- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

44.rész

- Nem láttad a tesztlapom? Mindenhol kerestem már. - kérdeztem tőle, miközben keresgéltem az asztalán.
- Passz. - szólt halkan - Szerinted mire számíthatunk a fesztiválon? Mármint a volt osztálytársaid... - mondta.
- Őszintén szólva, nem érdekel mit szólnak azok az elkényesztetett picsák, foglalkozzanak a saját dolgukkal. - mondtam.
- Érthető, de azt is vedd figyelembe, hogy szerintem tartanak tőled.
- Még is miért tartanának? - pakolgattam a ruháim.
- Az emberek máshogy viszonyulnak az olyanokhoz, akiknek fegyvert rejt a táskája,plusz túl élt egy gyilkossági kísérletet..- magyarázta.
- Ettől lennék olyan veszélyes? - néztem a szemébe megsértetten.
- Inkább erős és magabiztos. - húzott oda magához - Egy ilyen nőtől a többi csak tart,mert nem tudják, mire képes. - mosolygott és hajolt közel.
- Mikor lettem én ilyen? - kérdeztem tőle lehangoltan.
- Amikor el döntötted, - mutatott a fejére az ujjával- hogy harcolsz azért, ami fontos. Ez esetben az életedért és az igazságért. - mosolygott.
- Jézusom.. - ültem le az ágyra - Pár héttel ezelőtt még csak egy átlagos lány voltam, átlagos problémákkal,most meg nézz rám.. Egy őrült vagyok, aki fegyverrel jár és minden gyanús alakra rászegezi... Igaz? - okoltam magam.
- Nem volt még egy ilyen nővel dolgom, ugye tudja, Ms.Parker? - közeledett felém mosolyogva.
- Higgye el nyomozó, nem is lesz. - kacsintottam rá és meg csókoltam.
Megkönnyebbült érzés volt újra érezni közöttünk a tüzet és a szenvedélyt, pedig csak fél napig tartott a feszültség egymás között.
El érkezett az este, ami annyit jelentett, hogy a készülődés és a kikapcsolás ideje. Haza ugrottam egy két ruhadarabomért, mert hát nem tervezek haza menni egy darabig, plusz kellett a fesztivál outfittem. Nem találtam otthon senkit, így nyugodtan pakolászhattam kedvemre. A lépcsőn tartottam le felé, amikor hallottam a bejárati ajtó csukódását. Anya volt az, Mr.Adamssel párosulva. Mondanám, hogy ideges lettem, amivel nem hazudnék, de most kivételesen csak szántam őket. Szántam, hogy ezt képesek tenni a családjukkal, igazán sajnálatra méltó viselkedés. Mivel anya nem tudta, hogy itthon vagyok, így a hátsó bejáraton távoztam, de ha már ott volt az alkalom, így megragadtam és egy kicsit kémkedtem utánuk, ami tartott 5 percig, mert utána kicsit meztelen lett a hangulat, és mivel nem akartam el hányni magam, így inkább elhúztam a csíkot az összeszedett ruháimmal.
Izgultam az este miatt, mert ismertem a barátaimat, rögtön a legelső pultot keresik, ahol le ihatják magukat a sárga földig, aztán pedig mindenkit ki beszélnek. Régen én is ezt csináltam velük, csak most aggódtam, hogy én leszek az, akiről beszélni fognak.
Vissza értem Denisékhez, majd fel öltöztem. Ő egy fehér trikót, bordó-fehér csíkos inget, egy rövid fekete nadrágot és egy fehér tornacipőt viselt.

Denis lélegzete el állt, ahogyan meg látott.
- Atya világ, ezt te vagy bébi? - kérdezte meglepődve.
- Ezt az oldalamat még nem volt alkalmam meg mutatni. - karoltam át a kezeimmel a nyakát.
A nappaliba leérve Lydia fogadott minket.
- Gyönyörűen festetek! - csodálkozott el.
Azon gondolkodtam, hogyan tudja ilyen jól viselni a történteket? Mármint, apa teljesen maga alatt van, Lydia pedig mintha megkönnyebbült volna egy tehertől.
A kocsival leparkoltunk, majd kezdetét vette a szórakozás. Rengetegen a városból eljöttek, és mindenki furcsán  nézett rám. Volt aki oda jött sajnálatot nyilvánítani a történtek miatt, de voltak azok, akik csak néztek. Gonosz és lenéző tekintetekkel találkoztam a tömegben, de el jutottam arra a pontra,hogy nem érdekelt. Azzal követtem el bűnt szerintük, mert meg védtem magam? Vagy, mert harcoltam az életemért? Ugyan, mások gyilkolni is képesek lettek volna, ha olyan helyzetbe kerülnek.
Az esténk nagy része nyugodtan telt, tipikus "fesztiválosan". Egy kicsit előbújt  belőlem az a tini lány, aki imád szórakozni, így nem haboztam semmivel.
- Iszunk egyet? - sétáltunk oda egy pulthoz.
- Valakinek haza is kell vinnie. - mosolygott.
- Tényleg. - szóltam.
- Két vodkanarancsot kérnék. - szóltam oda a pincérnek.
- Kapásból kettővel indítasz? - kérdezte Denis.
- Igen. Egy semmit nem ér. - nevettem.
Cheryllel össze futottunk.
- Szia csajszi! Rég láttalak. - ölelt át vigyorogva.
- Szia Cheryl. - köszöntem neki.
- Szóval sikerült felszedned. - csodálkozott el, majd a szájára tette a kezét.
- Hogy micsoda? - kérdezett vissza Denis.
- Szerintem mi megyünk. Jó mulatást ifjú, szerelmes pár! - köszönt el Cheryl és rám kacsintott.
- Ezt meg hogy értette? - kérdezte tőlem Denis.
Nem szóltam, csak nézelődtem. Kellemetlenül éreztem magam.
- Még amit a suliban beszéltünk. - szóltam kínosan.
- Szabad tudnom? - kérdezte.
- Amikor még nem tudtam ki vagy, akkor egy kicsit kémkedtem utánad. Akkor mondta Cheryl, hogy hol található a szekrényed és a nevedet is elárulta. - hadartam el zavarban.
- Te kémkedtél utánam? - nevetett fel, de láttam rajta, hogy meglepődött.
- Csak egy kicsit. - néztem oldalra.
- És meg tudtál valami izgalmasat? - nevetett.
- Akkor éppen csak annyit, hogy Denis az eredeti neved, nem pedig David. - nevettem én is.
Az esténk jól telt. Sokat nevettünk, én pedig egy kicsit becsiccsentettem.
Haza értünk, majd Denis ágyba vitt, mármint nem szex miatt, hanem most kivételesen azért, mert részeg voltam.