megközelítve áldozatom karoltam át derekát. Felsikkantott, majd megfordult karjaim közt. A szinte már éjszakai sötétség miatt szeme kék fénye gyönyörűen látszott... Közel hajolva arcához, számat az övéhez súroltam.
-Megvagy baby...

Tae szemszöge:

Gondolhattam volna, hogy meg fog találni. Hiszen így visszagondolva már az elején elkönyvelte, hogy nyerni fog. Túlságosan is magabiztosan jelentette ki... Viszont ez azt jelenti, hogy ő azt kéri tőlem, amit csak akar. Bármit... Francba.

Éreztem hogy teste szinte forró, ahogy magához szorított. Szemeiből vágy tükröződött, szibte felfalt a tekintetével.
-Ebben a játékban te régen nyertél? Mert ellenem elég pocsék voltál. Kuncogott fel, mire vállon csaptam.
-Igenis sokszor nyertem! Itt sok minden a te oldaladon volt. Ismerted a helyeket, én nem. Gyorsabban futsz mint én, így gyorsabban is találtál meg, mint ahogy az nekem sikerült volna. Mondtam, mire egy szívdöglesztő mosoly terült el az arcán.
-Ez nem változtat a tényen, hogy megtaláltalak... Suttogta, mélyen a szemembe nézve... Így az enyém a jutalom.

Elvettem mellkasáról, majd megadóan emeltem fel kezeimet.
-Rendben. Mit szeretnél kérni?
Szemei beködösödtek. Nem szólt semmit, csak kezemért nyúlt, és húzni kezdett visszafelé a házhoz. Az út csöndben telt, mind a ketten a fák között lemenő napot csodáltuk.

Mikor a ház ajtajához értünk, hirtelen megfordult, majd fenekem alá nyúlva kapott fel ölébe. Hirtelen tette miatt automatikusan zártam lábaim dereka köré, amit csak megmosolygott. Gyorsan szelte a lépcsőfokokat felfelé, majd egy számomra még ismeretlen ajtó előtt tett le.

Egy óriási fürdőszoba volt, egy nagy káddal, és egy zuhanyzóval a sarkokba. A csempe vörösben pompázott, ami egy elég romantikus hangulatot adott a helyiségnek. Viszont nem volt időm sokat bámészkodni, ahogy a zár kattant, Jungkook erőszakosan nyomott az ajtónak , majd ajkaimra tapadt. Tettei ellenére csókja lágy és szerelmes volt, ami már nagyon hiányzott...

Mire észre vettem, már póló és nadrág nélkül csókoltuk egymást. Nem tudom hogy került le rólunk a ruha... A csókja elbódít. Mikor elhajolt ajkaimtól lihegve döntötte homlokát az enyémnek.
-Tégedh...
-Mih?... Kérdeztem vissza, mire vörösen szikrázó szemeit az enyémekbe vájta.
-Téged akarlak... Te vagy az amit kérek... Lélegzetem szinte elakadt attól ahogy rámnézett...
-A tiéd vagyok Jungkook...

Abban a pillanatban ahogy ezt kimondtam, ajkaimra tapadt, és a rajtunk lévő utolsó ruhadarabot is levette. Újra felvett ölébe, majd egy pillanatra se elszakadva számtól a tágas zuhanyzóba sétált.

Nekidöntött a csempének, ami miatt el kellett váljak ajkaitól, hiszen felszisszentem a hátamat érő hirtelen hidegtől. Ő kihasznáva az alkalmat tapadt nyakamra, és egy random helyen szívni kezdte. Egyik kezével elengedett, majd lassan megnyitotta a felettünk lévő zuhanyt.

Rögtön melegvíz kezdett csordogálni az arcunkról, le a hátunkra majd egész testünkre, ami enyhítette kicsit a hideg csempe hatását. Egyre haladt szívásaival a jelölése felé, majd egy apró rálehelt csók után arra is rátapasztotta ajkait. Kezeimet már vizes hajába túrtam, és úgy nyögtem neki, amit látszólag élvezett, hiszen éreztem hogy elmosolyodik.
-Annyira érzékeny vagy...
Ahogy ezt kimondta, eddig a csapon lévő kezét a fenekemre vezette, majd megéreztem egyik ujját magamban.

Ezt másik 2 követte, miközben szüntelenül faltuk egymás ajkait. Kezem nem tétlenkedett, ott karmoltam ahol csak tudtam, újabb sebeket okozva rajta. Persze annyira fogtam vissza magam amennyire csak tudtam, de a sok ingertől ez nem volt olyan egyszerű.

Egy idő után kihúzta ujjait, majd bepozivionálta magát. Nem csinált semmit, csak a fülem mellett lihegett, néha egy kicsit morogva, ezzel engem korbácsolva.
-Ahj, az istenért Jeon csinálj már valamit!
-Imádlak... Nyögte fülembe, miközben egy hirtelen mozdulattal belém vágódott. Kezemet azonnal számra tapasztottam, próbálva halkítani magamat, de Jungkook ezt nem igen hagyta. Rámarkolt a csuklóimra, majd a fejem fölé szorította azokat.

Szenvedélyesen mozgott egész végig, engem egyik kezével még mindig tartva, nehogy leessek.

Mikor már éreztem hogy közel vagyok, megpróbáltam kiszabadítani a csuklóimat, amit Jungkook erre csak erősebben szorított.
-Jun..Junghkookh... Engedd elh a kezeim. Szinte az egész mondatot végig nyögtem, hiszen még mindig bennem mozgott.

Hozzá akartam érni. Érinteni, simogatni ahol csak tudom..
-Nem nem... Mégh nem. Mondta, majd még egy percig bármilyen probálkozásom ellenére nem engedett.
-JUNGKOOKH!! ENGHEDJ EL!

Abban a pillanatban ahogy elengedte a kezeimet, hajába vezettem majd tincseibe marva nyögtem tovább.

Nem kellett sok, és mind a ketten egymást csókolva mentünk el.
Jungkook kihúzodva belőlem tett le a földre, kezeit derekam köré fonva természetesen, különben összeestem volna. Fejét az enyémnek támasztotta, majd újra szemeimbe nézett.

-Az enyém vagy....

45.rész!!

Remélem tetszett, én nagyon probálkozok. 😅🖤

Mostmár tényleg a vége felé haladunk, kb 3 rész van még amit tervezek az első évadból.

Hogy vagytok? 🥺
És ti mit szóltatok a Grammyhez? Kíváncsi vagyok a véleményetekre.

Tali a kövi részben! 🥺🖤
Lullaby💜🖤