- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

60.rész

- Egész takaros kis otthonotok van. - mondta Patrick, miközben bekötötte a karomat.
- Az egy dolog. - szóltam - De egyáltalán nem érzem már az otthonomnak.
- Annyira sajnálom ezt az egészet. - nézett rám - Kérdezhetek valamit?
Bólintottam.
- Hol ismerted meg?
Fel nevettem, hisz tudtam, hogy ezt akarja kérdezni.
- A suliban. - mondtam, mire felnevetett.
- Olyan régóta ismeritek egymást? - lepődött meg.
- Nem, nem. A helyi középsuliba jártam, mikor felbukkant. Akkoriban volt az erőszakoló ügy, tudod. - mire ő bólintott.
- Mennyit kerestük azt a szemetet.. Denist gondolta a legalkalmasabbnak Scott a feladatra, így őt küldte beépülni. Az a rohadék majdnem szétlőtte egy csaj hasát, de szerencsére túlélte.- mesélte - Folytasd.
Mikor meghallottam a lövés szót, hirtelen fotografikusan ugrottak be az emlékeim arról a napról.
- Mutatok valamit. - álltam fel a kanapéról és el kezdtem felhúzni a ruhám. Úgy éreztem tudnia kell, hogy én voltam az a lány.
- Hűha, ilyen gyorsan haladunk? - viccelődött, majd gyorsan le fagyott a mosoly az arcáról. Patrick végig mérte a hasam, és az arca elé tette a kezét.
- Te voltál az? - meredt rám, mire én csak bólogattam - Ne haragudj, ha tudom nem hozom fel. - mentegetőzött.
- Ugyan, nem tudhattad és nincsen semmi baj. Büszke vagyok rá és nem szégyenlem. Ha tehetném egész nap mutogatnám és mindenkinek elmondanám, hogy " nézzétek emberek, túléltem egy pszichopata ámokfutását és büszke vagyok magamra" - színészkedtem, mire mindketten el kezdtünk nevetni. Vissza ültem Patrick mellé és nyugodtnak éreztem magam végre. Annyi idő után végre éreztem, hogy mellette nem félek önmagam adni és ez boldogsággal töltött el, amin jómagam is meg lepődtem.
- Nem vagy semmi. - szólt mosolyogva - Na de hogyan is folytatódik a sztoritok?
- Ó, igen. Megismertem és azt hittem ő az erőszakoló. Még nyomoztam is utána szabadidőmben. - nevettem, mert így hangosan kimondva elég röhejesen hangzott - De rá jöttem, hogy nem ő az, hanem a legjobb barátom Adam. - nyeltem egyet - Kitaláltunk egy tervet, majd áldozatul estem, de ezt már ugye tudod. Össze melegedtünk ezidő alatt és a barátnője lettem, majd eljegyzett és lám, - tettem fel a kezeim - itt vagyunk. Itt, ahol egyre több a vita és a hazugság. Ahol már lassan nem is érzem magam nőnek. Azóta egy idegbeteg, betegesen féltékeny és ellenőrző személyiség lett. - dőltem hátra.
- Micsoda love-story. - dőlt hátra ő is - Nem ezt érdemled én úgy gondolom.
- Hisz nem is ismersz. - néztem rá.
- Még nem. - válaszolt titokzatosan - Mekkora egy barom vagyok... - ült fel - Nem is tudod a nevem.
- Talán Patrick, nem? - nevettem.
- A teljes nevem. Be sem mutatkoztam. - nyújtja felém a kezét, mire én megfogtam - Patrick Eliot. - ráztunk kezet.
- Danielle Parker. - mosolyogtam. A gyűrűmre tekintett, majd elengedte q kezem.
- Ideje mennem. - pattant fel. Szívem szerint azonnal azt mondtam volna neki, hogy töltse itt az éjszakát, de tudtam, hogy nem lehet.
- Rendben. - vetettem egy kényszermosolyt - Köszönöm a segítséged. Majd meghálálom.
- Meg ne próbáld. - viccelődött - Szívesen tettem. - fogta meg a vállam, mire én gondolkodás nélkül megöleltem. Az ölelésében teljesen elvesztem. Biztonságot, nyugalmat éreztem és azt, hogy el sem akarom engedni.
- Most mi lesz vele? - kísértem ki.
- Valószínűleg bent tartják, téged behivatnak kihallgatásra, a karod bizonyítékként ott van, azt el ne felejtsd. Ha szerencséje van, megússza felfüggesztéssel, ha nem, akkor egytől három évig terjedő börtönbüntetésre ítélik, amit a megyeiben kell letölteni, mint "családon belüli erőszak". - vázolta fel, mire én nem is tudtam megszólalni.
- Nyugi. Ott leszek veled. - nézett mélyen a szemeimbe.
- Köszönöm. - öleltem meg ismét.
- Jó éjt, Danielle. - köszönt el.
- Jó éjt. - csuktam be az ajtót.
A kanapéra rogytam és próbáltam feldolgozni az eseményeket, de nem ment. A vőlegényem az őrsön van, hála nekem. Talán ez az egész az én hibám? Én reagáltam túl? De hogy lehetne túl reagálni azt, amikor erőszakos velem és testi sertést okoz? Tolerálnom kellene, mint a családok 60%-ban az erőszakot? Én nem erre az életre születtem, én nem fogom egy férfinak, se egy embernek azt megengedni, hogy uralkodjon felettem.