Mikor beköszönt a tél... | ✔|

3.Fejezet

Lassan és vánszorogva elérkezett a hétfő. Szinte egész éjszaka forgolódtam az sem igazán segített, hogy kinn szélvihar volt az éjszaka. Miután felkeltem a gyomrom görcsben volt enni sem tudtam. Betettem a kontaktlencsém felvettem egy fekete farmert hozzá egy krémszínű hosszú ujjúval erre egy blézert még majd az új csizmám. A kabátom és a táskám szorongatva álltam a saját konyhánkban és Gracet vártam, hogy elvigyen az első napomon.

Miközben az autóban ültem a kezem úgy remegett, mint még sosem. Grace ezt észrevette.

-Ne aggódj Nat minden rendben lesz! Biztos vagyok benne, hogy már az első nap találsz szimpatikus embereket – bátorított.

Ő nem tudhatta, hogy az elmúlt években nem volt egyetlen igaz barátom sem és hogy mindenki utált a semmiért. Ő nem tudhatja, hogy én voltam a kiközösített lány, amire a három hónappal ezelőtti események még jobban rátettek.

Idegesen szálltam ki miután elköszönt és bementem a nagy kőkapun majd elindultam be egy hosszú úton, ami a sulihoz vezetett. Senki sem nézett rám nem találgatták, hogy most új vagyok csak egy arc voltam a többi között. Még nem az új lány. Az első utam a titkárságra vezetett ahol egy mosolygós fiatal lány igazított útba adta át az órarendem a szekrényem kombinációját a könyveim és aláíratott velem pár papírt. Aztán az új osztályfőnököm jött oda mikor végeztem és kísért fel az osztályba. Az első óránk pont vele volt. Az egész iskolának teljesen más hangulata volt, mint az előzőnek. Sokkal több osztály volt, de kevesebb diákkal még az előző sulimban harminc feletti volt az osztálylétszám itt húszan voltunk velem együtt. A tenyerem izzadt miután kinyitotta Mrs. Davis. Azonnal csönd lett vettem egy nagy levegőt és beléptem utána a terembe. Rögtön minden szempár rám szegeződött majd páran összesúgtak.

-Először is szeretném bemutatni nektek az új osztálytársatokat Natalie Piercet kérlek, titeket segítsétek a beilleszkedését és ne felejtsétek el hogy ebben az iskolában nem divat a kiközösítés – mondta majd elküldött, hogy üljek le az egyetlen üres helyre, ami az ablak melletti padsorban volt. Egy kisebb súly esett le a vállaimról hogy nem kért arra, hogy beszéljek egy kicsit magamról. Miközben a helyemre sétáltam többen rám mosolyogtak aztán becsusszantam az egyszemélyes padomba és elővettem egy füzetet – Rendben sok megbeszélni valónk van. Josh Alec hagyjátok, abba a papírgalacsinok dobálását egymás felé nem vagytok gyerekek, vagy hogyha ti szeretnétek az egész termet kitakarítani, akkor csak hajrá szerintem a takarítónők is nagyon örülni fognak neki, ha egy teremmel kevesebbet kell – mondta mire többen felnevettek én pedig elmosolyodtam – Amber pedig már el is tette a smink készletét igaz? – forgatta a szemét.

- Persze persze – morogta egy szőkített hajú lány a mellettem levő padsorból.

Az óra alatt néha voltak, akik rám pillantottak kíváncsi tekintettel, de igazából rendben zajlott az óra aztán mikor megszólalt a csengő visszatért a gyomromba a görcs. Elővettem az órarendem, ami azt írta, hogy a következő órám is itt lesz, úgyhogy csendben ültem és tovább rajzoltam az előttem levő füzetbe addig, amíg egy fekete egyeneshajú lány állt meg az asztalom felett. Felnéztem rá ő pedig mosolygott.

-Szia Jasmine Porter vagyok – mutatkozott be – Te tényleg a Sarkifény panzióban laksz? Ez olyan menő nekünk csak egy pékségünk van – csacsogta és abba hagytam a rajzolást és felnéztem rá.

- Miben más és jobb egy panzió, mint egy pékség? – kérdeztem a szemöldököm megemelve.

- Hát... – kezdett gondolkodni – biztos nagyon sok különös ember megfordul nálatok.

- Hát igen volt egy pár, de szerintem egy pékségben is épp elég furcsa ember fordul meg naponta – mondtam és visszafordultam a rajzomhoz.

- Azta ez nagyon szép – dicsért meg – Davisnek tuti imádni fogja, a stílusod alig van az osztályban, aki jól rajzol – magyarázta.

Ettől a szünettől kezdve Jasmine mindenhová követett és körbe vezetett a suliba kérés nélkül a nap pedig amilyen lassan és döcögősen indult olyan gyorsan el is telt. Az utolsó óránk előtt, ami testnevelés volt mindenki a szekrényéhez ment a cuccáért én amíg Jasminere vártam (akinek távolabb volt a szekrénye) felragasztottam az órarendem a szekrényemre. Vagy is ragasztottam volna, de nem ment egyedül.

-Segítsek? – szólalt meg egy hang, amit a mellettem levő ajtó becsapása követett. Az egyik osztálytársam azt hiszem a neve Amber állt mellettem kérdőn.

- Igen légyszi. Megfognád, az órarendet miközben tépek a celluxból? – kértem – Köszönöm nélküled még biztos itt szórakoznék vele egy ideig.

- Nincs mit. Osztálytársak vagyunk ez a legkevesebb amúgy Amber Taylor vagyok – nyújtott kezet én is bemutatkoztam, de mind a ketten tudtuk, hogy csak az udvariasság miatt – Tök szépen rajzolsz, tetszik az órarended designja – mosolygott aztán mind a ketten elnéztünk mellette, mert egy magas afro amerikai lány a nevét kiabálta a folyosó végéről, hogy menjen már. Az afro lány is osztálytársunk, de ő nem jött oda közben Jasmine is megérkezett.

- Úgy gyűlölöm, hogy az iskola másik végében van a szekrényem! – siránkozta mintha már évek óta barátok lennénk majd elindultunk a tornaterem felé.

A tesi egy másik osztállyal összevonva zajló óra ahol a fiúk és a lányok külön vannak egy másik tornaterembe. A mai órán párokban röplabdáztunk, amit miután meghallottam a gyomrom újra görcsbe rándult. Aztán láttam, hogy Jasmine valamit beszél két másik lánnyal majd hozzám lépett.

-Leszel velem? – kérdezte egy félénk mosollyal én pedig bólintottam és neki álltunk egymásnak ütögetni a labdát.