Mikor beköszönt a tél... | ✔|

24.Fejezet

Nem gondoltam hogy ilyen hamar visszatérek majd Montreálba. Hihetetlen hogy itt éltem tizenhat évig de még csak nem is tudtam róla hogy van egy ilyen művészeti iskolája és hogy alig pár sarokra volt a vasútállomástól. Szóval leszállás után rögtön elindultam oda. Már az épület külsején is látszott hogy nem egy átlagos középiskola a fala tele voltak graffitikkel de nem vandál ha nem művészi képek borították. Régebben számtalanszor elsétáltam itt de tényleg nem sejtettem hogy ez a hely egy iskola! Mikor beléptem a portás hölgy igazított útba hogy először hová kell mennem. Szóval felmentem a lépcsőn ami velem szemben volt aztán pedig a táblákat követtem amik mind egyedijen voltak festve.

-Te vagy az új lány ugye? – mosolygott rám egy szőke hajú húszas évei közepén járó lány aki egyedül volt a szobában.

-Igen – bólintottam.

-Natalie Pierce ugye? – vett elő egy dossziét én pedig bólintottam – Rendben amíg aláírsz addig átszólok a kollégiumba hogy küldjenek valakit aki átkísér és megmutatja neked a helyet! Láttam a képeid és én is ott voltam azon a karácsonyi esten. Nagyon szép hangod van és igazán tehetséges vagy! Ha bármiben segíthetek csak szól és ne tartsd magadban Lily Bennett vagyok az édesapám az igazgató és én is jobb napokon tanár vagyok itt – nyújtott kezet nevetve én pedig megráztam.

Miközben a papírokat töltöttem ki amelyeket még kikellett addig ő telefonált egyet. Mire befejeztem az aláírást és Lily átnyújtott mindent ami fontos pont kopogtak is az ajtón. Egy nálam alacsonyabb szemüveges kissé félénknek tűnő lány lépett be.

-Engem küldtek a koliból Lily – pillantott felváltva ránk.

-Ez nagyszerű Emily! Úgy tudom hogy Natalie a te szobatársad is lesz! Eredményes fél évet kívánok és tényleg bármi van csak keress meg! – mondta még egyszer.

Csendben sétáltunk egymás mellett Emilyvel át egy folyosón majd megálltunk egy ajtó előtt.

-Figyelmeztetlek ez a hely tele van eléggé flúgos emberekkel – mondta majd kinyitotta az ajtót és belépett – Nos a lányok emelete a másodikon van. A mi szobánk a 213-as ha szeretnéd akkor az egész suliba körbe vezetlek az ajtót amin bejöttünk általában este kilenckor bezárják utána nem lehet elhagyni ezt az épületet csak reggel – mondta miközben a lépcsőn mentünk fel a fiúk szintjéről pedig hangos ordítozást lehetett hallani.

-Miles baszd meg! Ez nem vicces add vissza az ecseteim! – ordította egy srác egy másik még elrohant előttem de a fiú aki ordított már nem tudott és telibe belém szaladt – Te jó ég nagyon sajnálom de... – kezdett szabadkozni miközben a kezét nyújtotta hogy felsegítsen – Hé én még eddig sosem láttalak itt! – nézett rám összehúzva a kékszemeit.

-Új vagyok kb. fél órája érkeztem – mondtam miközben a csuklóm ráztam.

-Jézusom Ethan Marshall lehetne hogy egyszer az életben oda figyelj a körülötted zajló világra is? – nézett rá idegesen Emily.

-Bagoly mondja – forgatta a szemeit – Miles még nem végeztünk! Bűntudatom van szóval segítek felvinni a bőröndöd – mondta egy mosoly kíséretében.

-Te egy igazi lovag vagy – forgatta a szemeit Emily én pedig csak mosolyogtam.

A szoba nem volt nagy szám két ágy két szekrény és két író asztal volt felette polccal és ugyan ez volt az ágy felett is. Külön fürdő volt.

-Köszi – mosolyogtam fel a srácra.

-Mostmár mehetsz Ethan – mondta Emily és miután kiment a srác hozzám fordult – Ő az egyik flúgos dolog aki a bátyám szóval ne lepődj meg ha párszor meglátod itt – mondta.