- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

62.rész

Otthon egy kicsit rendbe tettem magam és el kezdtem gondolkodni arról, hogy vissza költözök a családi házunkba. Szerintem szükség van rám.
Anyával is beszéltem telefonon, szerencsére sokkal jobban van és egyre jobbak az esélyei a gyógyulásra, így a kedvem is a sok rossz után egy kicsit feldobódott. Már csak Patrick nyomta a szívem és az, ahogyan beszéltem vele, így kénytelen voltam fel hívni és bocsánatot kérni tőle.
" Helló, itt Patrick. Kérlek hagyj üzenetet, vagy bármit, amit szeretnél" szólt a hangposta.
" Szia, itt Danielle. Ne haragudj, amiért úgy beszéltem veled az őrsön, nagyon ideges voltam. Kérlek hívj vissza, bűntudatom van. " hagytam az üzenetet. Miután rögzítettem a mondanivalómat, az egész estémet a telefonom csekkolásával töltöttem. A messengerről a híváslistámra, majd oda-vissza váltakozott a képernyő, de választ nem kaptam a bocsánatkérésemre.
Egyedül a házban elég nyomasztó és szokatlan volt. Mindig meg szoktam, hogy van kivel beszélgetnem és nem vagyok egyedül, de ebben a helyzetben örültem, hogy nem kell azon idegeskednem, hogy mikor köt belém valamiért, így el jött az ideje annak, hogy lazítsak. Fel bontottam a kedvenc boromat, lehuppantam a kanapéra, be kapcsoltam a tévét és lejátszottam a kedvenc dalaimat. Le eresztettem és egy kicsit túlzásba vittem a borozást. Alig vettem észre, hogy már egy üveggel elkortyoltam, és pont ekkor jött az üzenet, amire vártam.
" Nem haragszom, meg tudom érteni.😐 Minden oké?" - írta Patrick 20:30-kor. Örömömben felugrottam, de kicsit megszédültem, így gyorsan vissza is ültem.
" Megkönnyebbültem, így elaludhatok nyugodtan😂"
" Mit csinálsz most?" - kérdezte.
Most írjam azt, hogy bánatomban bevedeltem egy üveg bort és rád gondolok, hogy bárcsak itt lennél vagy találjak ki valami hülyeséget?
" Tévézek és borozok. Nincs jobb dolgom.😪" - hazudtam is meg nem is.
" Akkor nem zavarlak, jó éjt Danielle. Holnap találkozunk"
Most komolyan, nem erre az üzenetre számítottam, de oké.
" Jó éjt Patrick."
Először nem is kapcsoltam, hogy holnap vasárnap, így miért is találkoznánk, de nem telt el fél óra és megértettem.
Már félig álomba merültem, mikor az utcáról egy kocsi dudájára riadtam fel. Gondoltam csak a szomszédok, így rá se hederítettem,hisz este fél 11-kor ki jönne hozzám?
" Ki nyitnád az ajtót?"- írta Patrick.
Rögtön ki ment az álom a szememből és a bejárati ajtó felé vettem az irányt. Meg álltam egy pillanatra, megigazítottam a hajam, (amin igazából egy mosás és szárítás segíthetett volna csak) nagy levegőt vettem és kinyitottam az ajtót. Ott állt előttem Patrick egy fehér pólóban, egy fekete melegítőben és egy pizzával a kezében. Én pedig egy trikóban, ami alig takarta a bugyimat és egy köntösben flangáltam.
- Remélem szereted a csípőset, mert ha nem, akkor sajnos egyedül kell megennem az egészet. - magyarázta mosolyogva.
- Jézusom, te mit keresel itt ilyenkor? - lepődtem meg és igazgattam a hajamat meg a ruhámat, mert írtó zavarban éreztem magam - Tiszta csövin nézek ki. -nevettem.
- Én sem öltöztem ki, ne aggódj. Akkor be mehetek vagy itt szeretnél kajálni?
-Jaj, persze, bocsi... - pirosodtam el és be engedtem.
Ahogy sétáltam előtte, éreztem, ahogyan a szemeivel végig mér alaposan.
- Ne hogy azt hidd, hogy kihasználom, hogy a kattant pasid nincs itthon és rögtön rádtapadok. Nem az a fajta vagyok. - mondta.
- Eszembe se jutott. - de, igazából ez volt az első gondolatom.
- Nem rossz egyedül? Mármint én is egyedül élek, de én meg szoktam ellentétben veled, ugye. - kérdezte.
- Furcsa inkább, mint rossz. De kifejezetten jó, kicsit felszabadultabb vagyok... bár nem sokáig. - haraptam bele a pizzaszeletembe.
- Miért?
- Vissza költözök a szüleimhez. A ház Denis nevén van amúgy is, én meg nem szeretnék itt vele maradni. - néztem rá.
Patrickkel végig beszélgettük az éjszakát. Mintha ismerném ezer éve, úgy ki jöttünk egymással. Egy cseppet sem voltam visszafogott. Egy perc csendet sem éreztem kínosnak, hanem inkább nyugtatónak.
- Lehet haza kéne már mennem. - szólt hajnali négykor.
- Szerintem már tök felesleges. - nevettem el magam - Messze laksz?
- Kocsival 10 perc, nem nagy út. - válaszolt.
- Anyumék is 10 percre laknak innen. - osztottam meg vele ezt a roppant érdekfeszítő információt.
- Melyik utca? - kapta rám a fejét.
- A Cherry.
- Én is ott lakom. - mosolygott.
- Na ne... - kaptam a fejemhez - Apával beszéltem tegnap és mondta, hogy van egy új lakó az utcában. Mrs. Argent házába költöztél? - pörögtem fel.
- Milyen kicsi a világ..  - nevetett - Igen, az övébe. Sajnos a férje meghalt és nem akart abban a házban egyedül lakni. A férje meg apám jó barátja volt, így pont "kapóra jött" a házuk.
- Váó... akkor majdnem szomszédok leszünk. - böktem meg a vállát.
- És az jó? - nézett rám titokzatosan. Erre nem tudtam mit felelni, hisz kicsit összezavart a nézésével és a hangsúllyal.
- Biztos az lesz. - válaszoltam kínosan, őszintén  és meggondolatlanul.
Patrick vetett egy mosolyt rám, majd kanapéról le terítette a plédet a szőnyegre és le feküdt.
- Komolyan a földön fogsz aludni? - nevettem ki.
- Mivel te vagy itthon, így nem várhatom el, hogy te aludj a földön. - szólt - Jó éjt. - mosolygott.
- Jó éjt. - válaszoltam.
Feszülten és izgatottan feküdtem a kanapén, tudva, hogy Patrick pár centire fekszik tőlem a földön.
- Köszönöm. - szólaltam meg teljesen váratlanul.
- Mégis micsodát? - kérdezte félig álomba merülve.
- Hogy itt vagy. - válaszoltam.
Patrick e mondat hallatán feltápászkodott mellém és fel ült a kanapéra. A szívem hevesen vert, a gyomrom pedig a kétszeresére szűkült. Most vajon azt fogja mondani, hogy ne értsem félre a szituációt, nem azért van itt, mert valami komolyat akar tőlem, hanem szimplán csak jó fej és a haverom akar lenni vagy be vallja, hogy érez irántam valamit?