Mikor beköszönt a tél... | ✔|

19.Fejezet

A Karácsonyi bál napja. Az éjszakám valami borzalmas volt egész éjjel forgolódtam. Szinte egész nap hozzám se lehetett szólni legszívesebben egész nap énekeltem volna, mert úgy éreztem nem jó és hogy lehetne annál jobb is mint ahogyan éneklem. Aztán szerencsére még mielőtt a családba mindenkit őrületbe kergettem volna vagy én őrültem volna meg Grace elvitt Amberhöz mivel megbeszéltük, hogy nála készülünk fel a bálra mivel utána úgy is hozzá jövünk a pizsiparty miatt.

-Szia Nat! – nyitott ajtót mosolyogva Andrew és beinvitált. Amber rohant le a lépcsőn egy hatalmas mosoly kíséretében majd megvárta még levettem a cipőm és utána szinte rángatott maga után az emeletre. A házuk egy tipikus családi ház volt a lépcső mellett levő falon tele az ikrekről készült fotókkal időrendi sorrendben. A földszinten volt egy nappal a lépcső mellett azzal szemben pedig a konyha és az étkező. Az emeleten voltak az ikrek szobái.

-Olyan jó hogy már itt vagy annyira unatkoztam már! Kendall is hamarosan itt lesz. Ugye göndörítjük a hajad? – kérdezte miközben levágta magát a fésülködő asztalánál levő székre – A cuccaid csak tedd az íróasztalom mellé. Szerintem már neki is kezdhetünk a hajadnak – nézett a falon levő rózsaszín órára.

Amúgy Amber szobája rózsaszín volt szó szerint a fal világos rózsaszín az ágyán a takaró is rózsaszín volt a képkeretek is a bútorai fehérek, de azon kívül minden rózsaszín a székek a smink ecsetei a tárolódobozai a kis kanapé az ablak alatt és a függönyei is. Annyira más volt, mint Kendall de még is legjobb barátnők voltak. Szerencsésnek éreztem magam, hogy engem is befogadtak. Épp a hajamat fogtam fel hogy ne zavarja Ambert miközben az első tincseket kezdi el göndöríteni alul mikor Kendall lépett be.

-Muszáj mennünk? – kezdte köszönés nélkül majd levágta magát és a cuccait az íróasztalnál. Ő a rózsaszín forgós székbe és a plafont kezdte bámulni miközben a lábával ide-oda lökdöste magát a székben.

-Igen a barátaink fellépnek – mondta Amber miközben az első tincset feltekerte a hajsütővasra – Plusz Nat is énekel és csellózik.

-Én se akarok menni – mondtam miközben a telefonom-letettem a fésülködőasztalhoz – Lépjünk le miután elénekeltem az utolsó dalt jó? – ajánlottam.

-Osztom az ötletet! – mutatott rám boldogan Kendall.

-Istenem lányok. Néha nem is értem mért barátkozom veletek – forgatta a szemeit tetetett rosszallással Amber – Auu – rázta meg a jobb kezét, mert megégette az ujját.

-Mert ellenállhatatlan személyiségek vagyunk – rebegtettem meg a szempilláim.

-Így van – bólogatott Kendall és odasétált hozzánk nekitámaszkodott az asztalnak.

Este hatra már mind a hárman indulásra készen ültünk Andrew autójában. Próbáltam nem az arcomhoz vagy a hajamhoz érni, ami valami csodálatos lett Ambernek hála, aki profiként bánik a sminkecsetekkel és a hajsütővassal. A bal lábam folyamatosan pattogtattam idegességemben és legszívesebben haza rohantam volna, hogy a fejemre húzzam a takaróm és ki se jöjjek alóla többet. Nos, csak egy kicsit vagyok lámpalázas. De azt komolyan mondom ha Kendall és Amber nem fogtak volna közre egymás között, akkor hazamentem volna.

Belépve a feldíszített tornaterembe szinte rögtön kiszúrtam a nagyiékat akik természetesen a Henderson családdal ültek egy asztalnál. A nagyi éppen elmélyülten beszélgetett Bethel Grace pedig Isaacal és Jacobbal idegesen lépkedtem oda hozzájuk mivel a lányok is elindultak, hogy letegyék a kabátjukat a saját asztalaikhoz (mind a hárman másik asztalnál ültünk).

-Natalie – figyelt fel rám először Grace mosolyogva aztán mindenki más is felém fordult.

-Natalie nagyon csinos vagy – mosolygott rám Beth.

-Köszönöm – mosolyodtam el félénken és el is pirultam.

Letettem a kabátom egy üres székre majd körülnéztem. Amber két asztallal ült arrébb Kendall pedig a terem másik végében.

-Lincoln hol van? – kérdeztem Isaacot.

-A zene teremben a bandával – mosolygott.

Összeszedtem a lányokat és megindultunk a zeneterem felé. Arra számítottam, hogy a zeneterem tele lesz majd fellépőkkel, de csak a bandatagjai voltak benn. Lincoln az egyik asztalon ült a kezében a telefonjával. Nagyon jól nézett ki a zakójában és a göndör hajával. Aaron éppen valamit nagyon magyarázott Calebnek Jade pedig a gitárját hangolta.

-Sziasztok srácok! – köszönt Kendall mire mindenki felénk nézett. Lincoln leugrott a padról és elindult felénk.

-Na mizu? – kérdezte.

-Én ezt nem akarom, nem lehetne, hogy csak egyszerűen lelépünk? – kérdeztem idegesen. Hirtelen átölelt én pedig abban a pillanatban úgy éreztem, ha ő mellettem van menni fog csak ne engedjen el. Észre se vettem, hogy a többiek kimentek mikor legközelebb körülnéztem. Az ujjait összefonta az enyémekkel és csak mosolygott.

-Együtt megoldjuk – szorította meg a kezem.

Miután felálltunk a színpadra úgy éreztem el fogok ájulni a tenyerem izzadt a szívem nagyon vert miközben szinte nem is hallottam mást csak a fülemben dobogó vért. A tenyerem izzadt elnéztem oldalra a mellettem álló srácra, akibe szerelmes voltam életemben először. Ő bólintott egyet és Caleb elkezdett játszani a zongorán. Én miközben Lincoln énekelt egy pillanatra lehunytam a szemem majd mikor én jöttem felnéztem rá és tagadhatatlanul neki énekeltem. Nem törtem meg a szemkontaktust nem, csak azért mert féltem, ha megteszem akkor belezavarodok vagy elakadok ha nem mert úgy éreztem ez egy helyes dolog. A háromperces dal sokkal rövidebbnek tűnt és fel sem tűnt közben hogy olyan közel álltunk már a végére egymáshoz hogy egy mikrofonba énekeltünk. Aztán kiénekeltük az utolsó hangokat és Lincoln az ajkát az enyémre nyomta én egy pillanatra meglepődtem majd a szabad kezem a nyaka köré fontam és tényleg úgy éreztem mintha abban a pillanatban csak mi lennénk és senki más. Aztán elhúzódott és a homlokát az enyémnek döntötte miközben kialudtak a színpad fényei.