- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

38.rész

- Bocs, nem szóltam. - vontam vissza az előzőt.
- Mit mondtál? - jött oda hozzám.
- Semmit, idegemben mondtam csak. - próbáltam kimászni belőle.
- Nem, valamire céloztál. - nézett rám megijedve.
- Nem céloztam semmire, jó? - szóltam rá mérgesen és fel mentem a szobámba.
Eszmélet mérges lettem anyára, mert nem is ismerek rá. Pár nappal ezelőtt még azt mondja Denisre, hogy helyes, most meg hirtelen nem tetszik a kapcsolatom neki? Érdekesen hangzik, mit ne mondjak. Ahogy ismerem, most be mesélte magának, hogy Denis miatt drogoztak be, és hogy az ő hibája, de mindegy,majd ki alussza. El jutottam arra a pontra, hogy nem érdekel más emberek véleménye rólam, sem a kapcsolatomról; azt teszem amit jónak érzek azzal, akivel akarom.
Még dühöngtem egy darabig, majd le feküdtem az ágyamra.
A Willel töltött időkből még maradt egy levél Xanaxom a fiókom mélyén, amit még amikor megismertem Denist, szedtem, de azóta nem nyúltam hozzá, de most muszáj volt. Be kaptam egy tablettát és ledőltem pihenni, amiből hamar alvás lett.
Az idő nem javult, egyre csak esett és esett az eső. Kábán ébredtem fel. Rá tekintettem az órára és basszus, hát órahosszát aludtam végig. Nagyon régóta nem aludtam ennyit egyhuzamban és ez most jól esett a szervezetemnek. Este fél hét volt, mikor felébredtem.
Alig tértem magamhoz, mikor csengettek. Ki esett minden, így nem érdekelt, hogy ki az.
- Danielle, itt van a nyomozó barátod. - kiabált fel anya.
- Basszus.... - ugrottam fel - El is felejtettem....- kapkodtam.
Nagy sietségemben fel kaptam egy másik pólót és le mentem.
Denis ott állt anyával a pultnál és engem várt egy nagy csokor virággal.
- Szia! - ölelt át.
- Szia. - motyogtam, miközben a dzsekijébe fúrtam a fejem még kábultan - Köszönöm, aranyos vagy. - néztem fel rá.
- Tedd vázába, nehogy meghaljanak. - mutatott a csokorra.
- Anya, tudnál adni egyet? - kérdeztem.
- Keress. - szólt oda flegmán, mire én csak fel húztam a szemöldököm.
Vázát nem találtam, mert csak anya tudja, hogy hol vannak ezek a kerti dolgok, így egy üres üdítős üvegbe tettem a virágjaim, majd fel vittem a szobámba.
- Mi ez a feszült hangulat? - kérdezte Denis,mikor le értem a nappaliba.
- Majd fenn. - suttogtam, mire ő csak bólintott egyet.
- És Denis..- szólalt meg anya - Nem gondolod, hogy szólhattál volna nekem is arról, hogy a lányom kórházban van? - kérdezte tőle.
- Elnézést kérek Mrs.Parker, de nem találtam itt, a mobilszámát pedig nem tudom. - illedelmesen válaszolt Denis.
- Értem. - töltött ki egy pohár bort anya.
- Kérsz? - nézett rá.
- Nem, köszönöm. Én még ma vezetek. - mosolygott, ami írtó cuki volt.
Miközben el beszélgettek anyával( fogalmam sincs, hogy miről, mert nem figyeltem) én el merültem a gondolataimban. Mi van, ha anya féltékeny a kapcsolatomra? E körül forgott az agyam, mikor Denis meg kérdezte, hogy felmegyünk e.
- Na mesélj. - dobta le magát az ágyamra.
- Nem tudom hol kezdjem.- dőltem le az írósztalomhoz.
- Most keltél fel vagy mitől vagy ilyen lagymatag? - guggolt elém.
Nem válaszoltam, csak rá néztem, mert féltem el mondani neki, hogy be vettem a tablettát. Nem akarom, hogy azt higgye, hogy szükségem van ilyen szerekre, mert ő mellette.... ő mellette teljesen felesleges lenne ilyeneket szednem. Eszembe sem jutott volna,ha anyámmal nem történik ez.
- Nyugtatót vettél be? - nézett mélyen a szemembe.
- Hogy te mindenre rá jössz...- döntöttem a fejem az asztalra.
- Danielle, de miért? Mi történt? - faggatott.
Fel ültem az asztalomra és át gondoltam  az eseményeket.
- Röviden és tömören annyi, hogy anyámnak az a baja, hogy kezdek meg változni azóta, amióta együtt vagyunk, plusz, hogy a te hibád volt, hogy túladagoltak stb stb... -hadartam el.
- Azta..- sóhajtott - Miből gondolja, hogy kezdesz meg változni?
Bele néztem szemeibe és el bambultam.
- Hé! - csettintett egyet.
- Bocsi, csak nem bírok ellenállni a szemeidnek. - néztem rá bociszemekkel - Egyébként... azért, mert melletted...- kezdtem zavarba jönni - Melletted nem kell megjátszanom magam. - piszkáltam az cipzárját - Önmagam vagyok veled és ez furcsa neki, mert nem is ismer valójában.
- Pedig muszáj lenne megértenie, hogy kezdesz fel nőni, és fejlődik a személyiséged is. - magyarázta - És azért, egyszer te is felnőtt nő leszel, aki ki repül a családi fészekből. - simogatta az arcom.
- Igazad van. - suttogtam.
- Nem a te hibád, hogy ilyen. Hidd el, majd meg nyugszik és elfogadja. Ja, és a kapcsolatunkat azért állítja az ő problémájának, mert valószínűleg palástol valamit, és egyszerűbb ránk fognia. - mondta.
- Annyi eszed van... - dőltem a mellkasára mosolyogva, majd át karoltam a lábaimmal a derekát.
- Máskor pedig, mielőtt azt a hülye gyógyszert be akarod venni, inkább hívj fel vagy írj, és megnyugtatlak én. Nincs szükséged arra. - puszilt meg.
- De nincs telóm..- nevettem.
- Majd szerzünk egyet.
Az ajtóm résnyire nyitva maradt, amit nem vettünk észre.
- Még valamit el felejtettem. Véletlen elszóltam magam majdnem apádról meg anyáról. - mondtam, miközben anya pont jött el a szobám előtt.
- Mit mondtál? - kérdezte riadtan.
- Csak annyit, hogy az zavarja, hogy annyira hasonlítasz apádra? Idegemben  csúszott ki.- mentegetőztem.
- Jól van, nem baj. Majd arról is beszélünk, de most... - adott egy nyakra puszit. A dzsekijét le dobtam róla, majd el kezdtem simogatni a hátát meg a mellkasát, és mind eközben anya végig ott állt a szobám előtt. A lábaim még mindig a dereka köré voltak fonva. A kezeit rá tette mindkét combomra és fel-le simogatta őket, néha néha kicsit feljebb is csúszott a keze, amit imádtam.  A pólómat ledobtam magamról, mire Denis így szólt:
- Te jó ég. - nézett végig a melltartómon és persze a melleimen. Nem rég szereztem be, egy bordó csipkés melltartót viseltem.
Valójában nem is a gyógyszer segített lenyugodni, hanem Denis és a közös együttlétünk. Persze a gyógyszer arra jó volt, hogy aludjak, de az fizikailag segített csak, az utóbbi pedig lelkileg hatott rám. Lelkileg nyugodtam le teljes mértékben, mert ott volt velem az, akiért bármit meg tennék.