Mikor beköszönt a tél... | ✔|

8.Fejezet

Nem volt kedvem találkozni sem Gabrielel sem Jasminnel de egyik sem volt elkerülhető. Mivel az egyik az osztálytársam volt a másik meg mindenáron meg akarta beszélni a dolgokat, úgyhogy ki sem tettem a lábam a teremből. Igazából ki voltam akadva, de nem Gaben vagy Jasminen ha nem Lincolnon. Nem tudtam mért, de mérges voltam rá úgy éreztem barátok lettünk akkor mikor haza vitt, de még csak rám se nézett mikor elmentünk egymás mellett a folyosón. Ami a legjobban zavart az a barna hajú lány volt, akivel a szünetekben sétálgatott és beszélgetett. Az érzést, amit éreztem talán a féltékenységgel tudnám azonosítani, de nem tudtam miért és igazából sosem éreztem ezt azelőtt. Azt tudtam, hogy Lincoln már az első pillanattól kezdve furcsán viselkedik velem és az én számomra sem volt közömbös. Helyesnek tartottam és okosnak.

Épp kémia után a szertárban pakoltam a tanár kérésére mikor a suli három nagy pletykása lépett be, de ők nem vettek észre.

-Olyat hallottam Jasminetől – mondta Mimi azt hiszem számomra mind egyformák voltak.

- Mimi még nem tudod annak a ribinek nem szabad hinni még nagyobb pletykagyártó, mint mi – mondta egy sóhajtás után Sadie.

- De ez igaz kivételesen – folytatta Mimi.

- Honnan tudod? – sóhajtott Amy – Jó mondd úgy is elfogod

- Az új csaj Natalie szüleiről van szó. Állítólag azért költözött Willowvillebe mert az anyja megölte az apját. Egy rakás cikk van fenn a neten. Egy gyilkos lányával járunk egy suliba ez olyan para. Mi van, ha ő is olyan értitek – sipákolta Mimi én pedig álltam a polcok takarásában kiszáradt szájjal és hirtelen elkezdtem remegni.

- Ez komoly? Akkor a kapcsolata Gabel nem lesz valami hosszú életű – nevetett keserűen Amy – Gabe amint megtudja, tuti dobni fogja a csajt hisz nyílt titok, hogy úgy ugrál, ahogy az apja fütyül, és mivel indul a szenátori címért így nem engedhet meg egy ilyen lányt a fia mellé.

- De nem értitek, mi van, ha egy pszichopata a csaj aztán egyszer csak jön és átdöf majd a csellója vonójával vagy a húrjaival megfojt, én nagyon félek. Ez az egész olyan... – mondta Mimi

-Mimi elég – mondta Sadie és inkább ki is ment.

- Amy legalább te megértesz? – kérdezte.

- Szerintem csak szimplán sötét vagy – mondta kertelés nélkül Amy – De lehet, van benne valami. Ki tudja anya mesélte mivel egy osztályba jártak, hogy az anyja már fiatalnak is nagyon fura volt – kezdte mesélni Amy Miminek miközben kifelé mentek.

Tudják... Megtudták kitudódott a titkom. Már láttam magam előtt a megvető pillantásokat, és hogy mindenki elkerül messziről. Ha Jasmine nekik elmondta, akkor másoknak is, de elég csak nekik és pár óra alatt már mindenki tudni. Kezdett értelmet nyerni, hogy mért néztek rám olyan furán reggel. Vagy csak az is lehet, hogy behallucináltam.

Nos, az utolsó óra előtt már kiderült nem halucinálok és ez más napra csak rosszabb lett. Mindenki, de tényleg mindenki suttogott mikor elmentem mellettük és néhány beszélgetésből kihallottam a „egy gyilkos lánya" szavakat. A gyomrom forgott. Mindenki bámult megtapasztaltam milyen egyik pillanatról a másikra kitaszítottá válni megint. Ahhoz képest, hogy ebben a suliban állítólag senkit sem közösítenek ki engem elég gyorsan sikerült. Senki sem kérdezte mi az igazság, mert mindenki utána tudott nézni a neten, ami sok olyan cikkből állt, hogy anyám megölte az apám. Szándékosan elütötte és ezért tíz év börtönt kapott, de jó magaviselettel hét év múlva szabadulhat. De az igazságot senki sem tudta azt nem írták az újságok azzal senki sem törődött az okát senki sem kutatta.