- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

49.rész

Nem éppen így képzeltem el a napomat, hogy az egész házat ki kell takarítanom. 
Délután négy óra körül végeztünk a rend rakással, majd ideje volt pihennünk egy kicsit.
- Nem így terveztem a mai napot. - dőlt le Denis az ágyra.
- Elhiheted, én sem. Valami nyugisabbra számítottam, nem éppen  sepregetésre és takarításra.. Kész őrület, ami itt folyik körülöttünk, már hónapok óta. - ültem le én is az ágyra.
- Ezt meg hogy érted? - nézett rám.
- Hát nem? Rengeteg rossz dolog történt mostanság velünk, hagy ne emlékeztesselek. - magyaráztam.
A köztünk lévő hangulat a csodálatos és felemelő érzésről átváltott feszülté és kedvtelenné. Bármilyen jó dolog történik az életemben, rögtön el rontja valami, ami megbélyegzi a kedvemet vagy éppen a kapcsolatomat.
Egyébként a lőtt seb az oldalamon helyre jött, de viszont ott maradt a golyó nyoma, amiből heg lett, így életem végéig emlékeztetni fog a traumámra, de büszkén fogom viselni, hisz akárhányszor rápillantok, mindig eszembe fog jutni, hogy túléltem egy igazán rosszul végződhető támadást.

2 hónap múlva

A betörés után még mindig nem sikerült utána járni, hogy ki tehette, de kezdtük elengedni a dolgot.
Sikerült nekem is elhelyezkednem a nyomozó irodában, sikeresen végig mentem a kiképzéseken és a teszteken,  bár egy vizsga még hátra van, elvileg az lesz a döntő.
Közel sincsen a jelenlegi életem ahhoz, amit pár évvel ezelőtt terveztem magamnak. Mindig is valamilyen boltban vagy fodrászatban képzeltem el magam, aki saját magának dolgozik, hogy tudja költeni a pénzét minden fele baromságra, erre itt vagyok 20 éves, van egy vőlegényem, aki nyomozó, és én is az lettem, plusz sikerült meg vennünk a házat és van saját házunk. Számomra ez hihetetlen cél az életemben.
Natashával újra össze hozott az élet, vissza kaptam a régi barátságom és a barátnőmet. Végre ő is össze ismerkedett egy rendes sráccal és már várják a közös gyermeküket. Személy szerint én úgy gondolom, hogy kicsit korai, de ők érzik, ha nekik ez így megfelel, hát legyen, csak vigyázzanak egymásra és a babára.
Denis éppen dolgozni volt, mikor egyedül otthon voltam és főztem. Miközben kevergettem a milánóit, éles görcsök nyilaltak bele az alhasamba, amit be tudtam annak, hogy hamarosan meg fog jönni a menzeszem és csak így jelez, bár az átlagosnál erősebben most. Egy pár percig még tűrtem, de utána elviselhetetlenné váltak a görcsök, még a gyógyszerek sem hatottak, és lassan lábra állni sem tudtam, így ki kellett hívnom a mentőt.
- Azonnal kérek egy mentőt a..... - kezdtem bele lihegve, a fájdalomtól alig kaptam levegőt - A Woodside Street 34-be.... -kapkodtam a levegőt.
A mentők 10 perc alatt kint voltak. Infúzióra kötöttek és kaptam görcsoldót vénásan, majd elszállítottak a sürgősségire. Igen.... igen, ismét a kórház. Már lassan ide költözök, hisz mindig itt kötök ki, már egy kicsit unom. Nem akar békén hagyni végre a sors és jó messziről el kerülni a kórházakat?
Denist értesítették a történtekről, majd hamar be is sietett hozzám.
- Mi történt már megint? - sietett oda hozzám a hordágyra, miközben a doki vetett rá egy kérdő nézést, hogy mi az, hogy "már megint"?
- Sokszor vagyok kórházban. - mondtam a dokinak, majd válaszoltam Denisnek - Be görcsöltem, és muszáj volt mentőt hívnom.
- A menzeszed? - kérdezte.
- Szerintem igen, de nagyon furcsa, nem szokott ilyen erősen jelezni. - válaszoltam aggódva.
Adott egy puszit,majd ki ment a folyosóra. Az üvegen keresztül láttam, hogy valamit vagy valakit észre vesz, és értetlen fejet vág, majd eltűnt.
Egy kis idő múlva vissza jött hozzám a szobába.
- Min lepődtél meg annyira? - kíváncsiskodtam.
Fújtatott egyet.
- Anyukád van itt.
- Mi? - kérdeztem lesokkolva - Apámmal?
- Az enyémmel. - nézett le a földre.
- Mit keresnek itt? - kérdeztem idegesen.
- Anyukáddal lehet valami, mert az ő kezében voltak papírok. Ha jól láttam, a nőgyógyászatra szóltak. - nézett a szemembe.
- Jézusom. - tágultak ki a szemeim.
- Ne is gondolj erre. - szólt rám.
- És ha még is? - kérdeztem tőle ijedten.
- Biztos, hogy nem. Ők is tisztában vannak azzal, hogy mi van közöttünk. Egy ilyen dologgal nem szúrnák el, gondolom... - szólt bizonytalanul.
- Sosem lehet tudni... - fagytam le teljesen.
Anyám egy évben ha egyszer el ment nőgyógyászhoz, akkor is az évi szűrésre és kész. Valamit sejtek, de nagyon remélem, hogy csak egy helytelen előérzet, semmi más.
- Ms. Parker, minden rendben, csak egy görcs roham volt, ami átfutott magán, semmi komoly, ez előfordul a menzesz előtt, valakinek kevésbé, másnak pedig jobban görcsölhet ilyenkor a hasa. - jött oda az orvos.
- Köszönjük, doktor úr.  -szóltunk neki.
Haza felé úton egész végig azon kattogott az agyam, hogy anya és Mr.Adams mi a francért várakoztak a nőgyógyászatra? Ugye nem azért, amire gondolok? Sürgősen beszélnem kell anyámmal.