Mikor beköszönt a tél... | ✔|

25.Fejezet

Nagyon boldog voltam hogy az első órám Emilyvel volt. Izgatottan ültem be és idegesen kapcsolgattam a tollam ki-be. Aztán mikor vége lett az órának teljesen felpörögtem annyira élveztem az órát. A következő órámra szerencsére Emily elkísért és azt mondta vissza is jön elém. Nem értettem mért közösítik ki szegényt mikor nagyon kedves lány volt. Talán csak ő is olyan mint én hogy minden ok nélkül kinézték maguknak... Az ajtó előtt álltam mikor Blair sétált felénk egy mappával a kezében.

-Sziasztok – mondta barátságos mosollyal Emily pedig abban a pillanatban elfordult és elsétált. Blair mosolya lehervadt és csalódottan megrázta a fejét – Ülsz mellém? – kérdezte.

-Aha köszi – bólintottam.

Miután leültünk egymás mellé kinyitotta a mappáját és a mappa belsejében is rajzok voltak minden szabad felületen.

-Nagyon szépek – mondtam mikor ő kérdőn rám nézett.

-Mappa csere? – kérdezte.

-Nekem füzetem van amiben rajzok vannak – csúsztattam el.

Blair képei tele voltak érzelemmel miközben néztem a képeket rá jöttem hogy ide igazán tehetséges emberek járnak nem véletlenül volt olyan kicsi ez az iskola. Minden rajzon látszódott hogy nem csak firkálgatott de ha olyan lapot láttam azon is látszott hogy nagyon foglalkozott vele. Nagyon tehetséges volt.

-Hát neked sincs okod panaszkodni. Nem véletlenül vagy itt – mondta – Te is szépen rajzolsz – tolta vissza elém a füzetet.

-Köszönöm de hozzád képest nem hiszem – ráztam a fejem.

-Jó de én ide járok már tavaly óta és előtte is művészi suliba jártam – mondta.

Mivel ez egy dupla óra volt így az óra után jött az ebéd szünet Emily tényleg a terem előtt várt Blairrel együtt sétáltunk ki. Mikor meglátta Emilyit elköszönt és elindult a másik irányba. Nagyon furán éreztem magam mert nem értettem hogy mi is folyik itt. De igazából nem akartam erőltetni és kérdezősködni.

Délután Emily elkísért hogy megvegyek pár dolgot amire szükségem lesz az elkövetkezendő hetekben meg valami nasit is vettünk majd beültünk a kedvenc kávézójába ami tele volt emberekkel szerencsére pont egyetlen egy box volt ami üresen állt így mi befoglaltuk Miközben ott ültünk és Emily a kéváját én pedig a forrócsokim iszogattam ő elő vette a zene háziját én pedig a rajzfüzetem.

-Hála az égnek hogy itt vagy! – nézett a húgára Ethan mire Emily megforgatta a szemeit.

-Csak azért mondod mert nincs üres hely. Hány idióta haveroddal ültök ide? – kérdezte.

-Csak Miles van velem épp kéri a kávékat. Leülhetek melléd? – kérdezte mosolyogva én bólintottam és odébb húzódtam. Ő le ült mellém és elővette az Ipadjét én pedig folytattam a rajzolást. Mikor a legjobb barátja le tette Ethan elé a kávéját a tekintetem az Ipadjére tévedt amin épp egy rajzolós program volt megnyitva és egy képet rajzolt egy parkról ami eléggé ismerős volt számomra.

-Ez nem a Mount Royal Parkban van? – kérdeztem.

-De honnan tudod? – nézett rám meglepetten.

-A szüleimmel sokat jártunk oda mikor kicsi voltam – mondtam és elmosolyodtam az emléken – Felismerhető.

-Köszönöm nos mutasd te is – nézett a füzetemre én pedig megmutattam neki a képet – Az egészet látni akarom – vigyorgott és kikapta a kezemből a füzetet és direkt úgy fordult hogy ne tudjam kivenni a kezéből a füzetet. Ez nem az a füzetem volt amit Blairnek mutattam ez az ahol Lincolnról is vannak rajzok.

-Hű nagyon szépen rajzolsz – mondta elsimerően.

-Köszönöm! – vettem vissza gyorsan a füzetem.

Ezután beállt a kínos csend. Amit Miles Ethan legjobb barátja próbált megtörni. Kicsit Aaronre emlékeztetett a srác aminek következtében rá jöttem mennyire hiányoznak is a barátaim. Akár mennyire is telt jól a mai napom és éreztem jól magam hirtelen már csak otthon akartam lenni a barátaimmal.

A hét rohant és már csak azon kaptam magam hogy csütörtök este van és a Kendallel és Amberrel tervezgetjük a hétvégét. Szinte minden nap beszéltünk ők úgy érezték hogy nem akarják hogy le maradjak az otthoni történésekről.

Mindenrl beszélgettünk csak egy témát kerültek... Igen a Lincoln témát. Igazából reméltem hogy írni fog legalább a hét közepére megbékél de semmi. A tanulásba tementkeztem rajzoltam az órai beadandóimat készítettem el és közben tanultam azt is amit Amber át küldött.

Majd péntek reggel az izgatottságom hogy haza megyek eltűnt mivel egész éjszaka szakadt a hó és még reggel is folyamatosan nagy pelyhekben. A közlekedés teljesen megbénult. A vonatok előre láthatóan nem fognak járni Emily hiába próbált felvidítani nem tudott. Teljesen kiborultam és az eget szugeráltam hogy tűnjenek el végre a felhők de semmi sem történt.

-Nat csak még egy hét. Menni fog jövőhéten pénteken én megyek érted addigra ez a káosz véget ér – próbált megnyugtatni.

-Tudom de annyira bele éltem magam hogy ma végre újra otthon lehetek. Nagyon élveztem a hetet de egyszerűen otthon szeretnék lenni. Tudom hogy minden nap beszélünk de hiányoztok – szipogtam – Meg már nincs tiszta ruhám – tettem hozzá.

-Te is nekünk Natalie nagyon! Te is tudod hogy ez a probléma könnyen orvosolható – mondta.

-Én nem szeretném oda betenni a lábam. Még nem állok készen rá – ráztam a fejem.

-Már hónapok teltek el Nat egyszer „haza" kell menned – mondta együttérző hangon.

-De tudom hogy a hát üres lesz és nem megy – túrtam a hajamba.

-Akkor ne egyedül menj! Hogy is hívják a szobatársad? Emily eszembe jutott ő biztos elkísérne – mondta.

-Nem szeretném őt zavarni – ráztam meg a fejem – Majd használom a mosógépet – mondtam.

-De jó még az is van abban az iskolában? – kérdezte.

-Vannak olyanok akik nem mennek haza hetente Grace szóval igen – mondtam és a körmöm kezdtem rágni – Most úgy néz ki én is itt ragadtam – sóhajtottam.

-Ígérem pénteken amikor végzel az iskola előtt foglak várni. Bármi is legyen ott leszek ha repülnöm kell is ott leszek!

-Köszi Grace – mondtam.

Nos a lányokkal sokkal nagyobb tragédiának éltük meg hogy a sorozat maratonunkat egy héttel későbbre kell halasztani. Mind a hárman teljesen kivoltunk tőle. Gyakorlatilag egész hétvégén ki sem tettem a lábam a kolesz szobámból. Emily aranyos volt mindig hozott valami kaját és próbált felvidítani de nem igazán tudott.

A kedvem vasárnap este romlott el teljesen mikoregy olyan üzenet fogadott Jasminetől amire nem számítottam volna főleg nem egy héttel azután hogy eljöttem....