Mikor beköszönt a tél... | ✔|

30.Fejezet

 Érdeklődve figyeltem Blairt akin látszott hogy nem igazán tudta hogy kezdjen bele.

-Régebb óta ismertem Em-et mint Jennifert. Nagyon jó barátnők voltunk aztán Ethan ha lehet mindent tönkre tett. Akaratlanul de mindent összezavart. Én szerelmes voltam Ethanbe ő volt az egyik felsőéves aki foglalkozott velünk. Vicces és jó fej srác de ezt te is tudod. Nem mertem elmondani Emilynek – túrt a hajába – Én elkezdtem titokban járni Ethannel vagy nem tudom minek lehetne azt hívni. Közben jóban lettünk Jennel aztán az egyik pizsipartyn Jennifer elmondta hogy bejön neki Ethan ezután Emily elmondta hogy a bátyja sosem kezdene vele és hogy ne is képzelje hogy majd ő összehozza vele. Ezután Jennifer eljátszotta a vérig sértetett. Ezek után még jobban féltem elmondani Emilyinek hogy mi is van köztem és a bátyja között. Majd mikor Ethannel moziban voltunk Jasmine meglátott minket és megfenyegetett hogy elmondja Emilynek akivel akkor már nem voltak annyira jóban. Azt mondta vagy szakítok Ethannal és átengedem neki vagy elmondja Emilynek és azt is hogy igazából csak a bátyja miatt barátkoztam vele. Ez nem volt igaz én nagyon szerettem Emet de tényleg! Szóval szakítottam Ethannal és próbáltam úgy tenni hogy minden rendben. Miután Ethan nem volt hajlandó randizni menni Jennel ő elindította a bosszúját. Először csak átnézett Emilyn aztán engem is erre kötelezett. Én pedig mivel félek tőle nem mertem másképp tenni. Tudom hogy gyáva vagyok. De olyan dolgokat is tud rólam amiket mások nem és ha elkezdni hangoztatni akkor mindennek vége lesz – mondta szipogva – Aztán meghalt Emily apukája és én egy igazi szemétládának éreztem magam... Jennifer pedig jól szórakozott igazából próbáltam mindig is amennyire lehet tompítani a tetteinek az élét. Gyakorlatilag én takarítottam utána. Lehet bunkó vagyok de mikor meghallottam hogy nem lesz a héten mert beteg annyira megkönnyebbültem! Utálom magam és a helyzetet amibe kerültem segítséget sem kérhetek mert ő tökéletes színész elérné hogy én legyek a hibás... Mindig eléri hogy megússza a dolgokat – fejezte be halkan.

-Hiszek neked – mondtam és megszorítottam a kezét – Még mindig szereted Ethant?

-Igen – törölte meg a szemét a kézfejével – De tudom hogy már semmi esélyem nála azok után ahogyan elbántam vele. Meg azok után amiket Jennifer mondott neki rólam. Meg ő már biztos tovább lépett – mondta a takarót bámulva.

-Szerintem el kellene ezeket mondanod Emilynek. Mikor mesélte hogy mi történt hallatszott a hangján a fájdalom és látom rajta hogy mikor meglát a folyosón akkor legszívesebben oda menne hozzád. Nem érti hogy mért lettél ilyen vele. Blair sosem késő – mondtam és sóhajtottam – Szerintem nem fog utálni mert szereted a bátyját. Ez nem olyan dolog amit direkt csináltál. Ha pedig elmondod neki hogy Jennifer mit csinál maximálisan melléd áll – mondtam – Bár nem ismerem régóta de amióta igen azóta olyan embernek ismertem meg aki nagyon törődik a barátaival – mosolyogtam.

-Félek hogy rontok a helyzeten – mondta.

-Már nem igazán tudsz – vallottam be – Innen már csak javítani tudsz a viszonyotokon.

-Köszönöm Natalie – mondta – Még nem is kérdeztem milyen volt két hét után otthon lenni? – váltott témát.

-Jó és fájdalmas. Innentől kezdve kéthetente járok majd haza – mondtam – Szakítottam a barátommal – bukott ki belőlem.

-Jaj mért? – nézett rám együttérzőn.

-Az én otthoni életemben is van egy Jennifer – mondtam szomorúan – Igazából annyit sírtam és ki voltam hogy mostmár nem megy csak mérhetetlen szomorúságot érzek itt – mutattam a mellkasomra.

-Akkor egy kis vígjátékra van szükségünk – mondta Blair és felnyitotta a laptopját.

Miután vége volt a filmnek Blair visszament a saját szobájába. Reggel arra keltem hogy Emily próbál csendben pakolni a dolgai között hogy ne keltsen fel.