- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

65.rész

Egy új ismerős jelölés tárult a szemem elé, aki nem más, mint Patrick Eliot volt.
Folyamatosan azon kattogtam, hogy Nat és Ő közte mi lehet. Nat amúgy is, honnan ismeri? És miért lepődött meg annyira, mikor megtudta, hogy kollégák vagyunk?
- Szia Nat. - tárcsáztam.
- Szia csajszi! Mi baj?
- Csak kérdezni szeretnék valamit. - köszörültem meg a torkom.
- Csak tessék.
- Honnan ismered Patricket?
- Hű... - hallgatott el - Tudod, hogy másodállásban a Frank's-ben dolgozok.
Ez a hely egy helyi kocsma.
- Igen. - válaszoltam.
- Na, oda járt be mostanság és általában az én műszakomban találkoztam vele. Ez kezdtünk dumálgatni. - fejezte be.
- Ennyi? - lepődtem meg - Ki hagytad a smárolást és az egy éjszakás kaland részt. - nevettem.
- Nem, szívem. Vele nem történt ilyesmi, mivel állandóan a szívét öntötte ki nekem. - harapta el a végét.
- Miről?
- Egy lányról beszél állandóan. A nevét sose mondja ki, csak becenevet használ.  A lényeg annyi, hogy teljesen odáig van a csajért, de szerinte a lány nem érez iránta semmit. Ezt hallgatom már vagy... huszadjára minden egyes szombat éjszaka. - mesélte.
Hirtelen saját magamra tudtam gondolni, de valahogy még is ott volt bennem az, hogy nekem ehhez semmi közöm nincsen, bár én lennék a legboldogabb, ha rólam beszélne.
- Szegény. - csak ennyit tudtam hirtelen mondani.
- Ezért akarok nála bevágódni, hogy elfejetse azt a picsát. Egy ilyen pasi kinek ne tetszene? - nevetgélt a vonal túlsó felén.
- Hát, passz. - válaszoltam - Ne haragudj,hogy zavartalak, majd beszélünk. Puszi. - nyomtam ki.
Nem tudtam mit tegyek, így el végeztem a napi rutinomat a házban. Péntek este van és én, Danielle Parker a négy fal között ül, ami elég szokatlan. Valami pezsgésre vágyom, mint régebben. Az önfeledt szórakozásra és az új emberekre. Hiába próbáltam a gondolataimat elterelni Patrickről, valamiért állandóan vissza kószáltak hozzá a szálak. Próbáltam ki verni a fejemből, de lehetetlen volt. Talán nem is kell, hogy ne gondoljak rá, hisz lehet, hogy erre van most szükségem. Mindennek oka van. Az laptopom előtt kuksolva meredtem bambán a tévére, mikor érkezett egy üzenetem tőle.
" Úgy tudtam ismerjük egymást."
Elég flegmának tűnik. Az üzenetet egy kis ideig figyelmen kívül hagytam, majd megnéztem. Nem tudtam mit válaszolni, így csak visszaigazoltam az isneretségünket és kész. Az este nagy részét sorozatokkal töltöttem, mikor valami félbe szakított.
" Nincs kedved át jönni?"
A vérnyomásom az egekbe szökött.
" Neked van péntek esti programod?"
" Ha át jössz, akkor meg tudod."
Eléggé csíkos számomra a szituáció, de próba szerencse. Fel kaptam egy passzosabb nadrágot és egy pulcsit, a hajamat kontyba kötöttem és át mentem. A verandáján állva azon töprengtem, hogy akarom én ezt egyáltalán? Én is csak a következő leszek a sorban? Nagynehezen rá vettem magam, hogy megnyomjam a csengőt.
- Azt hittem, hogy nem fogsz át jönni. - mosolyogva fogadott.
- Én is. - válaszoltam egy félmosollyal - Egész szépen kipofoztad. Utoljára mikor itt jártam, még őskori festmények és repedezett falak fogadtak. - mértem fel a lakást, ami tényleg nagyon szépen fel lett újítva.
- Köszi szépen. Nem volt kis meló, körülbelül fél évnyi munkába telt, mindennel együtt. Egy kicsit újítotgattam és modernizáltam. - mutatta végig a házat.
- Le a kalappal. Szép munka. - néztem rá - Szóval..  mi is a péntek esti programod? - vetettem fel a lényegre törő kérdést.
- Ja, igen. - indult be a nappaliba, mire én követtem - Mivel a legutolsó pizzázós esténk elég váratlan volt és sietős, így arra gondoltam, hogy most kicsit nyugisabb és időben bővebb kereteken belül bepótolhatnánk. - mosolygott.
- Te ezt mind megtervezted előre? És mi van, ha éppen ma programom lett volna? - értetlenkedtem meglepődve.
- Akkor valószínűleg most egyedül ülnék a kanapén pizzát falatozva és valamilyen sci-fi filmet néznék. - nevetett.
Nagyon kínosan éreztem magam és a helyzetet is, de legfőképp magam. Nem akarok abba a csapdába beleesni, hogy ki legyek használva ismét. Tetszik Patrick, oda vagyok érte teljesen, de vajon én lennék az a lány, akiről beszél Natnek? Vajon én vagyok az, aki nem ad egyértelmű jeleket? Kétlem. Én mindig világos vagyok mindennel kapcsolatban.
- És hogy vagy? - nézett rám pizza majszolás közben.
- Jól. - válaszoltam szűkszavúan.
- Nekem nem tudsz hazudni.
- Szarul. Szarul vagyok. - vágtam rá teljesen őszintén.
- Tudom. És annyira sajnálom. - nézett rám.
- Ugyan, felesleges. Én csak azt a pár hónapot sajnálom, amíg vele voltam. - haraptam bele a szeletembe - De hagyjuk ezt a témát, el szeretném felejteni.
- Ahogy szeretnéd. - hajtotta le a fejét és bólintott egyet, majd elővett egy üveg whiskyt.
- Végre. - tettem össze a kezeim.
- Ennyire szereted? - nézett rám meg lepődve.
- Igen. Plusz, rég ittam már egy jót. Azt hiszem, kicsit rám fér. - vontam meg a vállam és rá néztem. Egymáson akadt a tekintetünk, majd töltött a poharakba. Innentől kezdődött a valódi szórakozás.