- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

9.rész

"Rendben, akkor délben itt találkozunk"

Mondta apám a telefon másik oldalára.

- Jó reggelt kincsem. - mosolyog apa
- Jó reggelt. Kivel találkozol délben? Bocsi, csak lefelé jövet hallottam. - mosolyogtam magabiztosan
- Az egyik kollégám jön át meg beszélni néhány dolgot. Semmi extra. - szólt.
- Mr.Jones vagy Mendes? Mr. Jones tök jó fej,mindig meg nevettet.
- Nem, úgy mond új a csapatban. - kevergette a teáját.
- Miért jön át? Nem szokásod a házban a munkával törődni. - kíváncsiskodtam
- Ez most kivételes ügy. Tudod, amióta itt van ez a szatír a városban... hű, minden olyan összekuszált. - vont vállat.
Eszembe jutottak újra a tegnapi események és hirtelen rosszul éreztem magam. Vállat vontam felette, hisz úgy sem tudok vele mit tenni, én meg tettem a tőlem telhetőt, ami alatt a rendőrség értesítését értem. Persze szörnyű érzés azzal a tudattal élni, hogy  összeszűrtem egy ilyen emberrel a levet, de valahogy muszáj lesz túl tennem magam rajta.

Délben a várva várt vendég be futott. Nem tulajdonítottam neki különösebben figyelmet, gondoltam valami ötvenes fazon lehet.
- Kicsim, le jönnél egy percre? - kiabált fel apa
- Minek? Épp tornázoook! - kiabáltam vissza
Válasz nem érkezett, így kénytelen voltam le menni csupa izzadtan és edző ruhában.
Ahogy a lépcsőn le felé haladtam, hallottam, hogy nagyon jó a hangulat. Anya nevetett és apa is, beszélgettek az illetővel. Ahogy le értem, minden meg változott az életemben. David állt háttal nekem a konyhapultnál és a szüleimmel beszélgetett.

- Itt vagyok. Miért hívtál? - kérdeztem és ahogy David meg hallotta a hangomat , megfordult.
Ahogyan egymás szemébe néztünk, hirtelen feszültséget és szégyenérzetet éreztem. A nyakában a jelvénye lógott és egy taktikaiövet viselt, amiben az a bizonyos "csomagtartós" pisztoly ékeskedett. Fekete nyomozó ruhában volt, ami egy passzosabb hosszúujjúból meg egy fekete nadrágból állt és be kell,hogy valljam, írtó szexi látvány volt.
Szörnyen kellemetlenül éreztem magam. Én hülye képes voltam azt hinni róla, hogy egy bűnöző, aki fiatal lányokat erőszakol és még fegyvert is szegeztem rá. Mi van ha azért jött, hogy letartóztasson? Mit kellett volna hinnem először? Azt, hogy biztos egy horror fanatikus, aki bűnügyi helyszínek képeit gyűjtögeti? Most komolyan. Senki nem gondolt volna arra, hogy egy zsaru. Túl gyanúsan adta elő az egész szitut.

- Helló. - nyújtotta a kezét miközben elővette azt az ártatlan mosolyát  és bemutazkozott - Denis Adams nyomozó vagyok. - mosolygott, miközben mintha valamit elakart volna mondani. Talán azt, hogy nem Davidnek hívják és kamu személyit mutatott?
Azokat a gyönyörű barna szemeit végig pásztázta a testemen és a melleimen.
- Danielle. Parker. Danielle Parker.  - nyújtottam a kezem - Miért is hívtál le apa? - idegeskedtem
- Csak gondoltam bemutatlak az új kollégámnak. - vigyorgott
- Szuper, be mutattál. Fel megyek. - fordultam a lépcső felé, de Denis közbe szólt.
- Igazából fel tennék néhány  kérdést.
Le ültem a konyhaszékre vele szembe.
- Ó, most jön az a rész, hogy hol voltál tegnap este ekkor meg akkor vagy esetleg az, hogy láttam e valami furcsát az iskolában? - gúnyosan mosolyogtam, hisz eszméletlen mérges voltam.
- Őhm, nem. - kezdett el nevetni Denis.
Csengettek. Apa és anya ki ment az ajtóhoz, valamit hozott a postás.
- Mi ez az egész baszki? - suttogtam neki értetlenkedve
- Mindent elmagyarázok később, de most játsszd a hülyét, mert különben téged is bele kevernek. - nézett mélyen a szemembe, miközben oda csúsztatott egy cetlit, de én nem értettem semmit - Amúgy, irtó szexin nézel ki ebben a cuccban- mosolygott, én pedig bemutattam neki, szokásos Parker módon, majd gyorsan el olvastam az említett papírfecnit.
- Szóval. - köszörülte meg hangját- Danielle. Tapasztaltál furcsa viselkedést a barátaid körében az elmúlt két hét folyamán?
- Nem. Vagy is.. de. Cheryl furcsa módon nem kente ki magát egy kiló sminkkel. - nevettem
- Szívem, ne legyél tiszteletlen! - szólt apa.
- Egyébként nem, semmi furcsa dolgot nem tapasztaltam. - néztem szemeibe, miközben járt az idegességtől a lábam, ő pedig jegyzetelt.
- Rendben. Ismered Adam Lachestert?
- Igen. Nem. Igen, ismerem. - zavarodtam össze.
- Igen. Akkor valószínűleg tudsz arról, hogy balesete volt és nem jár iskolába.
- Természetesen. - haraptam a számra miközben fel alá járt a szemem.
- Léptél e vele kapcsolatba bármilyen formában az elmúlt egy hétben?
- Pfff, hogy le feküdtem e vele? Nem, nem az esetem. Túl szőrös. - nevettem
- Oké, részletezni nem kell és kérlek, viselkedj. - szólt rám szigorúan.
Húhh, ez be indított.
- Elnézést, nyomozó.- nyújtottam el a végét - Csak egyszer össze futottam vele, de semmi extra. Miért beszélünk Adamről? Talán valami törvényelleneset tett?
- Nem árulhatnám el, de így nyolc szemközt, Adam az első számú gyanúsítottunk az erőszakoló ügyében.- mondta ki, és mintha a szavai tíz kilós kövek lettek volna, olyan erősen ütöttek. Le fagytam.
- Sajnálom. - szólt oda Denis halkan.
- Apa, és te tudtál erről? - kérdeztem tőle könnyes szemekkel, mire ő csak bólintott egyet.
- Elnézést,de nekem ez most sok. - álltam fel a pulttól.
Nem csak az volt sok, hogy David igazából Denis és hogy hazudott nekem, de az, hogy a legjobb fiú barátom lehet, hogy egy körözött bűnöző... az már kicsit tényleg sok.
A kanapéra le ültem és a kezeimbe temettem az arcom, miközben patakokban folytak a könnyeim.
- Szeretném, ha be fáradnál velem a kapitányságra. - ült le mellém Denis - Apád nem intézheti az ügyet, gondolom ezzel tisztában vagy, mivel az apád.
- Igen,persze. - szipogtam - Átöltözök, pár perc.
Azt sem tudtam konkrétan,hogy milyen ruhadarabokat veszek fel, hisz épp az összeomlás szélén álltam. Ennek eredménye lett egy fekete melegítő lila pólóval és egy házi mamusszal.
Ki kísért az autójához és abban a pillanatban úgy éreztem, hogy annak a fehér Fordnak a tulajdonosa a menedékem.
- Még is mi ez az egész? Ki vagy te? Miért hazudtál? Miért nem mondtál el mindent? - bombáztam a kérdéseimmel - Miért adtál egy olyan cetlit, amire azt írtad, hogy "hazudj"? Zsaru vagy és én fegyvert fogtam a fejedhez. Meg vádoltalak hamisan. Ebből hogyan mászok ki győztesen? Ezt az egészet csak azért csináltad, hogy közelebb kerülj a tetteshez rajtam keresztül? - sírtam
- Bocsánatot kérek, hogy nem voltam veled őszinte. Igen, rendőr vagyok. Oregon államban élek, Portlandben és képzeld, táncolok is nagyon régóta. - nevetett mire én is fel nevettem - Sosem használnálak ilyenre, ezt felejtsd el, csak te voltál a legközelebbi személy, aki Adammel kapcsolatba lépett. Mit ne mondjak, a fegyveres akciód filmbe illő volt, le a kalappal. Szuperül csináltad, de ne aggódj, nem lesz következménye, nem tennék veled ilyet, bár szabályt szegek , de ennyit megér- mosolygott -
A cetli... a cetli azért kellett, mert ha be vallod, hogy erőszakos volt veled és adott olyan jeleket, ami tőle szokatlan, akkor azzal te is belefolysz a nyomozásba. Tanúskodás, bíróságra járás stb, unalmas egy idő után. Ennyi bele fért szerintem. - magyarázta.
A kocsiban ülve, mint egy ovis az iskola padban, nem fért bele az a rengeteg információ a fejembe és még nem is értettem semmit.
Időre volt szükségem, nem kevésre.