Mikor beköszönt a tél... | ✔|

33.Fejezet/2/

Mind a ketten meglepődtünk mikor beléptünk a szobánkba és Ethan Emily ágyán ült az Ipadjével az ölében. Emily csendben leült hogy befejezze a beadandóját én pedig bedugtam a fülembe a fülhallgatóm és beállítottam egy lejátszási listát. Ahhoz képest hogy hárman voltunk a szobában hatalmas volt a csönd. Hét óra körül jött át Blair akinek látszott az arcán az elkínzottság.

-Nem maradhatok sokáig – mondta szomorúan Ethan a kezét nyújtotta felé ő pedig megfogta és hagyta neki hogy magához húzza.

-Pillanat csak megmosom a kezem – emeltem fel a kezem ami fekete volt.

-Most mi legyen? – kérdezte felváltva nézve mindenkire.

-Mondott valamit? – kérdezte Emily.

-Semmit csak a szokásos hogy dolgait fújta. Az egyik elsőéves kapta a színjátszósoknál a női főszerepet és hogy ez milyen már. Meg azt sem érti te mért Colinnal négykezesezel. Megdicsért hogy milyen jó hogy ilyen jóban lettem veled Nat – horkantotta – Mert ezt az előnyére lehet majd fordítani.

-Még mindig nem mehetek beolvasni neki? – kérdezte Ethan miközben Blairrel összekulcsolt ujjaikat nézte.

-Nem nincs értelme még. Egyáltalán meggyógyult már? – kérdeztem.

-Csak a láza ment le szóval lehet hogy most csak maga alatt vágta a fát és visszaesik...Vagy engem is megfertőz – magyarázta Blair – Annak sem igazán örül hogy indulok a rajzpályázaton.

-Akkor azért is indulnod kell – nézett rá Ethan – Na megyek imádkozni a templomba ha már nem olvashatok be neki – sóhajtotta.

-Minek ateista vagy – nézett rá Emily értetlenül.

-Hátha visszaesik még egy hétre. Amúgy a csaj tuti nem százas bejön péntekre – rázta a fejét.

-Én nem akarok oda visszamenni – mondta Blair és remegni kezdtek az ajkai.

-Bírd még ki egy kicsit valamit kitalálunk – szorította magához Ethan.

-Így van Blair megoldjuk most nem vagy egyedül! – mondta Emily – Én nem félek tőle már nem és Ethan sem – tette hozzá.

Miután Blair elment Ethan is elköszönt és újra csönd lett a szobánkba Emily az ágyán feküdt csukott szemmel még azután is hogy visszaértem a fürdésből. Aztán hirtelen felült.

-Megvan! – mondta én pedig a szívemhez kaptam.

-Azt hittem aludtál! Rám hoztad a szívbajt Emily – mondtam.

-Bocsi.

-Mi van meg? – kérdeztem.

-Nos csak Jennifer ellen kell fordítani a fegyverét. Egész életében abból élt hogy pletykákat gyártott és úgy tette tönkre az embe...

-Emily az a lényeg hogy ne süllyedjünk le a szintjére – szakítottam félbe.

-Tudom – bólintott – Mi csak felkeresnénk az embereket akikről pletykált.

-Az nem öt ember azok alapján amit meséltetek róla – mondtam – Nem jó nincs sok időnk rá. Menj fürödni hátha jön valami eszméletlen ötlet. Nekem mindig zuhany közben szoktak jönni a világmegváltó ötleteim – mondtam.

Húsz perc múlva Emily szinte kivágta a fürdőszoba ajtaját én pedig felriadtam mivel már majdnem aludtam. A szemem dörzsölve néztem rá miközben ő is lefeküdt az ágyába.

-Mondd – fordultam felé.

-Az elsős – mondta és a sötétben is láttam hogy vigyorog.

-Kifejtenéd?- ásítottam.