Egymásnak teremtve ~Taekook~

🌹2.3🌼

Jimin szemszöge:

Jungkook szemei hirtelen lettek vörösek, miközben tett egy határozott lépést felém.
-Hogy érted, hogy nem tudjátok?!
-Hát úgy, hogy nem tudjuk!! Miután konkrétan Taehyung előtt próbáltad megdugni Leát, elment!
Jungkook idegesen túrt a hajába, miközben visszaült az ágyra.
-És a gyerekek?...
-Itt vannak. Hoseok mindenkit ide hívott, miután sikerült leütni téged.

Lassan felálltam a fotelből, majd az ajtóhoz sétáltam.
-Gyere. Nem én vagyok az egyetlen aki beszélni akar veled.

Jungkook szenszöge:

Lassan követve Jimint mentünk le a nappaliba. Mindenki a kanapékon ült, egymással beszélgetve, viszont ahogy beléptünk a helységbe, a legtöbb szempár rám szegeződött.

-Te.... Te rohadék. Namjoon lassan állt fel helyéről, majd elém érve húzott be egyet. KÖNYÖRGÖTT NEKED -még egy ütés- KÖNYÖRGÖTT, HOGY HAGYD ABBA ,DE TE LE SE SZARTAD - még egy ütés- CSAK A ROHADT FARKAD ÉRDEKELT - és még egy ütés- ÉS E MIATT MOST SENKI SE TUDJA, HOGY HOL VAN AZ ÖCSÉM! Mielőtt újra megütött volna, Suga megfogta a ezét.

- Elég Nam... Ezzel nem oldasz meg semmit.

- Nem... De megérdemelte.. Kéken szikrázó szemeit könnyek borították , ahogy rámnézett. Igaza van. Megérdemeltem... Az ösztön erre nem magyarázat. Hiába volt láza Leának, nem kellett volna felmennem hozzá. Nekem van egy párom. Egy férjem, akit mindennél jobban szeretek, és aki megajándékozott az életem két másik szerelmével. De én elrontottam. Bántottam testileg és lelkileg is.

Jin felállt a helyéről, majd hozzám lépve egy zsebkendőt nyomott az orromhoz. Észre se vettem , hogy vérzik.
- Jungkookot ráérünk később is hibáztatni. Most arra kéne koncentrálnunk, hogy megtaláljuk Taet. Mondta, miközben egy apró mosolyt küldött felém, és visszament Namjoon mellé.

- Mikor utoljára láttuk az erdőbe futott. Ennél több infót mi se tudunk. Nézett Hope Jinre , aki helyeslően bólintott.

-Várjunk... Szóval ti láttátok őt, de nem mentetek utána?! Kérdeztem kicsit felemelve a hangom , mire Hope morogni kezdett.

-Te csak maradj csöndbe, elvégre nem miattunk ment el, nem igaz? Erre a mondatára én is morogni kezdtem, Hoseok pedig örömmel viszonozta azt. Viszont pár pillanat múlva Suga az ölébe húzta párját, ami látszólag lenyugtatta őt, hiszen azonnal abbahagyta a morgást. Jin egy hálás pillantást vetett Yoongira, ami engem szemforgatásra késztetett.
- Szóval, visszatérve a témához, nem tudjuk, hogy merre ment igaz? Így logikus lenne először a szomszédos falkákat kérdezni. Aztán ha nem találunk semmit, kitágítjuk a keresési kört.

-Nem hiszem, hogy arra szükség lesz. Félig már lement a nap, mikor az erdőbe futott. Nem juthatott messzire. Mondta Suga.
-Hát reméljük, hogy így van. Akkor holnap elmegyünk a szomszédos falkákba. Meg fogjuk találni Taet. Jin mélyen a szemembe nézve mondta ezt. Tudom, hogy nekem szánta az utolsó mondatot. Csak remélni tudom , hogy igaza van.

Taehyung szemszöge:

Ahogy a Jin-falkához értünk, Baekhyun adott egy szobát az ő házában. Azt mondta a barátjával lakik itt, aki jelenleg nincs otthon, viszont tudja, hogy őt se zavarnám. Nem igazán mozdultam ki a szobából, csak ha nagyon muszáj volt. Enni, se inni sincs kedvem... Úgy érzem , hogyha bármi lemenne a gyomromba, az vissza is köszönne.

Jelenleg az ágyon fekve fetrengek, hátha végre tudok aludni kicsit. Próbálok nem gondolni a történtekre, de valahogy mindig visszaterelődnek a gondolataim a pillanatra, mikor a földre taszított. Mikor rám üvöltött, és morgott... Éreztem hogy szemeimből már sokadjára könnyek kezdenek folyni, viszont az ajtómon hallatszódó kopogás miatt gyorsan letöröltem őket.

-Igen?... Az ajtó lassan kinyílt, majd egy számomra még ismeretlen srác lépett be a szobába.
-Hallottam , hogy vendégünk van. Jackson vagyok. Jackson Wang. Mosolyogva lépett közelebb hozzám, kinyújtva egyik karját, amit meg is ráztam. Gondolom akkor ő Baekhyun barátja.
-Kim Taehyung. Próbáltam egy kis mosolyra húzni ajkaimat, de nem igazán sikerült, így nem erőltettem. Nevem hallatán szemei elkerekedtek, és újra beszélni kezdett.

-Nagyon örülök, hogy megismerhetlek Taehyung. Viszont hogy hogy itt vagy? Baek nem mondott semmit, csak hogy majd te elmondod, ha szeretnéd. Kitörő könnyeimet visszafogva meséltem el neki ugyan azt a sztorit, amit pár nappal ez előtt, miközben ő helyet foglalt mellettem. Tartozom neki annyival, hogy ha a házában vagyok, legalább tudja miért.

Mikor befejeztem a mesélést, az arcára néztem. Szemei zölden ragyogtak, tisztán lehetett látni, hogy dühös.
-Sajnálom Taehyung... De ha ilyet tett, nem érte meg. Ha nekem egy ilyen gyönyörű omega lenne a párom, soha rá se néznék másra. Mondata miatt egy enyhe pír kúszott arcomra, amit észre is vett, hiszem elkuncogta magát. Felállt mellőlem, majd kezét újra felém nyújtva mosolygott le rám.

-Baek üzeni, hogy készített neked ebédet. Vagyis inkább már vacsorát. Javította ki magát, miközben kinézett az ablakon, ahol látszott, hogy lemenőben van a nap. Gyere, evés közben mi is mesélünk magunkról egy kicsit. Mosolyogva fogadtam el a kezét, majd hagytam hogy felhúzzon az ágyról. Ez volt az első őszinte mosolyom napok óta...

2.3!

Remélem tetszett nektek! ✨

Sajnálom, hogy lassabban hozom a részeket, viszont egy kis baleset miatt az egyik kezem gipszbe van. Megpróbálok gépről írni, úgy talán kicsit gyorsabb lesz az egész.
(Nem is lett túl jó ez a rész )

Hogy vagytok? Nekem nincs kedvem vissza menni suliba. :((

Lullaby 🖤💜