- One Right Person Is Enough - /Befejezetlen/

34.rész

Az estére nagynehezen rá beszélt, így el mentem. Mivel semmi kedvem nem volt hozzá, így lazán öltöztem. Fel vettem egy farmert, egy tornacipőt és egy fehér pólót, a hajamat pedig kontyba kötöttem.
Denis elfuvarozott a helyszínre, ahol ismét tömve volt minden parkoló.
- Bármi van, írj és itt vagyok. - mondta a kocsiban.
- Tudom. - pusziltam meg.
A bejárat előtt vettem egy mély levegőt és rá vettem magam, hogy be lépjek a kapun. Tipikus látvány fogadott; sörös poharak mindenhol, medence, részegek és még több pia. Mondanom sem kell, nem az én világom volt. Nézelődtem a tömegben, de egy ismerős arcot sem találtam.
- Szia idegen! - bökte meg valaki hátulról a vállam.
- Szia... ismerjük egymást? - néztem az illetőre.
- Nem emlékszel rám basszus? - tágultak ki a szemei.
- Várjunk... - gondolkodtam - Alex?
- El találtad.
-Úristen, már ezer éve! Ki engedtek? - néztem rá örülve.
- Ja, két hete szabad levegőt szívok. - kortyolt bele a... a nem tudom mibe.
- És milyen volt a börtön? - tettem fel a kérdést.
- Milyen? Egy börtön milyen lehet? - nevetett - Szar. Szar kaja, szar ágyak... és a cellatársakról ne is beszéljünk.. - magyarázta.
- A lényeg, hogy már nem vagy ott. - mondtam neki.
- Na ja.. amúgy..- kezdett bele - Mielőtt ki jöttem, jött egy srác a cellámba és állandóan a te nevedet hajtogatta... - nézett rám értetlenül - Valami Adrew.. vagy ...
- Adam? - vágtam közbe.
- Igen, igen. Adam volt a neve.
- Jézusom... - ültem le a fűbe.
- Valamiről le maradtam? Mondjuk 2 év alatt sok minden történhetett..- nevetett.
Fel hajtottam a pólóm és meg mutattam a sebemet.
- Midet vették ki? - csodálkozott.
- Ez egy lőtt seb, te barom.- nevettem.
- Jézusom. Mi történt? - ijedten kérdezte.
- Nos... ez az Adam meg akart erőszakolni, majd meg ölni. - nyeltem egyet.
- Uram atyám. Ugye egyik se sikerült neki?
- Szerinted akkor itt beszélgetnénk, ha meg ölt volna? - nevettem fel.
- Igaz..- csapott rá a homlokára.
- Egyébként nem. Nem erőszakolt meg. - néztem a szemeibe.
- Hála istennek. Ha ezt tudom... kicsinálom a srácot..  - dühöngött.
- Minek, hogy ülj plusz 10 évet? Nem érte volna meg. Hidd el, rosszabb lesz neki a börtön. - mondtam magabiztosan.
- Beszéljünk valami vidámabbról. Van már pasid? - vigyorgott idiótán.
-Ami azt illeti.... nem is akármilyen. - vigyorogtam szintén - Nyomozó.
- Azta csajszi, nem vagy semmi. - lepődött meg - Hogy hívják?
- Denis Adams.
- Hű, még a neve is szexi. - bökött meg.
- Szemed le vedd róla,oké? - nevettem.
Alexet nagyon régóta ismerem, tipikus meleg legjobb haverom. Rengeteget lógtunk együtt és buliztunk együtt, csak belekeveredett egy verekedésbe,majd lopott is, így lecsukták 2 évre.
Egy darabig még el beszélgettünk, majd ketté váltunk. Olcsó sör volt mindenhol, de meg találtam a kedvencemet, a puncsot. Merítettem egy nagy kanállal és ledöntöttem.
- Lám, lám hát el jöttél. - huppant le mellém a házigazda.
- Szia Dylan, remélem nem megmérgezni jöttél. Vagy már késő? - mondtam neki szarkasztikusan.
- Miért hiszed azt, hogy ártanék neked? - kacsintott rám.
- Neked meg mi bajod? Eddig a létezésemről sem tudtál.
- Miért nem hívnám meg a suli legbátrabb csaját a szülinapi bulimra? Azok után amin keresztül mentél... még a farkam is fel áll rád. - kacsintott ismét.
Ekkor egy hatalmas lendülettel pofán vágtam.
- Boldog születésnapot te rohadék. - köptem az ingjére.
Az incidens után mondani se kell, el indultam a kapu felé, miközben Denisnek írtam egy üzenetet, hogy jöjjön értem. A kapuhoz közeledve el kezdtem szédülni. Nem tudtam a piára fogni, hisz csak egy fél pohár puncsot ittam meg, így csak találgatni tudtam. A fejem széthasadt a fájdalomtól és a szédüléstől is, így meg támaszkodtam a kerítésnél és vártam Denisre. Úgy éreztem magam, mint akit benyugtatóztak. Utoljára sajna Willel volt ilyenben részem, de nem akarok a rossz múltamra vissza emlékezni.
Tudtam,hogy nem kellett volna el jönnöm erre a szar bulira... tudtam.
Már majdnem össze estem, mikor valaki hátulról meg fogott és a medencéhez ráncigált.
- Mit művelsz? Engedj el. - kiabáltam hangosan.
Le ültettek egy székre közvetlen a medence mellé, épp hogy egy cm választott el a víztől, majd megkötötték a lábaim.
- Ugye tudod, hogy nagyon elb*sztad? - vettek körbe a gazdag kis szarháziak.
- Még is miről beszélsz Dylan? - kérdeztem meg rémülve.
- Arról szívem, hogy börtönbe juttattad a legjobb haverom, arról beszélek, te eszelős r*banc. - tolta közelebb a széket a medence széléhez.
- Te komolyan nem vagy normális. - ráztam a fejem. A telefonom el kezdett csengeni, de nem bírtam fel venni, mert  megelőztek.
- Halló? - szólt bele Dylan vigyorogva.
- Ki beszél? - kérdezte Denis.
- Sajnos most nem tudom adni Daniellet. Kicsit le kell hűtenünk, túl tüzes. - nyomta ki vigyorogva és bele dobta a medencébe a mobilom.
- Ezt nagyon meg fogod bánni. - néztem a szemeibe.
- Minket is börtönbe juttatsz? Óh, ugyan már. Mi nem akarunk megerőszakolni, bár... finom kis tested van, azt meg kell, hogy mondjam. - kezdett el fogdosni.
Be pánikoltam, meg mondom őszintén, de megérkezett az, akire vártam.
- Mi a f*szt műveltek? - rohant oda Denis a medencéhez, de el kezdték lökdösni.
- Nem is mondtad szivi, hogy az idősebb palikra buksz. - nézett rám Dylan.
- Tudod Dylan, most nagyon megszívtad. - mosolyogtam rá elégedetten.
- Verjétek meg! - kiabált oda a csatlósainak.
Meg ijedtem. Nem tudtam, mire számítsak, mert hát egy a négy ellen az kicsit kevés. És Denis volt egyedül, nem ők. Ahogy az eseményeket figyeltem, láttam, hogy Denis előkapja a fegyverét és fel lő az égbe kettőt.
- Most azonnal engedjétek el. - tartotta az égbe a fegyvert, miközben az emberek megrémülten álltak, köztük a vagánybagázst is.
Eloldozta az egyik a lábaim és Denis jelvénye is elő került.
- Sajnálom Dylan, de le vagy tartóztatva.- hajolt oda hozzá, miközben a kezeit bilincsbe verte - És mondok még valamit, te szarházi. Az óvadékodat még a gazdag szüleid se fogják tudni kifizetni. - ütötte meg erősen a vállát.
- Büdös k*rva! Még kellett volna, hogy erőszakoljalak. - ordított Dylan vissza nekem, miközben Denis az autójához kísérte, de túlságosan felidegesítette ezzel a mondatával.
- Mit mondtál? - fogta meg a nyakánál fogva és tolta a falnak - Ha mégegyszer rá mersz nézni vagy bántod, esküszöm hogy a süllyesztőben végzed a családoddal együtt. - pofozta meg.
Még mindig szédelegtem, nem akartam jobban lenni.
- Vigyél a kórházba. - támolyogtam oda hozzá.