- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

21.rész /Harmadik fejezet/

- Jaj, nem meri el mondani, hogy anyukáddal járt a középiskolában. - magyarázta Lydia.
Enyhén meglepődve emeltem a kanalat a számhoz, holott már nem is voltam éhes a történtek miatt. Nem elég,hogy Denis félre kacsingat, de még anya együtt volt a jelenlegi "apósommal". Már ha egyáltalán együtt maradok Denissel.
Igazából nem nagyon tudok azzal mit kezdeni, hogy együtt voltak, hisz az már rég volt és nem is kell rajta idegeskedni,de azért ha anyáék haza érnek, meg kérdezem tőle.
- És hol ismerkedtek meg? - néztem rájuk.
- A középiskolában. - nevetett Mr.Adams.
- Anyukád el csavarta a fejét, miközben én fülig bele voltam zúgva. - mutatott Lydia a férjére villával.
- Hű, ez most kicsit kellemetlenül érint. - szóltam fel kavarva.
- Ugyan, semmi baj, már rég volt. Különben is, te mit tehetnél erről? - szólt Mr.Adams.
Nem válaszoltam.
Meg vacsoráztunk majd fel mentem a szobába és már csengett is a telefonom. Nyeltem egy nagyot és fel vettem.
- Szia. Hívtalak vagy százszor. - köszönt bele Denis.
- Tudom.
- Ennyi? - kérdezte.
- Mit kellene mondanom? Ja,várjunk tudom. - kezdtem bele flegmán. - Például azt, hogy megcsalsz valami Camilavál? - ment fel a pumpám.
- Tudtam, hogy ezzel fogsz elő állni. - nevetett.
- Ja, neked ez olyan nevetséges. Értelek. - húztam fel a szemöldököm.
- Nem csallak meg Danielle. Szerinted akkor akartam volna, hogy ott lakj, amíg én távol vagyok? Vagy az egész napomat szinte a kórházban töltöttem volna veled? Ne csináld már. - magyarázkodott.
Itt egy pillanatra elgondolkodtam, mert volt benne valami. Ha igaz is, akkor ki az a Camila és az a ház?
- Talán hiszek neked, de nem tudom. Csalódtam benned. - szóltam.
- Figyelj, akkor tudod mit? Menj el a házhoz és bizonyosodj meg arról, hogy félre lépek. Hajrá. - szólt 'idegesen'.
- Úgy lesz. - vágtam rá.
- Ja, majd holnap este menj, mert akkor lesz otthon. - nevetett.
- Rohadtul nem vagy vicces. B*zd meg, Adams. - és letettem.
Az addig oké, hogy rá jöttem a titkára, de még fel is ajánlja, hogy menjek el ahhoz a nőhöz? Ismét nem csalódtam a férfiakban. Ki számítható az összes. Egytől egyig.
Az éjszakám százas zsepikből és gagyi romantikus sorozatokból állt. Annyira furcsa, hogy az ember élete egyik percről a másikra felfordulhat. Az egyik pillanatban még az egekben jársz, a másikban pedig a föld alá akarsz süllyedni bánatodban és csalódottságodban.
Reggel hatkor automatikusan fel ébredtem. Akármennyire is haragudtam Denisre, a szívem mélyén élveztem nála lenni és az ágyában aludni. Mindenhol az ő illatát éreztem és el kezdett hiányozni nagyon. Bármi is van, ha igazat mond,ha nem, de akkor is szeretem. Nagyon szeretem és nehéz róla el hinni még mindig,hogy ilyet tenne velem.
Egész nap stresszeltem és kattogtam azon, hogy mire számítsak este Camilaval. Vonjam kérdőre vagy rögtön menjek neki? Az első opciónál maradok, az jobb lesz és talán én sem végzem a rendőrségen előzetesben.

El jött az este és el indultam.
- Lydia, el kérhetném a biciklit egy kis időre? - izgultam.
- Persze,vidd csak. A kocsit is el viheted.- mosolygott.
- Jaj, dehogy. Nincs jogsim. - magyaráztam.
Felpattantam a biciklire és száguldottam. Életemben nem mentem ilyen sietősen egy bringával, aminek a lánca se esett le egyszer sem. Szokatlan volt.
Az említett helyre körülbelül 20 percet kellett tekernem, mert a város másik felében volt. Régen jártam ahhoz a tóhoz apával,mindig is szerettem ott lenni, de erre a házra nem emlékszem. Valószínű új építésű lehet.
Amint oda értem, el kezdett szakadni az eső. Nem volt elég, hogy szét áztam, ideges és dühös voltam, na meg persze baromi féltékeny,még csurom vizes is. Ez vagyok én. Danielle Parker, ismét.
A ház előtt megálltam és felvázoltam a kérdéseimet magamban. Az összezavarodottságom jelképe a remegő kezeim és a gyomoridegem volt, amit rendesen meg is éreztem, mert a hányinger kerülgetett.
A házat először fel mértem kívülről. Lágy, titokzatos fények szűrődtek ki a selyem függönyökön, amiket kezdett a hold megvilágítani. A csajnak jó ízlése lehet, én is ilyen barackvirág színű függönyt tettem volna fel. Körbe néztem alaposan és a helyzetre tett egy lapáttal az a bizonyos fehér Ford, ami a ház mellett parkolt.
Ekkora szemetet életemben nem láttam, mint Denis Adams. El hiteti velem, hogy vissza megy Oregonba, meg csal,plusz hazudik és még a szeretőjénél tölti azt az időt, amit egy másik államban kellene neki?
Nem állt össze a kép. Miért akarta azt, hogy jöjjek el ide, ha itt parkol a kocsija? Biztos csak egy másik kocsi, ami ugyanolyan, mint az övé, de nem lehet, hisz ugyan az a rendszáma.
Neked befellegzett, Adams nyomozó.