Mikor beköszönt a tél... | ✔|

1.Fejezet

A vonatom zakatolt az új életem felé miközben én még mindig ugyan abban a sokkos állapotban ültem a helyemen, mint az elindulásom pillanatában pedig az már másfél órája volt. Nem tudtam eldönteni, hogy sírni szeretnék vagy csak a fejem a hideg ablaknak dönteni és aludni remélve hogy ez az egész csak egy álom. Egy nagyon hosszúra nyúló álom, amely után felébredek, és ha átsétálok a szemközti szobában anyu és apu ott alszanak.

De sajnos ez a kegyetlen valóság volt. Az eddigi életem nem több mint három hónap alatt értre el a mélypontját tizenhat éves vagyok, de már megtapasztaltam a poklok poklát.

A fülem mögé simította a rövid szőke hajam, amit egyszerűen még mindig nem tudtam megszokni. Gyűlöltem magam amért meggondolatlanul levágattam a derékig érő hajam vállig érővé, de valami változásra volt szükségem valami olyanra, ami elterelni a figyelmem.

A vonatom sötétedés után érkezett meg Willowvillebe én pedig remegő térdekkel szálltam le róla. Általában a nyaraim fénypontja mindig az volt mikor két hétre ide utazhattam a nagymamámhoz és a nénikémhez. De annak már két éve most pedig nem nyár van és én most nem csak két hétre jöttem...

Előbb hallottam a nagynéném hangját, mint hogy megláttam volna.

-Natalie!

- Grace! – léptem hozzá magam után húzva a bőröndöm. Ő azonnal a karjaiba zárt szorosan pedig ő nem az a típus, aki csak úgy ölelkezik. Grace a húszas évei végén jár közte és anya között tizenkét év van. A haja ugyan olyan szőke, mint az enyém és az anyukámé. A szeme viszont jégkék színű. Tizenhat éves vagyok, de ugyan olyan magas, mint ő.

- Levágattad a hajad! Jól áll, de szokatlan – mondta miközben a kocsihoz lépkedtünk.

Csendben autóztunk a panzió felé, ami egyben az új otthonom is volt. A nagymamám már évek óta vezette a Sarkifény Panziót, ami szinte az év egyik napján sem volt üres. Nem értetettem sosem miért szeretnek az emberek Kanada egyik legészakibb kisvárosába elutazni, kikapcsolódni. Willowville egyáltalán nem volt érdekes. A maximum hőmérséklet nyáron is alig volt 24 fok télen pedig elérte a mínusz 24 fokot is. A panzió már nem is igazán a városban volt inkább a határában. Közel volt az erdő, amely még télen is elég kedvelt kiránduló hely volt a kilométer hiányos embereknek és azok számára, akik szeretnek hegyet mászni ugyanis egy magas sziklafal is található volt ott ahonnan a kilátás gyönyörű.

Fáradtan és nyomottan szálltam ki a kocsiból a fűtésnek köszönhetően. Még be se csuktam a kocsi ajtaját a panzió ajtaja kivágódott és a nagymamám lépett ki a házból megvárta még a bőröndömmel együtt megálltam előtte.

-Natalie kicsim hogy vagy? – ölelt magához – Nagyon hideg van mért nincs sapkád és kesztyűd? Meg fogsz fázni a végén – dörzsölte a karjaim – Éhes vagy? A kedvenced csináltam nagyon sovány vagy – mondta miközben befelé mentünk.

A mi lakrészünket egy ajtó különítette el a panziótól, ami mögött volt egy konyha nappali a nagyi szobája és egy lépcső, ami az emeleti szobákba vitt ahol a nagynéném és az én szobám volt. Igazából a saját konyhánk nem igazán használtuk inkább a panzió konyháját, úgyhogy miután lepakoltam a szobámba a bőröndöm lesétáltam, hogy vacsorázzak.

-Direkt behangoltattam a zongorát – mosolygott rám a nagyi miközben letette elém a tányérom.

- Tényleg? – szólaltam meg elsőnek mióta ide értünk.

- Persze. Olyan rég hallottalak játszani! Biztos a vendégek is élvezni fogják a játékod – biztosított – Olyan szépen játszol!

- Köszi, Nagyi – mosolyodtam el félénken.

- Már beírattalak az iskolába hétfőn kezdesz is – váltott témát nekem pedig összeugrott a gyomrom a gondolatra hogy egy teljesen új helyre kell bemennem innentől kezdve minden reggel idegenek közé – Nagyszerű lesz mindenki kedvelni fog – szorította meg a kezem a nagyi.

- Reméljük – nyeltem egy nagyot majd befejeztem a vacsorám és felmentem a szobámba. Épp a ruháim pakoltam a szekrényembe mikor is kopogtak az ajtómon.

- Mit szólnál hozzá, ha holnap elmennénk és vennénk neked pár melegebb holmit? – kérdezte Grace az ajtónak dőlve.

- Rendben – vontam vállat majd be cipzároztam a bőröndöm és beraktam a szekrény melletti sarokba.

- Oké akkor holnap – látszott rajta hogy szeretne még valamit mondani, de inkább nem tette jó éjszakát kívánt majd kiment én pedig egyedül maradtam.

A szobában egyedül az ágyam melletti kislámpa világított én pedig az ablakhoz léptem és lenéztem (a mi házunk egy dombon állt az erdő mellett) arra a pár házra, ami még itt kinn volt a város szélén. Majd beléptem a fürdőbe. Az a jó, ha egy olyan házban élsz, ami egy panzió is egyben, hogy minden szobának van külön fürdője. Melegvíz patakozott a fejemre miközben próbáltam rá jönni, hogy mit is érzek, de annyira vegyes volt az egész! Dühös voltam ezzel együtt csalódott és olyan szívesen sírtam volna, de egyszerűen nem ment.

Lefeküdtem és betakarództam mind a két vastag takaróval, ami ki volt készítve és nagy nehezen álomba merültem.