- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

66.rész

- Szóval. - köszörülte meg a torkát- Hogy hogy átjöttél?
- Azt hittem, hogy ezen már túl vagyunk. - húztam le az italt kissé bódultan már- Azért, mert áthívtál, nem de? - néztem rá.
- Természetesen. - húzódott mosolyra az ajka, miközben szemei csillogtak az alkoholtól - Tudod mit? - ugrott fel hirtelen és a konyha felé vette az irányt, majd vissza tért egy üres sörös üveggel. - Felelsz vagy mersz? - kérdezte vigyorogva.
- A vetkőzős fajtára gondolsz? Mert abban benne vagyok. - csúszott ki a számon - Hupsz, bocs. - nevettem el magam.
- Majd kiderül. - kacsintott.
Az üveget megpördítettem és imádkoztam, hogy én legyek a kérdező az első körben.
- Basszus.- szisszentem fel.
- Felelsz vagy mersz? - tette fel a kérdést.
- Felelek.
- Oké... - mért végig - Mi volt a legjobb élményed tinikorodban?
- Pff.... - dőltem hátra - Talán a tavaszi fesztivál. 18 voltam és senki sem parancsolt. Egész éjszaka ittunk és pasiztunk. Senki sem szólt ránk. Ez volt az a nap, amikor igazán éltem. - sóhajtottam és újból poharat emeltem.
- Minek az üveg? Amúgy is csak ketten vagyunk. - kérdeztem.
- Igazad van, kukába vele.
- Felelsz vagy mersz? - kérdeztem.
- Felelek. - kacsintott.
- Nos.... - mértem végig centiről centire -
Mivel nem tudok rólad semmit, ezért sok a kérdésem.
- Rá érünk,nem igaz? - tette fel a költői kérdést.
- Milyen lányok tetszenek? - vigyorogtam, mire ő kissé zavarba jött.
- A kedvesek és a határozottak.
Hm, ez eddig stimmel.
- Felelsz vagy mersz?
- Merek. - vettem a bátorságot magamon heves szívdobogással.
- Lássuk csak... - gondolkodott - Vedd le a pólód és menj ki az utcára. Várj addig, amíg valaki meg nem lát és fuss vissza. - nevetett idióta módon.
- Hogy mi van? - kerekedtek ki a szemeim - Még is kinek nézel engem, Patrick? - gurultam be.
- Én nem úgy értettem... - védekezett.
- Oké. - fújtattam egyet és megpróbáltam lehiggadni, amit mondanom sem kell, nem sikerült. Kezdtem rá ébredni arra, hogy a férfiaknak csak arra kellenék,hogy kihasználjanak.
- Szerintem én megyek. - akadt össze a nyelvem a sok italtól. Fel álltam, de az egyensúlyérzékem az ablakban volt, így kicsit meginogtam.
- Óvatosan. - szorította meg a derekam hátulról, mire én enyhén el löktem magamtól.
- Danielle, én tényleg nem úgy értettem. Csak vicceltem. Tudom, hogy úgysem tennél ilyet. - fordított maga felé.
- Hagyj békén. Mind egyformák vagytok egytől egyig. - emeltem fel a hangom, miközben a könnyeimmel küszködtem - Jó éjt. Kössz az italt. - nyitottam ki az ajtót majd elindultam.
Patrick csak állt az ajtóban és nézett. Nem szólt semmit, nem kiabált utánam, holott jól esett volna, ha marasztal, de mit is várnék. Ilyenek csak a filmekben vannak, ez pedig a kőkemény valóság, ami fényévekre van az utóbbitól.
Nem voltam ugyan részeg, de jól éreztem magam. Enyhén szédelegtem, de tudtam mit teszek. Halkan megpróbáltam vissza térni a szobámba, de útközben sikeresen levertem anya kedvenc virágát, amit még talán a holtak is meghallhattak. Besunnyogtam a szobámba, majd úgy ahogy voltam, ledobtam magam és sírtam.
Lehet, hogy csak az alkohol váltotta ki ezt az érzést belőlem, de mindent könnyű arra fogni. Itt a valódi érzelmeim uralkodtak el felettem, semmi köze nem volt az állapotomhoz.
Másnap reggel úgy ébredtem fel,mint aki végig bulizott egy egész éjszakát. Fél liter kávé helyre rázott, majd át mentem Nathez.
- Na mesélj csajszi. Mit csináltál tegnap? - tolta elém az ebédet.
- Semmi érdekeset. - mondtam szűkszavúan. Nem akartam neki szólni Patrickről semmit. - Na és te?
- Hát én... - nézett maga elé - A kollégáddal voltam.
Először majdnem leestem a székről, de utána kapcsoltam, hogy itt valami nem stimmel.
- Váó. És mi jót csináltatok? - érdeklődtem, miközben a féltékenység tüze szénné égetett.
- Ittunk, dumálgattunk. Felelsz vagy merszeztünk. - vigyorgott.
Szóval ahogy kitettem a lábam tőle, már más csajjal játszotta el ugyanezt? Mocsadék. Először nem akartam elhinni, de túl őszintén mesélt ahhoz, hogy hazudjon.
- Hm.. - húztam a számat - És történt is valami? - néztem rá kérdően, próbáltam feltűnés mentesen.
- Lefeküdtünk csajszi! - ugrált örömében. Én alig kaptam levegőt, szerintem még a levest is kiköptem egy kicsit.
- Örülök nektek. - nyeltem egy nagyot és megpróbáltam higgadtnak maradni.
- Nem kell. Közölte velem, hogy csak szexet akar, semmi mást. - legyintett egyet.
- Közölte veled és te erre bólintottál neki? - akadtam ki.
- Miért ne? Isten az a pasi. - kacsintott.
Miközben feldolgoztam a sok sokkoló infót, Nat telefonjára egy üzenet érkezett Patricktől, amit gyorsan el is olvastam. " Na, akkor ma este tudunk találkozni? Kíváncsi vagyok nagyon."
Elég egyértelmű a helyzet, hogy nekem semmi keresnivalóm nincsen ebben a történetben, így hát muszáj leszek úgy állni a következő lépésekhez.
Natashavál még egy darabig beszélgettünk, majd haza mentem. Valamiért semmi sem akar sikerülni mostanság.