Mikor beköszönt a tél... | ✔|

15.Fejezet

A hétvége megint túl gyorsan elszaladt, de legalább már csak egy hét volt hátra a karácsonyi szünetig. Épp a szekrényemet csuktam be mikor Amber és Kendall léptek mellém.

-Szia Natalie – mosolygott Amber.

- Sziasztok. Meggyógyultál? – kérdeztem Ambert.

- Igen végre már nagyon untam az otthonlétet. Plusz elég sok dologról lemaradtam az élet nagyon is zajlott úgy hallottam – kacsintott majd megragadta a kezem – Natalie figyelj, nekem számít az első benyomás és a tied elég jó volt, úgyhogy engem nem érdekelnek a pletykák meg az ilyen dolgok. Nekem már megvan rólad a véleményem, ami szerint egy okés csaj, vagy úgyhogy a hétvégén a városi karácsonyi bál után átjöhetnél te is hozzánk vagy készülődjünk nálam – nézett felváltva ránk - Amúgy sorozat maratont akarunk tartani Kennievel és pizsipartizni.

- Ez tök jól hangzik – mosolyogtam félénken Amber pedig a nyakamba ugrott.

- Jaj de jó lesz – örömködött.

Megvártam még végeznek a szekrényeiknél majd együtt indultunk meg a termünk felé.

-Amúgy milyen is ez a városi karácsony? – kérdeztem.

- Hát egy bál ami közben a mi iskolánk tanulói szolgáltatják a műsort. Fellép az iskolai táncklub meg az énekkar és általában a suli zenekara is. Aztán pedig közös vacsora van és egy bál – mesélte Kendall – Nyugi nem olyan jó, mint aminek hangzik. Általában nagyon unalmas és fél óra alatt az összes fiatal lelép és már csak az öregek maradnak.

- Ez nem is igaz emlékszel tavaly amikor Madilyn Collins alkoholt öntött a puncsos tálba aztán egyedül itta meg majdnem az egészet? – kuncogott Amber – Az elég vicces volt.

- Tényleg el is felejtettem, hogy neki ment Jasminnek amiért ráhajtott a barátjára – vihogott fel Kendall.

Az utolsó órám után siettem a zeneterembe ahonnan nagyobb hangzavar szűrődött ki mint bármikor ezelőtt.

-Lincoln énekelj, már valamit ne csak játssz, na – hallatszott ki az egyik felsőbb éves lány hangja. Összevont szemöldökkel léptem be és meglepődtem mikor megpillantottam az egyik széken ülő Lincolnt a kezében egy gitárral.

Magamhoz vettem egy csellót és leültem Jade mellé, aki unottan nézegette a körmeit.

-Hogy kerültök ide? – kérdeztem tőle megemelt szemöldökkel.

- Lincoln miatt – forgatta a szemeit.

- De neki ilyenkor nem hoki edzése van? – kérdeztem – Te nem is vagy énekkaros se suli zenekar tag – ráztam a fejem

- Tudom, de bandatag vagyok plusz Lincoln megkért, hogy jöjjek. Azt meg hogy mért van, itt majd ő elmondja – mondta diplomatikusan.

Még beszélgettem volna szívesen Jadedel de Mr. Powell lépett be a terembe. Egyik pillanatról a másikra csönd lett.

-Hát ez nagyszerű a Snowdrop pár tagja is megtisztelt minket a jelenlétével így pár nappal a bál előtt – csapta össze izgatottan a kezeit a tanár úr.

- Hát igen tudja, hogy van, ez tanár úr néha időt kell szakítani a csoportos zenélésre is – pimaszkodott Lincoln.

- Hát persze Lincoln – bólogatott – De nagyon örülnék neki, ha nem csak akkor tennéd ezt mikor a hoki csapatból felfüggesztenek egy időre – csóválta a fejét.

- Hogy mi? – szaladt ki hangosan a számon, aminek következtében mindenki felém kapta a fejét kivéve Lincoln, aki inkább a másik irányba nézett – Bocsánat – morogtam és lesütöttem a szemem.