Mikor beköszönt a tél... | ✔|

33. Fejezet/1/

Miután Blair megtorpant az ajtóban kérdőn néztem át a válla fölött és az én arcomról is lehervadt a mosoly mikor megláttam hogy ki ül benn a szobájukban.

-Jen hogy kerülsz ide nem úgy volt hogy nem jössz be egész héten? – kérdezte Blair és próbálta elnyomni a hangjában érződő csalódottságot.

-Már nem bírtam otthon ülni és végre lement a lázam szóval visszatértem – dobta át hosszú haját a válla fölött – Már vagy ötször hívtalak? Merre voltál ez nem vall rád Blair – mondta és érződött a szemrehányás a hangján.

-Natalieval voltunk a rajzteremben a rajzpályázatra rajzoltunk – mondta – Itt felejtettem a telefonom – tette hozzá.

-Oh értem – mondta és rám mosolygott – Szia Natalie!

-Szia – köszöntem – Blair akkor ide adod azt a kék festéket? – kérdeztem Blair egy pillanatra értetlenül nézett rám – A kék festéket amit ígértél mert az enyém kifogyott és a vékony hegyű ecsetet – mondtam.

-Ja persze – bólintott és a festőkészletéhez lépett.

-Ha esetleg nem hoznám vissza estig nyugodtan törd rám az ajtót – nevettem - Tudom hogy neked is szükséged lesz rá – mondtam – Életmentő vagy – mosolyogtam.

-Rendben Natalie –bólintott – Én meg vacsora után lehet elkérném a pasztell kréta készleted. De még eldöntöm hogy mit is rajzolok le.

-Persze gyere nyugodtan – mosolyogtam – Sziasztok! – léptem ki a szobájukból.

A falnak dőltem az ajtó mellett és csak néztem magam elé. Szegény Blair. A lépcső tetején Emily jelent meg sugárzó mosollyal.

-Mizu? – kérdezte úgy nézve rám mint aki sokkal több dolgot tud mint én.

-Gyere – indultam meg a szobánk felé miután becsukta az ajtót felé fordultam – Jennifer visszatért – mondtam.

-Az a hülye ribanc! – szakadt ki belőle - Biztos valamelyik hülye besúgója mondta neki hogy egyre közelebb kerülünk egymáshoz – mondta Emily és idegesen a hajába túrt – Mindent tönkre fog tenni ismét! – rázta a fejét.

-Blair vacsora után átjön a „kréta készletemért" akkor tudunk vele beszélni – mondtam – Ethan mit mesélt? – kérdeztem.

-Röviden annyit az Ecset mentőakció sikeres volt – vigyorgott.

-Ezt én is tudom! – forgattam a szemeim – Blair ezt nekem is elmondta más?

-Semmi. Épp az életben maradásért küzdöttem. Nagyon régen futottam ennyit azt hittem kiköpőm a tüdöm – rázta a fejét mosolyogva ami rá egy percre le is hervadt az arcáról – Az hogy Jennifer itt van nem jó hír – sóhajtott szomorúan.

-Tudom – értettem vele egyet. A következő pillanatban Ethan lépett be a szobánkba hatalmas mosollyal az arcán.

-Tudom, tudom a kopogás – mondta.

-Ha tudod mért nem teszed? – kérdeztem félre billentett fejjel.

-Mert tudom hogy bosszant titeket – vigyorodott el – Blair?

-Te mondod el neki vagy én? – kérdezte tőlem Emily.

-Mondd te!

-Nos az a helyzet bátyus hogy a csodálatos Jennifer visszatért.

Az elmúlt hetek amióta Ethant ismertem nem láttam még igazán idegesnek egyszer sem de akkor a tekintete szinte szikrákat szórt és látszott rajta hogy legszívesebben beleütne valamibe.