- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

46.rész

Izgulva várakoztam a házunk előtt, mert Denis valamit még elintézett bent. Az estének valahogyan most más hangulata volt. Lehet, hogy azért éreztem így,mert a születésnapom van, de az is előfordulhat,hogy valami tényleg más a levegőben. A város is pezsgett, bár ez be tudható a szombatnak. Ilyenkor mindig fel éled a hangulat.
- Hű, te sose öltözöl ki így. - mértem végig meglepődve.
- Ma különleges alkalom van. - mosolygott rám és az autóba ült.
Denis sose visel 'csak úgy' öltönyt és zakót, ha csak nem valami tényleg hivatalos ügy van, vagy esetleg valamilyen rendezvényen vesz részt.
- Melyik bárba megyünk? Azt legalább elárulhatnád. - kérdeztem tőle kíváncsian.
- A Bitter&Twistedbe. - válaszolt.
- Na ne, az a város legdrágább és legpuccosabb helye. Nem kell, menjünk inkább egy kocsmába. - ellenkeztem, mert kezdtem magam elkényesztetve érezni túlságosan is.
- A kocsmákba nem jár senki estélyi ruhába, szóval... kénytelenek leszünk oda menni. - kacsintott és mosolygott egyet.
- Ha vége ennek a napnak, tuti kicsinállak. - viccelődtem - Egyébként, miért izzadsz ennyire?
- Biztos az öltöny miatt. Elég meleg. - hazudott.
- Ahha...- húztam a fejét - Most már tudom, miért túlóráztál ennyit... hogy el tudj ide hozni. - böktem a fejemmel a bár bejárata felé.
- Tévedsz. - rám mosolygott és ki szállt.
- Hogy mi? - kérdeztem vissza feleslegesen - Akkor meg miért? - akadtam ki.
Szinte senki nem volt a bejáratnál, pedig este nyolckor általában tömve van maga a hely és a bejárat is emberekkel. A biztonsági őr azt sem kérdezte meg, hogy kik vagyunk, rögtön be engedett minket, ami még egy lapáttal tett az idegességemre. Elnézést, ennyit lökött oda:
"Szép estét kívánok, kisasszony."
Nagyon furcsa volt. Miért csak nekem kívánt szép estét? Ott volt mellettem a barátom is, hé. Ő talán szellem?
A szemem elé sejtelmes halvány piros fény tárult kellemes zenével a háttérben,hozzá teszem, elő zenével. Szaxofon hallatszott, amitől egyenesen elájultam, hisz az a kedvenc hangszerem. Egyszerűen lebilincsel a hangja és a feelingje, visszarepít a 60'as évekbe.
- Egy italt, szépségem? - kérdezte a bárpultnál ülve.
- Hmm, egy gin-tonicot, uram. - mosolyogtam rá.
- Egy gin-tonic és egy whiskey lesz. - szólította a pincért.
- Ki fog haza vinni? - kérdeztem tőle huncut mosollyal.
- Majd meg látjuk. - kacsintott egyet egy le húzta az italát.
- Kérdezhetek valamit? - néztem rá.
- Amit csak szeretnél.
- Csak miattam maradtál Seattleben? - néztem a szemeibe.
- Mondhatjuk így is. - fogta a poharát - Ha te nem lennél, valószínű már rég Oregonban lennék egyedül, egy sorház lakásában egy csomó mosatlan edénnyel. - nevetett, majd én is.
- Hát itt az ifjú pár! - jelent meg Natasha vigyorogva.
- Szia Nat! - borultam a nyakába.
- Mi a helyzet? - kérdezte, miközben Denissel kommunikált szemmel.
- Inkább én kérdezem ezt... - böktem meg nevetve.
- Denis, kérlek segítenél egy kicsit? - nézett rá furcsán, amit én egy még furcsább nézéssel viszonoztam.
Rá bólintott és el ment Natashával.
Gyanús az egész számomra. Alig ismerik egymást, de úgy beszélgetnek, mintha ezer éve haverok lennének. Talán a szülinapomon csal meg a legjobb barátnőm a pasimmal? Ezt a gondolatot hamar el is hesegettem, de valahogy mégis szúrta a gondolat a fejemet. Miért kaptam ilyen drága ajándékokat? Talán, mert valamivel kárpótolni akarnak.... valami olyannal, aminek nagy az értéke és régóta szerettem volna, így mivel meg kaptam, nem fogok talán annyira haragudni rájuk, megbocsátok.
Ezek a gondolatok cikáztak a fejemben körülbelül tíz percig, amíg távol voltak.
Kértem még két italt, mert eluralkodott rajtam a feszültség és a kombináció hatalma. A pultnál könyökölve csak bámultam a zenészeket,ahogyan lágyan bánnak a hagszerekkel. Gyönyörű volt, mindig is imádtam az élő zenét. Kellemes számokat játszottak, hol egy kicsit lassabbat, hol gyorsabbat. Volt időm elég nézelődni, és meg pillantottam anyáékat. Mit keresnek itt? Sose jöttek ilyen helyre, főleg ide nem. Meg próbáltam nem észre venni őket, de megelőztek.
- Boldog születésnapot drágám! Gyönyörű vagy. - ölelt át anya.
- Mit kerestek itt? - néztem rájuk kérdően.
Egymásra néztek,majd válaszoltak.
- Egy kicsit ki kapcsolódunk. - szólalt fel anya.
- Ti komolyan hülyének próbáltok nézni? - törtem ki - Azok után, ami történt, még el jöttök ide csak úgy kikapcsolódni? Chhh....- akadtak fel a szemeim.
- Majd meg érted hamarosan, hogy miért vagyunk itt. - szólt apa,majd leültek.
- Ma mindenki meg van szédülve? - szóltam el magam.
Denisék továbbra sem voltak sehol. Annyira fel idegesített a tény, hogy anyámék úgy tesznek, mintha minden rendben lenne köztük, plusz az, hogy eltűnt a barátom a legjobb barátnőmmel már 15 perce, hogy írtam egy üzenetet Denisnek.
"ÉN HAZA MENTEM. KÖSZÖNÖM, HOGY LELÉPTÉL NATASHÁVAL"
A kijárat felé meg hallottam, hogy valaki a nevemen szólít. A szívem össze rezzent, és ledermedtem.