Mikor beköszönt a tél... | ✔|

21.Fejezet

Az egész szünet túl gyorsan ért véget mintha csak egy pislogás lett volna. Tegnap még mézeskalácsot sütöttünk ma meg már suliba jöttünk. Na de előtte a szünetről. Amennyire nem akartam az egész karácsony mizériát annyira élveztem nem azt mikor a rokonok bámultak rám sajnálkozva, ha nem a barátaimmal töltött időt és a közös karácsonyt a Henderson családdal. Gyakorlatilag Lincolnnal minden nap találkoztunk elmentünk korizni vagy csak szimplán nálunk volt vagy Isaacnél voltunk esetleg összejöttünk Aaronék pincéjében és miközben ők zenéltek én a lányokkal beszélgettem vagy bámultam a barátom kocsonyán lógó szemekkel. Ha lehetséges napról napra jobban szerettem.

A lányokkal is sok időt töltöttünk, sőt tartottunk még egy pizsi partit csak most nálunk. Aztán voltunk moziban is meg egy két ünnep közötti vásárláson. Olyan jól éreztük magunkat. Az újévet is együtt töltöttük nálunk ahol tarthattam egy kisebb bulit is mivel a nagyi kitalálta, hogy ő is a barátnőivel tölti a szilvesztert így az egész ház az enyém lehet. Végül Grace és Isaac is velünk ünnepelt, de nem rontották el a bulit, sőt tök jó fejek volt. Volt egy kis beszélgetésük is a konyhába, amit akaratlanul ki is hallgattam.

-Gondolkodtál már az ötletemen? – kérdezte Gracetől Isaac.

-Isaac nem lehet. Nem hagyhatom magára Nataliet – mondta a nagynéném.

-Nem hagynád, magára csak egy házzal arrébb költöznél akkor is itt lennél és két perc alatt mellette lehetnél, ha szüksége van rád – mondta Isaac.

-Megígértem a nővéremnek hogy vigyázok rá és nem hagyom magára. Félek, hogy újra olyan rossz állapotba kerül, mint pár hónapja. Isaac ő még gyerek és nem érdemli meg hogy ezt az egészet átélje – mondta Grace és a fejét Isaac vállára fektette – Talán később.

-Értem. Megértelek – szorította magához a nagynénémet.

Nos, ezek után egy kicsit szemétnek éreztem magam nem akarok Grace boldogságának az útjában állni. De közben önző is szerettem volna lenni nem akartam, hogy elhagyjon még akkor is, ha csak egy házzal arrébb lenne. Azt akartam, hogy velem legyen és figyeljen rám, de tudtam, hogy az a helyes, ha rá veszem, hogy költözzön össze Isaacel mert neki is kijár a boldogság.

Aztán átléptünk az újévbe én, úgy hogy Lincoln ajka az enyémen volt és ez egy édes ígéret volt az elkövetkezendő évünkre.

Apropó két ünnep között kiderült, hogy a karácsonyi gálán nem csak a városban élők voltak, ha nem egy neves Montreali iskola vezetőségi tagjai. Azzal az iskolával a mi sulink mondhatni tehetséggondozásos programban van ahol a szerencsések egy fél évet abban az iskolában tölthetnek. Nos, az osztályfőnököm majd Mr. Powell is megemlítette, hogy nagyon kíváncsiak lettek rám. A nagyi pedig ezen nagyon bepörgött és addig nem is nyugodott le, amíg át nem küldtem a megadott email címre pár rajzomat.

Ma reggel pedig már fáradtan ültem a reggelim felett. Általában arra vannak a szünetek, hogy kipihenjük magunkat én még sem éreztem magam kipihentnek. Amikor kiléptem a csípős januári reggeli időjárásra ez azonnal megváltozott annyira fáztam, hogy azonnal felébredtem. Úgyhogy örömmel ültem be Linc autójába ahol jó meleg volt.

-Csak ketten vagyunk? – néztem hátra.

-Hát miután Aaron megkapta az új autóját karácsonyra beváltja az ígéretét miszerint nem ér be csengőnél előbb – nevetett – a vicces az, hogy amikor elindultam akkor nála még tényleg le volt húzva a redőny.

-De kár pedig már hozzá voltam szokva hogy velünk utazik – biggyesztettem le az ajkam.

-Hát igen úgy néz ki innentől csak az én csodás és szerény személyem társaságát élvezheted – fonta össze az ujjainkat nevetve majd felém hajolt hogy áthúzza előttem a biztonsági övet. Az ajkai alig pár milliméterre voltak az enyémektől és pimaszul vigyorgott. Előre hajoltam és megcsókoltam miközben a kezemmel a hajába túrtam ő pedig megérintette az arcomat.