- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

5.rész

Másnap reggel alig bírtam fel ébredni a stressz és a frusztráltság okozta problémák miatt, amit egy csomagtartóból ki esett pisztolynak köszönhetek.
Hétvége van ami azt jelenti, hogy együtt a család. Nem mondom azt, hogy unalmasnak tartom az összejöveteleket, de néha ki találhatnának más programot is. Például el mennénk túrázni (Bár ez két időssel lehet nehézkes lenne) vagy ha jó idő van akkor a strandra, vagy bármi.

A nagyszüleim meg érkeztek és megebédeltünk.

-Dani drágám, mesélj egy kicsit a suliról. Készültök ezerrel a fesztiválra? Annak idején mi is roptuk a papával. - szakította meg a mamám a kanalak csörgését.
- Igen, készülünk. - szóltam szűkszavúan.
- Baj van, drágám? - kérdezte anya.
- Ma nem ébredtem olyan jól, de.. nincs baj. - vetettem egy kényszer mosolyt.
Persze volt..vagy ezer bajom volt abban a pillanatban.

- Biztos a helyi balhé miatt vagy feszült, de ne aggódj drágám, el kapjuk azt a rohadékot. - szólt apa magabiztosan.
- Milyen balhé? Miről beszélsz? - tettem le a kanalam a tányérom mellé.
Még a nagyszüleim szemei is kitágultak.
- Múlt héten el raboltak és meg erőszakoltak egy fiatal lányt a városban, ami vissza vezethető több korábbi esethez egy másik megyében, nem messze Seattletől, Oregon államban. Az el követőnek fegyvere is van, de a nyomozás során nem derült ki, hogy milyen típusú.
Hirtelen a meghitt családi ebéd feszültségbe és idegességbe torkollott. Kaptam nagyban az ívet, hogy mindig nagyon figyeljek oda, ne menjek sehova se egyedül stb, miközben halálra rémülten meredtem magam elé és az életem lepergett a szemem előtt. Miért jutott rögtön eszembe Davis? Denis.. tök mindegy.
- Honnan tudjátok, hogy van fegyvere az el követőnek? - hadartam.
- Az egyik áldozatát megsebesítette, de szerencsére nem lett nagy baja a lánynak.
- És hány év körüli?
- Miért érdekel ennyire, szívem?- ráncolta össze a szemöldökét apa.
- Mert mondjuk a városban táborozik egy elmebeteg erőszakoló és szeretnék vigyázni magamra? - kezdett fel menni a pumpa az agyamban.
- Értem, ne haragudj. 19 és 26 év közötti lehet a gyanúsított. 17 és 22 év körüli lányokra vadászik.
Miután meg ebédeltünk fel rohantam a szobámba és tárcsáztam J.J-t.
- J.J! Ez a David honnan jött ide Seattlebe?! - rohantam le.
- Szia neked is csajszi. Mi van veled? Mi a baj? - hangja össze zavarodott.
- Csak erre a kérdésre válaszolj. Légyszíves, most! Hol ismerkedtetek meg?! - kezdtem remegni.
- Oké, oké. Portlandből költözött ide. Néha találkoztam vele a Dinerben és jóba lettünk, ennyi a sztori. Miért, mi a baj? - kérdezte idegesen.
- Köszi J.J., ezer hálám.
A falhoz dőltem és ki nyomtam. Portland Oregon államban van.. még egy "véletlen egybe esés".
Ez még egy hátránya annak, ha egy zsaru gyereke vagy. Rögtön a legrosszabbra gondolsz és el kezdesz gyanakodni, mintha rögeszméddé válna, hogy kiderítsd az igazságot.
Apa fel jött utánam, ami annyiból állt, hogy fél órányi tanácsadás arról, hogy mennyire figyeljek oda magamra, hogyan támadjak vissza, ha meg támadnak. Miközben az agyam már nem is figyelt a szavaira, be ugrott, hogy van engedélyem fegyver viseléshez.
- Apa!- vágtam közbe- Szerintem itt lenne az ideje annak, hogy hasznomra váljon az engedélyem. -szóltam határozottan.
- Az ki van zárva. Nem engedhetem, hogy egy pisztollyal járj iskolába, plázába meg bánom is én hova. Nem Danielle, ezt most felejtsd el. - tiltakozott.
Össze vesztem vele. Minek engedte meg akkor, hogy legyen engedélyem, ha nem használhatom, amikor szükségem lenne rá? Amikor az életemet kellene védenem?
Az agyam folyamatosan azon kattogott, hogy Denisnek van köze ezekhez a tettekhez. Vagy talán az őrület határán vagyok? Lejjebb kellene adnom ebből a stílusból, amit apám belém nevelt.Meg próbálok nem úgy nézni rá, mint egy bűnözőre. Különben is, ha ő lenne az, akkor lett volna rá alkalma, hogy bántson, amikor haza hozott, de nem tett semmit, csak kedves volt velem. És szexi.
Ha kiderül, hogy ő a tettes és én beleszeretek, nem érdekel ha 7 évet kell ülnöm információ elhallgatásért.
Már pedig jó úton haladok e felé a tény felé, hogy bele szeretek.
Ez pedig az én hátrányom. Elég egy kedves szó, egy kedves mozdulat és bumm, meg történt.
Nem volt elég, hogy a hétvégém tucatnyi A4-es papírral és fel vetésekkel,tervekkel pazaroltam el, de még a táncra sem fordítottam elég időt, de a partnerem sem keresett nagyon, hogy gyakorolnunk kellene, ami még egy ok, hogy gyanakodjak.
Pénteken lesz a fesztivál és úgy érzem magam, mint egy élő halott,aki 3 liter kávén és energia italon él már évek óta, pedig ez csak három nap volt. Három nap alatt aludtam 4 órát. Új rekord, hisz az eddigi legkevesebb 4 nap alatt volt 8 óra... az elég durva nyári szünet volt. Sajnos be kell vallanom, akkor volt a gyógyszeres időszakom Willel, aki egy függő volt és mindenféle szar gyógyszerre rá beszélt. Persze tudtam mértékkel szedni őket, de volt egy nyugtató, amivel nem tudtam le állni, még pedig a xanaxxal, de ezt egy kicsit későbbre hagyom.
A fesztivál miatt csak próbára kell bejárnunk a héten, a tanítás nekünk el marad, írta az iskola oldala, este tizenegykor. Jó, hogy nem reggel tájékoztatnak róla,amikor már be megy az ember...
Így több időm maradt nyomozni Denis után.
Üzenetem érkezett egy ismeretlen számról.

" Lenne kedved ki jönni a ház elé?"

A szívem dobbant egy hatalmasat. Ki néztem az ablakomból és egy fehér Fordot láttam a fák alatt.
Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem örültem az üzenetnek, de...féltem le menni, bár végül.. győzött a vonzódás és a kíváncsiságom.
Lassan és halkan kilopóztam a ház elé. A biztonság kedvéért a zsebembe tettem a paprika sprayt, amit még apa adott, amikor 15 voltam.
Amint be csuktam a bejárati ajtót, a testemet egy enyhe bizsergető érzés árasztotta el.