Mikor beköszönt a tél... | ✔|

14.Fejezet

Hétvégén általában én is imádtam aludni és aztán sokáig lustálkodni, de a mai nap egyszerűen kipattant a szemem korán. Én tényleg próbáltam lekötni magam nyolcig, de nem igazán ment. Nyolckor amilyen halkan csak tudtam lesurrantam a lépcsőn majd meg sem álltam Lincoln szobájának ajtajáig a ház másik felében. Legalább öt percig álltam az ajtaja előtt még sikerült elég bátorságot gyűjtenem és bekopogtam. Összepréselt ajkakkal vártam, hogy kinyissa az ajtót miután meghallottam a neszezését a másik oldalon.

Egy magas barna hajú kissé morcos Lincoln nyitott nekem ajtót, aki nem mellesleg félmeztelen volt. A hajába túrt és félrebillentette a fejét és amint meglátta az arckifejezésem egy hatalmas vigyor terült szét az arcán.

-Szia Natalie – köszönt szórakozottan én pedig álltam ott teljesen elpirulva és kiszáradt szájjal miközben a kidolgozott felsőtestét bámultam – Natalie – csettintett a szemem előtt.

- Mi... ja... szia – ráztam meg a fejem és megpróbáltam a szemébe nézni, de abba is csak elvesztem.

- Mért vagy itt ilyen korán nem mintha zavarna, de akkor is – fonta össze a karjait a mellkasa előtt és az ajtófélfának támaszkodott.

- Nem tudtam aludni ezért úgy gondoltam át jövök és boldogítalak – vigyorogtam olyan vigyorral, ami szerintem a legcukibb tőlem - de ezek szerint te nagyon jót aludtál akkor mindegy megyek, aludj vissza – játszottam a csalódottat és még az ajkaim is lebiggyesztettem.

- Nos mostmár mindegy – kapta el a kezem – felébresztettél, úgyhogy be is jöhetsz – kezdett befelé húzni majd az ágyra lökött én pedig összezavarodtam és a szívem majd kiugrott a mellkasomból.

Lincoln a bőröndjéhez lépett és felvett egy egyszínű pólót majd ő is az ágyra telepedett és közel húzott magához. A fejem a mellkasára fektetettem ő pedig a hátam simogatta az egyik kezével a másikat összekulcsolta az én ujjaimmal és csak feküdtünk egymást átölelve.

-Te most vissza fogsz aludni? – kérdeztem csukott szemmel.

- Talán – morogta.

Elbóbiskoltam miközben a hátamat simogatta és arra keltem, hogy valaki egyre hangosabban köszörüli a torkát. Szorosabban bújtam Lincoln mellkasához miközben ő is szorosabban ölelt át. Aztán tudatosult bennem hogy egy harmadik fél köszörülte a torkát. Szó szerint kiugrottam Lincoln ágyából és ő is. Riadtan néztünk az ajtófélfának támaszkodó Isaacre, aki alig bírta visszatartani a nevetést.

-Seggfej – dobta neki Linc az egyik párnát Isaac nevetve elkapta.

- Most mért? Én is voltam fiatal – törölgette a szemét – csak hozzám nem a bátyám nyitott be – mondta elgondolkodva én pedig a tenyerembe temettem a fejem.

- Mit akarsz? – kérdezte Lincoln – Még csak nem is otthon vagyunk, de még itt is a nyakamra jársz – nézett tetetett durcáskodással a bátyjára.

- Hát öcsi nem hozzád jöttem, ha nem Nataliehoz meg tudni mikor jön festeni, mert elfelejtettem tőle tegnap megkérdezi – mondta.

- Szóval csak ezért felmásztál a dombon ilyen hidegben? Semmi másért nem jöttél? – kérdezte gyanakvón Linc – És mért az én szobámban kerested először? – húzta össze a szemöldökét kérdőn.

- A másik ok az Barb palacsintája volt. Igazából lenn vártam már fél órája azért az ő szobájába nem mennék be ilyen bátran, úgyhogy úgy döntöttem, hogy feljövök, hogy felébresszelek – mondta vigyorogva én pedig felnéztem rá felvont szemöldökkel.