Mikor beköszönt a tél... | ✔|

20.Fejezet

Mondanom sem kell egy kisebb felfordulást okozott az a csók. Gyakorlatilag olyan lányok is oda jöttek hozzám gratulálni a dal után akikkel eddig semmilyen kontaktusom nem volt. Aztán tudni akarták hogy Lincoln hogy csókol. De voltak olyanok akik csak irigykedve mértek végig vagy hidegen hagyta őket ez a kis „dráma" és olyanok voltak mint mindig.

A lányoknak igaza volt a bál eléggé unalmas volt. Az előadások után az iskola szinte teljesen kiürült diák ügyileg a mi kis csapatunk is inkább visszahúzódott a zeneteremben és körbe ülve beszélgettünk meg ettük a sütiket amiket néha egy vállalkozó szellemű ember elhozott a tornateremből. Én Lincoln mellett ültem és a kezeink összekulcsolva az ölemben feküdtek csak bámultam magam elé vigyorogva.

-Natalie most te jössz sütihozással. Hahó Nat – lengette meg a jobbkezét szórakozottan az arcom előtt Kendall.

-Megyek – álltam fel komótosan.

-Várj én is megyek veled – szólt hirtelen Lincoln.

-Persze nehogy szegény Nat eltévedjen és ne találja meg a tornatermet kell a segítség neki – bólogatott Aaron komoly arccal de a szeme nagyon úgy nézett ki hogy legszívesebben nevetne.

Nem egy hosszú az út a két terem között egymás mellett sétáltunk az ujjaink összekulcsolva és én hirtelen megtorpantam Lincoln kérdőn pillantott rám.

-Le akarom tisztázni mi is az ami közöttünk van – mondtam miután összeszedtem minden bátorságom. Ő mosolyogva a kezeibe vette az arcom és megpuszilta az orrom hegyét majd az ajkát az enyémre nyomta újra.

-Kedvellek! – mondta miután elváltak az ajkaink.

-Én is kedvellek nagyon kedvellek – csókoltam meg miközben féltem hogy a szívem kirepül a mellkasomból úgy vert. Úgy éreztem magam mintha egy nagyobb súly esett volna le vállaimról és sokkal nyugodtabb voltam.

Miután a társaságunk többsége úgy döntött elég volt a „buli" mindenki haza indult. Miután én egy hosszas búcsút vettem a parkolóban Lincolntól amit nem is tudtunk rendesen befejezni a felénk repülő hógolyók miatt dideregve ültem be Drew kocsijának hátsó ülésére Amber pedig egy hatalmas vigyorral nézett rám.

-Lányok csak egy dolgot kérek: hagyjatok aludni légyszíves az éjszaka – szólalt meg Drew.

-Nem ígérek semmit – mondta Amber.

Miután mind lefürödtünk és Amber nagy ágyában terpeszkedtünk mind a hárman én egy párnát öleltem és csak bámultam magam elé még mindig nem hittem el ami történt.

-Aztán tényleg mindenkinek leesett az álla! Ilyet még nem láttam addig is tök sokan néztek titeket tátott szájjal de mikor megcsókolt – ecsetelte már vagy ötödszörre Amber – Olyan eszméletlenül cuki volt! Allan átküldte a képeket! – vette az ölébe a notebookját.

-Nem értem hogy lehetsz még mindig ennyire a hatása alatt Nat – nevetett Kendall.

-Én sem. Egyszerűen még mindig érzem ahogy megcsókolt. Pedig eddig már tök sokszor megtette! De ez most más volt sokkal valódibb vagy nem tudom – ráztam a fejem – Azt mondta kedvel.

-És te is kedveled ez nem is kérdés – szorította meg a kezem Kendall én pedig csak bólintottam.

-Nézzétek megvan! – fordította felénk a gépet és mikor megláttam a képet elkezdtem nevetni – Sorozatfelvétel úgyhogy minden egyes mozdulatotok megvan.

Nagyon boldognak éreztem magam. Gyakorlatilag reggel ötig beszélgettünk a lányokkal meg azért közben meg is néztünk egy filmet. Olyan jó érzés hogy végre vannak mellettem olyanok akiknek bármit elmondhatok félelem nélkül. Jó érzés hogy bízhatok bennük feszengés nélkül beszéltem nekik a családomról mikor Amber lesütött szemmel róluk kérdezett. Láttam a szemükben az együtt érzést és nem a sajnálatot.